Boldogtalan magyarok

Számtalan kutatás egybecsengő eredménye szerint a magyarok pesszimistán gondolkodnak. Egy tavalyi felmérés eredménye azt mutatja, hogy a magyarok pozitív gondolkodásban elmaradnak az európai átlagtól, egy korábbi kutatás szerint pedig minden harmadik magyar boldogtalannak vallja magát. Miért nem működik mindenkinél a Vonzás törvénye, miért nem tud bárki „rendelni” az Univerzumtól, miért nem tudunk mától optimistán gondolkodni?

Te boldog vagy? Ha igen miért? Ha nem, mi tenne boldoggá?

Gyermekkorunkban alakul ki, hogy mit gondolunk a világról, az első életévekben a szülőknek, később a nevelőknek, kortársaknak van nagy szerepe, tőlük tanulunk. Bár gyermekként azt tanuljuk, csak a zöld lámpán mehetünk át, felnőttként mégis sokszor átfutunk a piroson. Mindezt tudatosan tesszük, jól tudjuk, hogy nem ezt tanultuk gyerekkorban. Miért más a helyzet azokkal a szintén tanult viselkedésekkel, mint a gondolkodás optimista vagy pesszimista módja? Ha egy szülő sok negatív tapasztalattal rendelkezik, azt sugallja gyermekének, hogy a világ veszélyes. Ha örömteli életet él, ha pozitívan gondolkodik, a gyermeke is nagyobb bizalommal fog a világ felé fordulni. Nem mindig tudatosul bennünk, hogy pesszimistán gondolkodunk, mert ezt hoztuk otthonról, mindez inkább ösztönös, mint a járás, vagy a beszéd, amit szintén megtanultunk. Ugyanakkor megváltoztatható. A divatmodellek is megtanulnak egy más járástechnikát, amely ösztönössé válhat náluk akkor is, ha nem a kifutón vannak, a média szereplői pedig beszédtechnikát tanulnak, így a „hozott” beszédük a tudatos odafigyelés által megváltozik. Ha tudatosan törekszünk megváltoztatni a gondolkodásunkat, az optimizmust is meg tudjuk tanulni.

Félig teli, félig üres?

Örök vita a félig teli vagy félig üres pohár kérdése, de felesleges vita, hiszen mindkettő egyszerre igaz. A kérdés csak az, melyik felével mit tudunk kezdeni. A Vonzás törvényének másik neve Rezonancia. Alapja az a (meta)fizikai törvényszerűség, miszerint minden mozgásban van, s a hasonló rezgésű dolgok képesek egymásra hangolódni. Amikor egy személlyel megtaláljuk a közös hangot, így is mondjuk: egy hullámhosszra kerültünk, együtt rezgünk, rá vagyunk hangolódva. Amíg negatív a gondolkodásunk, a kedvező helyzeteket nehezebben vesszük csak észre, hisz az nem illeszkedik a „rezgésünkhöz”. Pszichológiai kutatások szerint kedvetlen lelkiállapotban több negatív életeseményt tudunk felidézni, mint pozitívat, hisz a negatívra vagyunk ráhangolódva, így viszont nehezebb jól teljesítenünk, hiszen nem állnak  tudatunk rendelkezésére azok az emlékek, amelyek jól végződtek, így ilyen állapotban nehezebben találjuk meg a korábban már sikert hozó megoldást.

Azonban ahhoz, hogy ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor is meg tudjuk oldani a helyzetet, az kell hogy tudatunkban tartsuk, ha rossz dolog történik, az sem ok nélküli, ezért a feladatot, a tanítást keressük benne.

A negatív gondolkodás elszívja az energiánkat. Szinte kényelmetlen másként tenni, már úgy megszoktuk.

Kulcsold imára a kezed! Nézd meg, melyik hüvelykujjad van felül! Ha most úgy kulcsolod össze, hogy a másik hüvelykujjad legyen felül, eleinte kényelmetlen lesz és ha egy nap múlva ismét összekulcsolod a kezed a régi módon fogod, hisz azt szoktad meg. Ugyanígy idő kell, míg áttanulunk a pozitív gondolkodásra.

 

Stresszoldás, relaxáció, tanulható optimizmus

A pozitív gondolkodással nem valami felszínes „hurráoptimizmus” által letagadjuk a rossz dolgok létezését, hanem ahelyett, hogy engednénk, hogy padlóra küldjön, megpróbálhatunk úrrá lenni rajta, megérteni, miért történik, s megkeresni a tanulságokat. Tedd fel a kérdéseket magadnak:

  1. Milyen érzéseket kelt benned ami történt?
  2. Mire emlékeztet? Voltál-e már hasonló helyzetben?
  3. Mitől félsz? Mi a legrosszabb, ami megtörténhet? Túlélhető?
  4. Mit akarsz elérni? Mi a legjobb, ahogy mindez végződhet?
  5. Mit üzen neked, mit tanít rólad ez a helyzet?
  6. Mit tehetsz a probléma megoldására? Mikor teszed meg?

Ezekkel a kérdésekkel az érzelmi szintről a probléma tartalmi szintjére tudjuk átvinni az energiánkat, és ahelyett, hogy engednénk, hogy maga alá gyűrjön a félelem és a szorongás, úrrá lehetünk a helyzeten. Minél többször sikerül, annál többet gyakoroltuk az új működésmódot, s annál kevésbé lesz nehéz, kényelmetlen. Megtapasztalhatjuk, hogy a kellemetlen események a fejlődésünket tudják szolgálni, feltéve, hogy nem csak végigszenvedjük, hanem nyitottan, tudatosan figyeljük őket, s magunkat. Innen már csak egy lépés választ el a pozitív gondolkodástól, hisz ha negatívan nem tudsz, nem marad más választásod.

 

Ne hidd el mindezt egy cikk alapján, mert akkor még nem tettél semmit és így nem is változik semmi. Próbáld ki!

 

Geszvein Erika

pszichológus