Év végén sokat leltárt készítenek az elmúlt időről, átgondolják, mi volt jó, és mi volt kevésbé jó. Ez nagyon praktikus módszer, elősegíti a fejlődést és a változást. Ha tudatosítjuk a hibáinkat, és mellette a vágyott céljainkat is, hamarabb elérhetjük.

Nemcsak újévkor érdemes átgondolni az elmúlt év eseményeit, hanem bizonyos időközönként, születésnapkor, bizonyos életszakaszok lezárulásakor, vagy bármilyen okból történő „új élet kezdésekor” is. Ahhoz, hogy át tudjuk gondolni, mik voltak a sikereink, miket léptünk meg, és mi az, amiben még fejlődnünk kell önreflexióra van szükség és őszinteségre magunkkal szemben.  Ahhoz, hogy a hibáinkat ne kövessük el újra meg újra, hogy javítani tudjunk az életvezetésünkön, s ezáltal fejlődhessünk, érdemes őszintének lenni önmagunkhoz és leltárt készíteni az eddigi életünkről.
Ennek legegyszerűbb módja, ha a naptár végiglapozgatásával listát írunk a jónak és rossznak megélt dolgokról. Fontos, hogy elismerjük a sikereinket, felfedezzük, mi az, amiben jók vagyunk, mert ezen képességek kihasználásával leszünk képesek az új céljaink felé haladni.

Hogyan láthatjuk reálisan önmagunkat?

Szánjunk magunkra néhány percet, és válaszoljuk meg írásban (akár egy hasonló gondolatokra rendszeresített önismereti füzetben) a következő kérdéseket:

Mik az én legelőnyösebb külső tulajdonságaim?
Mik a legnagyszerűbb belső tulajdonságaim?
Melyik volt életem legsikeresebb időszaka?
Mi az, ami a legjobban megy, amiben a legjobb vagyok?
Mit tehetek azért, hogy még előnyösebb legyen a külsőm, mely belső tulajdonságaimat lenne érdemes fejlesztenem?
Ki az eszményképeim, példaképeim?
Miért és miben?

Érdemes néhány jó barát segítségét is kérni. Küldjük el a kérdéseket néhány bizalmasunknak (a saját válaszaink nélkül természetesen), hogy össze tudjuk hasonlítani a saját válaszainkat barátainkéval, és így világossá váljon, mennyire látjuk magunkat reálisan. Persze az is kiderül ekkor, hogy ők mennyire jól ismernek bennünket.

Hogyan írjunk jó célt?

A jó cél megfogalmazásának 5 alapszabálya van, amelyeket ha betartunk, nem esünk abba a hibába, hogy „rosszul kívánjunk” . Hiszen nem elég azt kívánni, hogy legyen egy vállalkozásunk, úgy pontos a „rendelés”, hogy legyen egy jól működő vállalkozásunk. Ahelyett, hogy legyek újra olyan sovány, mint húszévesen a jó cél az, hogy legyen újra olyan sovány mint húszévesen, de az egészségem megtartásával.

 Az öt alapszabály tehát:

1. A jó cél megfogalmzható egy rövid, tömör, konkrét, pozitív, egyszerű, önkritikus, reális, humoros mondatban, amit ha még rímesre is faragunk, egyhamar megragad a lelkünkben. Például Testem-lelkem ragyog, egészséges vagyok.

2. A céljainkat megfogalmazni még könnyű, de megvalósítani más sokkal nehezebb. Ennek oka, hogy számtalan olyan tudattalan negatív hiedelem él bennünk hozott szülői programként vagy rossz tapasztalatok következményeként, melyek meggátolnak minket, hogy tudatosan és tudattalanul is ugyanarra törekedjünk. Az elszólásaink árulkodnak a tudattalanunkról. Ezért érdemes átgondolnunk mik ezek az akadályoztató érzések és gondolatok. Például nekem semmi se sikerül, vagy hülye vagyok én mindenhez, úgysincs kitartásom. Ezután meg kell vizsgálnunk, mi a bizonyíték ezekre az állításokra, és mi szól ellenük. Hány olyan szituációt tudunk felidézni, ami ezeket bizonyítja, és hány olyat, ami cáfolja. Ilyen események gyűjtéséhez is érdemes barátok segítségét kérni, mert magunkat sokszor negatív szűrőn át látjuk, de mások emlékezetét kölcsönkérve objektívebb képet tudunk alkotni.

3. Meg kell fogalmaznunk a célunkkal kapcsolatos konkrét lépéseket, melyekhez akár határidőket is kitűzhetünk. Például beírom a naptáramba, hogy hétfőn, szerdán és szombaton reggel 7-től 8-ig futni megyek, péntek délután pedig a ma este összeállított listámmal elmegyek egészséges zöldségeket, gyümölcsöket és bioételeket vásárolni.

4. Ha már megvan a cél, megvannak a lépések, dolgozunk a belső gátlásokon, félelmeken is, meg kell vizsgálnunk a külső akadályokat. Mi akadályoz meg, hogy megtegyem a konkrét lépéseket. Például nehezen kelek fel reggel, főleg hogy futni menjek, úgyhogy este egy órával korábban le kell feküdnöm. Péntek esténként már nagyon fáradt vagyok, ha hazaérek, biztos nem indulok el újra, hogy bevásárolja, tehát keresnem kell egy üzletet a munkahelyemhez közel, hogy a hazafelé vezető úton elintézhessem.

5.S végül el kell köteleződnünk a cél mellett. Ha tényleg akarjuk, ha tényleg eldöntöttük, akkor vállalnunk kell, hogy ezúttal tényleg végigcsináljuk. Adjunk magunknak egy kis könnyítést azzal, hogy meghatározzuk, hogy például egy hónapig kitartóan csináljuk az új életmódprogramot, és ha lejárt az idő, visszatekintünk, érdemes-e folytatni, kell-e valamit változtatni. Így kevésbé lesz ijesztő, és frusztráló és könnyebben meg tudjuk tenni az erőfeszítéseket a kísérleti időtartamra az új életünk érdekében.

Geszvein Erika, pszichológus

Mindenki rendelkezik a meggyőző kommunikáció képességével, csak nem mindenki arról győzi meg a környezetét, amiről szeretné.

Aki jól kommunikál, könnyebben eléri a célját, hiszen kommunikáció útján érintkezünk egymással. Mitől függ, hogy valakiből jól beszélő szónok, politikus lesz-e vagy olyan ember, aki csak virtuálisan tudja „elchatelni” a problémáit?

A kanapén

Ahhoz, hogy kommunikációnkat fejlesszük, fel kell térképeznünk a beszédhez való viszonyunkat. Beszédünk révén nyilatkoztatjuk ki magunkat, ezért igen sokat elárul rólunk az, hogy mennyit beszélünk, és igen beszédes az is, ahogyan beszélünk. "A stílus maga az ember."

Gyermekkorban rengeteg pozitív és negatív megerősítés íródik be életprogramszerűen, ezért tapasztalható gyakran az a jelenség, hogy változni akarunk, de valahogy a megszokás erősebb, és nem sikerül másként cselekednünk. Ezek a programok azonban tetten érhetők.

Hogyan tudod/mered kifejezni magad? Mennyire könnyű vagy nehéz ez számodra? Tudatos szinten könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre, de mit mond minderről a tudattalanod? Végezz el egy egyszerű feladatot! Írd le az összes közmondást, szólást, gyakori szókapcsolatot, ami eszedbe jut arról a szóról, hogy beszéd.

Az összegyűjtött asszociációk megvizsgálásával, jelentésük átgondolásával és a hozzájuk tartozó emlékek felkutatásával könnyen nyomára bukkanhatunk azoknak a késztetéseknek vagy éppen elfojtásoknak, amelyek a korai éveink tapasztalataiból táplálkoznak.  Mivel a beszédünk legalább annyit számít, mint a megjelenésünk, az önismeret részeként fontos megismernünk a kommunikációnk rejtett mozgatórugóit is. Ha felismerjük a hozott mintákat, továbbléphetünk rajtuk és így fejleszteni tudjuk a kommunikációs készségünket.

A szavak teremtő ereje

Az anya-gyermek kommunikáció már az első perctől kezdve kölcsönös. Ha a csecsemő még nem is tudja magát szavakkal kifejezni, gügyögése, sírása, mosolygása máris egy dialógus része. Minden megnyilatkozása mágikus, csodatévő hatású, hiszen hatására azonnal reagál a környezet. Az édes anyanyelv kifejezés utal arra a tiszta minőségre, amivel a szavainknak rendelkeznie kellene. Amilyen beszédet hallunk, meghatározó. Ha egy hivatalban kedves udvarisággal találkozunk, ha a villamosvezető jó utazást kíván, ha megköszönik nekünk a vásárlást, hozzájárulnak jobb közérzetünkhöz.

A kommunikációtudomány szerint a beszéd „mintha-cselekvés”. Amikor beszélünk valamiről, szóban elpróbáljuk. Ha azt mondom, úgysem fog sikerülni a feladat, az idegrendszerbe elültetek egy képet arról a folyamatról, amikor nem sikerül a jövőbeli célom. Ha azt mondom, kihívás lesz, sikerülnie kell, egy ellenkező folyamat zajlik le. Nem mindegy, hogy a sikert vagy a sikertelenséget gyakorlom-e be mentálisan, hiszen a szavaink által megteremtjük saját valóságunkat. Ha panaszkodunk a környezetünkre, ha szitkozódunk, ha káromkodunk, a szavaink által teremtett légkörben rosszul is fogjuk érezni magunkat. Ha hálát adunk, ha dicsérünk, ha elismerünk, a környezetünk viszonozni fogja mindezt, hasonlóan fog hozzánk viszonyulni, így jobb kapcsolatot tudni kialakítani az emberekkel, amitől jobban érezhetjük magunkat.

Hogyan segít céljaink megvalósításában a megfelelő kommunikáció? A meggyőző beszéd jellemzőiről Baracsy Gabriella logopédust, beszédtrénert kérdeztem:

„A célok megvalósítására nincs általános recept. Mindenki megtanulhat hitelesen, meggyőző módon beszélni. Ez azonban nem megy gombnyomásra. Elcsépelt frázisnak tűnhet, hogy az aktuális fiatal generáció rosszabban beszél elődeinél. Jávor Pál 1957-ben, Amerikából hazatérve - a mai fülnek - profin megszerkesztett, választékos mondatokban felelt az akkori Híradó riporterének. Neki és a kor emberének ez természetes volt. Manapság sok szituációs- és beszédgyakorlat után sem biztos, hogy sikerül hasonlóan karizmatikus spontán mondatalkotás. Hofi Géza a 80-as években ugyancsak igényes mondatcsokrokkal nevetetett, bár ő is színészként kezdte, vagyis tanulta az előadói beszédet. Akkoriban még volt úgynevezett »mikrofon engedély«, amelyet az kapott meg, aki alkalmas volt arra, hogy nyilvánosan beszélhessen. A nyilvános beszélők jártak beszéd órákra, pallérozták szókincsüket és beszédtechnikájukat. Voltak ugyan olyan kifejezések, amelyek nem hangozhattak el, de magyartalan mondatot nem igen hallhattunk.

Mitől lesz meggyőző a beszédünk? Tapasztalataim szerint az összeszedett gondolatok, adekvát testbeszéddel, gesztusokkal és arcjátékkal növelik a technikailag is jól kimondott szavak erejét – közönségtől függetlenül. A beszédhang megfelelő előcsalogatása, a magabiztosan megformált hangzókból felépülő szavak, a szöveghez illeszkedő hangsúlyok profi előadót varázsolnak egy gátlásosabb beszélőből is. A beszéd edzésekor a lélek is bekapcsolódik a munkába. Befektetett energia és akarat nélkül azonban nincs eredmény. A jó hír az, hogy megfelelő hozzáállással tudunk csodát tenni!”

Beszéld ki magad!
 

Beszédünk utal lelkiállapotunkra és személyiségünkre. „A beszéd a lélek tükre” ahogy Seneca mondta. Nehezen elképzelhető, hogy egy gyors beszédű ember mozgásában lomha lenne, a halk, elhaló hang nem önbizalomról árulkodik, és a folyton a másik szavába vágó ember cselekvésében sem biztos, hogy sokkal előzékenyebb.

Sokszor nem könnyű megfogalmazni, mi nyomja a szívünket. A pszichológia főként beszédterápiát alkalmaz a problémák feloldására, ugyanis a traumák átdolgozást igényelnek. Amiről nem akarunk, képtelenek vagyunk, vagy nem beszélhetünk, idővel a tudattalanunkba süllyednek, és szavak szintjén csak egy-egy elszólásban, nyelvbotlásban mutatkozhatnak meg, illetve, ha ez nem elég, betegség formájába üzennek.

Már attól oldódhat egy lelki, de akár testi betegség is, ha képesek vagyunk a vele kapcsolatos érzéseinket szavakba önteni. A kibeszélés feszültségelvezető mechanizmusának lényege, hogy az idegrendszerben ilyekor több szintű átalakítást végez.  Először észrevesszük az érzést, a következő szinten megfelelő szót találunk rá, majd kimondjuk, végül visszahalljuk önmagunktól, s ha azután valakivel el tudunk kezdeni beszélgetni róla, még mélyebb szinten kerül átdolgozásra.

Gyógyító szavak

Amikor valaki beteg lesz, belső egyensúlya felborul, ami a beszéd kiegyensúlyozatlanságában is megmutatkozik. Egy-egy betegséghez gyakran társul nem kellő vagy túlzott artikuláció, helytelen légzés, vagy bármilyen más rendellenesség. Például a depressziós betegek cselekvése és beszéde is lelassul, visszatükrözve a belső gátoltságukat. A mániás depressziósok felhangoltsága hömpölygő szóáradatukban is megmutatkozik.

A Rudolf Steinertől származó antropozófus beszédterápia lényege, hogy beszéddel is gyógyíthatóak bizonyos betegségek. A beszédterápiában fontos szerepe van a légzésnek, ami az egyik legfontosabb kapocs köztünk és a külvilág között.  Belégzéskor a terapeuta arra ösztönzi a beteget, hogy képzelje el, hogy képeket szív magába, ami ahhoz ad erőt, hogy kilégzéskor meglegyen a kellő erő a szavakhoz és ritmusokhoz. A Németországban már elterjedt beszédterápia spirituális erőt tulajdonít a beszédnek, sok antropozófus és homeopátiás orvos a gyógyszeres kezelés mellé a betegnek néhány alkalom beszédterápiás kezelést is felír, ha úgy látja, az egészítené ki a kezelést.

A nyelvművelés segíti az önkifejezést, erősítési az öntudatunkat, sőt az idejében kimondott szó megelőzhet később már betegség formájában kialakuló panaszokat. Kommunikációnk nem csak a jó fellépésünkhöz járul hozzá, de lelkünkről is sokat elárul. Ha meggyőzően szeretnénk kommunikálni, nem csak azt kell átgondolnunk, mit akarunk elmondani, az is fontos, hogyan mondjuk el. Ebben sokat segíthet a logopédia és a beszédterápia is.

Geszvein Erika, pszichológus

Szinte mindenki életében eljön az a perc, amikor úgy érzi, tehetetlen, rajta már csak a csoda segíthet. Ha hívő valaki, ha nem, zuhanó repülőgépen vagy kockázatos műtét előtt kétségbeesve keresi az emberfeletti segítséget. Hogy minek nevezzük, Sorsnak, Véletlennek, Szerencsének, Allahnak, Buddhának vagy Istennek, mindegy, a lényeg, hogy hiszünk a segítségében. De mit mond a tudomány a hitről? Vannak-e bizonyítékok a hit működéséről? Cikkünk a hit és a gyógyulás kapcsolatát járja körül.

Számtalan tudományos vizsgálat zajlott és zajlik a hit és a gyógyulás kapcsolatának vizsgálatára. Igazolni tudták már például, hogy a szívműtéten és szívátültetésen átesett betegek gyógyulási aránya jobb vallásos emberek esetében, és a nőgyógyászati daganatos megbetegedésekből való gyógyulás aránya is magasabb, ha vallásos a beteg.  Egy kutatás szerint a magas vérnyomás is ritkább hívők között és a stresszel való megküzdés képessége is jelentősen eltér.

Ennek egyik oka, hogy a vallásosság hat az életmódra, hiszen többek között a válás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a droghasználat előfordulási aránya is kisebb a hívők között. Mindebben segít az egyéni értékrend és a vallási közösség, mint megtartó, támogató erő.
A különböző szertartások, mint például a betegek kenete (mely nem utolsó kenet, többször felvehető betegség esetén), az imádkozás, a virrasztás oldja a traumák feszültségét, segíti a feldolgozást, a belső béke visszanyerését. A hit által értelmet nyerhet egy felfoghatatlan esemény, például egy súlyos betegség, a remény pedig optimista gondolkodásra ösztönöz, ami támogatja az immunrendszer működését. Így lelki szinten könnyebbé válik a krízisekkel való megküzdés és mérhető javulás tapasztalható testi szinten is. 

Ugyanakkor nem csak a hívőkön segít az ima. A New Scientist című amerikai tudományos fórum szerint bebizonyosodott, hogy 11 %-kal javult azon betegek egészségi állapota, akikért imádkoztak, ami az bizonyítja, hogy az ima nem placebo.

Az ima pszichológiája

Az ima megnyugtat, monotonitása, dallama által relaxál, ellazít. Az Istenhez fohászkodás által a problémák kimondásra kerülnek, amely hasonló ventiláló-gyógyító folyamatot indít be, mint mikor egy pszichológusnál vagy orvosnál panaszolja el valaki a fájdalmait, s ezáltal elvezeti, lecsendesíti a negatív érzelmeit. A földi perspektívából az égibe emelkedés – vajon milyen céllal adta Isten ezt a próbát, mire akar megtanítani – segít eltávolodni a problémától, így lehetségessé válik a helyzet átkeretezése, amely oldja az értetlenség és tehetetlenség szorongását. A szenvedés értelmet nyer, a „növekedés fájdalmává” válik, ahogy a Krisztus-terápia megalkotója, Bernard J. Tyrrell nevezi. Többé nem hiába való, sőt, lehetőséget ad a fejlődésre, ami értelmet ad a további életnek is, bármilyen nehéz körülmények alakultak is ki a nehézzé vált helyzet miatt. 

Mi zajlik mindeközben az agyunkban?

A neuroteológiának nevezett kutatási területen orvosok és pszichológusok keresik a hit jeleit és hatásait az agyban. Egy 2011-es kutatásban azt tapasztalták, hogy az agy mérete, főként a hippokampusz, a tanulásért és emlékezésért felelős agyterület mérete (amely kapcsolatba hozható a depresszióval és az Alzheimer-kórral) a kor előre haladtával megváltozik vallásos és nem vallásos, sőt másként változik még a különböző vallású emberek között is.

Egy szintén nem régi kutatás szerint a frontális kéreg, amely az akarat, az öntudat, az önkontroll, a motiváció, a viselkedés és a gondolkodás kontrollálásának területe, aktívabb vallásos embereknél. A különböző agyi, neurológia eredményeket sokan a stressz hatásával magyarázzák, és próbálják összehasonlítani különböző olyan tevékenységekkel, melyek hasonlóak a vallásos élet imádságos hangulatához. A transzperszonális pszichológusok olyan spirituális hívő embereken végeztek kutatásokat, akik rendszeresen meditálnak, s azt találták, hogy az elmélyülés állapota pozitívan hat a kreativitásra, az érzékszervek érzékenységére, az önkontrollra, a házassági elégedettségre, az önmegvalósításra. Sőt, segíti a gondolkodás fejlődését és a moralitást. Isten és embertársaink szeretete az agyban olyan neurotraszmitterek termelésének szabályozójaként jelenik meg, mint a dopamin, a norepinephrin és a szerotonin, amelyek nagy hatással vannak arra, hogy nyugodtnak, ellazultnak, optimistának érezzük-e magunkat, vagy feszültek, agresszívek vagyunk. A kutatók a mai napig keresik, hogy van-e egy a vallásos hitért felelős isten-gén, vagy valószínűsíthető, hogy több agyterületen megtalálható a hit fizikai lenyomata.

Hogyan segíti a gyógyulást, ha hiszünk az orvosunkban vagy Istenben?

A gyógyulásban való hit szerepét placebokísérletekkel bizonyították. Olyan betegcsoportokat alkottak, ahol egyik csoportnak hatóanyagot tartalmazó gyógyszert adtak, a másiknak hatóanyag nélkülit. Senki sem tudta előre, milyen kapszulát vett be, csak az abban való hit segíthetett, hogy ebben a kutatásban egy új gyógymódot próbálnak ki. Több esetben még az orvos sem tudta, kinek melyik szert adja, tehát az orvos hite sem befolyásolhatta a betegeket. Meglepő eredmények mutatkoztak, a két betegcsoport eredménye alig tért el egymástól. Egy későbbi kísérletben térdműtét esetén is végeztek efféle vizsgálatokat, s ijesztő volt publikálniuk az eredményeket. Akár történt gyógyító beavatkozás a műtétek során, akár csak egy behatolási helyet képeztek a térden, de ténylegesen nem gyógyítottak, a betegek állapota javult! A gyógyulásban, az orvosban való hit meghozta a várt eredményeket.

A hit a pozitív dolgokra irányítja a figyelmet, a valahova tartozás élménye biztonságot nyújt, Isten szeretetének mindennapi megtapasztalása az elfogadás élményét adja, amely az egészséges személyiségfejlődés alapja. A megbocsátás gyakorlása által rengeteg dühtől és haragtól szabadul meg a hívő ember, melyek köztudottan önkárosítóak.

Két ember hite is különbözhet, ami miatt természetesen különbözhet két hívő ember gyógyulási gyorsasága is. Ha a betegséggel való megküzdés során egy hívő beteg úgy vallja, ő maga irányítja az életét, Isten csak figyel, jelen van, de nem avatkozik közbe, jelentősen többet fog tenni a gyógyulásáért, nagyobb felelősséget fog vállalni, mint az a hívő, aki szerint bár Isten adja a nehézséget, de ő is juttat ki belőle, bele kell nyugodnunk a sorsunkba. S megint másként alakul a gyógyulás, ha Istent úgy fogja fel a beteg, mint egy segítő társ, aki hozzájárulhat, hogy világosabbá váljon a betegség üzenete. Ekkor mind Istennek, mind a betegnek része van a gyógyulásban, az embernek tehát meg kell tennie, ami tőle telik, de ha már tehetetlen, akkor az Istenbe vetett remény segítheti a gyógyulását.

Ha hiszünk a sorsban, az előre elrendeltségben, könnyebb vagy nehezebb feldolgozni a betegségeket, tragédiákat?

Egy ember életminőségét, testi-lelki állapotát meghatározza, hogy van-e célja. Ha úgy érzi, nincs értelme az életének, szorongást, ürességérzést tapasztal. Elviselhetetlennek éli meg a „szürke hétköznapokat”, ezért igyekszik könnyíteni az állapotán, gyakran valamilyen tudatmódosítással, ami nem csak az alkohol vagy a drog lehet, hanem akár a munkamánia vagy a mértéktelen evés is.

Ez ugyan nem ad értelmet az életének, de elviselhetőbbé teszi. Az, aki ugyan nem hívő, de tudja, miért él, lelkileg kiegyensúlyozottabb.

A vallásos hittel élő emberek pedig még olyan helyzetekkel is képesek megküzdeni, amikor valami olyan trauma éri őket (pl. betegség vagy haláleset), amelynek földi szemszögből nézve nem látják az okát.

A gondviselő erőben való hitük szerint az események feladatok, próbák okkal történnek. Ezzel a megközelítéssel ezek az emberek könnyebben képesek az ún. „reframingre”, azaz átkeretezésre, arra, hogy kellő önreflexióval más szempontokból is megvizsgálják a helyzetet, megértsék az üzenetét, s hatására morálisan és személyiségükben is fejlődhessenek. A sorsban, az előre elrendeltségben vagy a karmában való hit mellett nagyon fontos, hogy a szabad akaratban és a tudatos sorsformálásban is hisz-e az egyén.

Geszvein Erika, pszichológus

Oszd meg HOZZÁSZÓLÁSBAN saját tapasztalataidat a hit gyógyító erejéről!

Egyre aggasztóbb hírek érkeznek a pénzpiacokról és az elszálló hitelek miatt idegileg összeroppanó emberekről. Keressük a választ, van-e kiút az állandó szorongásból, hogyan lehet túlélni és normálisnak maradni - miközben szépen lassan mindenünk elvész. Fel lehet dolgozni az ilyen helyzeteket, hová és hogyan meneküljünk? Öngyilkosság, szorongás, reménytelenség, depresszió. Kemény kérdés, hogyan lehet mindezt lelkileg épen végigcsinálni.

A gazdasági válság bizonytalan helyzetet teremt, nem tudni, meddig tart, milyen súlyos lesz, fog-e tovább mélyülni. A biológiai és fizikai szükségletek - hogy van-e mit ennünk, és van-e fedél a fejünk felett - a legalapvetőbb emberi szükségleteink. Ha ezek bizonytalanná válnak, nem meglepő, hogy rendkívül erős szorongás lép fel. Az egzisztenciálisan bizonytalan helyzeteket jobban átvészelik azok, akiknek vannak anyagi és lelki tartalékaik, hiszen ezek révén sikerülhet némi időt nyerni a helyzet súlyosságának higgadt megítélésére, és a megoldási lehetőségek felkutatására. Lelki tartalékokkal, egy alapvetően pozitív gondolkodással, nagy lelki teherbíró képességgel és lelkileg támogató szociális háttérrel könnyebben átvészelhetőek a nehéz időszakok.

 A szervezet kimerül

Kritikus helyzetekben, mint amilyen a hirtelen eladósodás a szervezet készenléti állapotba kerül mind biológiai, mind lelki szinten. Megemelkedik a vérnyomás, szaporább a szívműködés, nő a légzésszám, kitágulnak a pupillák, izomfeszülés lép fel, vagyis a szervezet nem nyugalmi állapotban, hanem készenlétben van, hogy bármikor gyorsan reagálni tudjon egy fellépő újabb ingerre, változásra. Ha ez a stresszes helyzet elmúlik, a szervezet nyugalmi állapota visszaáll, azonban, ha a stresszforrás hosszan megmarad, a szervezet alkalmazkodóképessége egyre gyengül, s végül kimerül. A személyiség harmóniája felborul, megjelennek a pillanatnyi indulatok, a személy képtelen irányítani az érzelmeit. Lelki és testi szinten is rendkívül sokféle betegség jelenhet meg. Ha nem találunk lelki szinten feszültségoldó módszereket, melyekkel a felhalmozódó negatív energiák elvezetésre kerülhetnek, vagy nem veszünk tudomást a helyzet komolyságáról, mert például megpróbáljuk elbagatellizálni, vagy folyton elterelni róla a figyelmünket, testi szintre kerülhet a probléma. Testi szinten először általában a leggyengébb, legkönnyebben megbetegedő szerv jelzi a szervezet kimerültségét. Ilyenkor már nem elég a lelki segítségnyújtás, testi szinten is szükségessé válik a probléma kezelése.

Keep smiling?

A nevetés, a humor ugyan az egyik leghatékonyabb én-védő módszer, mellyel az egyén megvédi önmagát a helyzet tragikus felfogásától, azonban nem minden helyzetben célravezető. Ha tudunk önmagunkon vagy a helyzeten nevetni, azzal kissé eltávolodunk magától a szituációtól, és lehetőségünk nyílik messzebbről, távolabbról ránézni, így olyan megoldások is eszünkbe juthatnak, amelyeket addig nem láttunk. Ugyanakkor, ha a nevetés által a megoldás irányába tett lépésektől is eltávolodunk és elbagatellizáljuk a helyzetet, mintegy nevetésbe fojtjuk a feszültségünket (ahogy mondani szokás kínunkban nevetünk) nem segítünk oldani a stresszt és az elfojtott feszültség lehetséges, hogy hirtelen fog kirobbanni belőlünk.

Sikeres megküzdés

A megküzdés lehet probléma - vagy érzelemközpontú. Problémaközpontúságról beszélünk akkor, ha lehetséges racionálisan definiálni a problémát, áttekinteni a megoldási alternatívákat az előnyök és hátrányok tekintetében, és megtenni a legmegfelelőbb lépéseket a helyzet megoldására. Érzelemközpontú stratégiákról beszélünk, ha a megküzdés egyetlen lehetséges célja a szorongás csökkentése, mert a külső körülmények megváltoztathatatlanok, s így az egyetlen lehetőség az új helyzethez való alkalmazkodás.

Ilyenkor az a fontos, hogy a lelki szinten megjelenő feszültséget elvezessük, hogy az ne kerüljön át fizikai szintre, valamilyen betegséggé alakulva. A felhalmozódott stressz levezetésére jó lehet a sport, az energia aktivitásba, cselekvésbe fordítása, a munka, bármilyen olyan akár művészeti tevékenység, amely révén megtapasztaljuk, hogy oldódik a szorongásunk. A cél a beszűkült tudatállapotból való kikerülés, hogy lehetséges legyen a higgadt gondolkodás és megoldáskeresés.

Nem lelki, pénzügyi tanácsokra lenne szükség!

Így igaz, jogos a felháborodás. Tegyünk is meg mindent, hogy pénzügyeinket amennyire tudjuk, rendezzük, ez az első, a fizikai szint. Ha olyan helyzetbe jutunk, amin nem tudunk változtatni, nincs más választásunk, mint arra törekedni, hogy lelkileg épen átvészeljük ezt az időszakot - ezért pedig lelki szinten kell megtennünk mindent. A legfontosabb, hogy a napi szinten jelentkező stresszt elvezessük, mert ennek halmozódása vezethet komolyabb problémákhoz. Éppen amikor anyagilag megszorongatva érezzük magunkat, nehéz megengedni magunknak, hogy a lelkiállapotunk rendezésére költsünk, ezért nagyon fontos, hogy idejében tegyünk önmagunkért, hogy ne kelljen szakemberhez fordulni.  Evidenciának tűnik és túl egyszerű, üres, semmitérő tanácsnak, hogy vezessük le a feszültségünk, de a szakmai tapasztalatom az, hogy ezt mégsem teszik meg az emberek. Nem veszik komolyan, hogy ha stressz szervezetben biológiai úton felhalmozott feszültségeit nem vezetik el, akkor komolyabb jeleket küld a szervezet. 

Kialakulnak éppen ezért már olyan súlyos krízishelyzetek, melyeknél már mihamarabb lelki krízisintervencióra van szükség. Ezek olyan terápiás eljárásokat jelentenek, amelyek segítik az egyént abban, hogy minél gyorsabban helyreálljon egy legalább olyan fokú rendezett belső lelkiállapot, mely kivezeti őt a beszűkült tudatállapotból, amelyben képtelenség a racionális gondolkodás, s így a konstruktív megoldás megtalálása is. Öngyilkossági gondolatok esetén is már szükség van szakember segítségére.

Geszvein Erika pszichológus