Sokan keresnek meg azzal a kérdéssel, hol lehet manapság párt találni, és miért nehéz mindez még az internet nyújtotta lehetőségekkel élve is. Az alábbi cikkben összegyűjtöttem az online párkereséssel kapcsolatos leggyakoribb problémákat  és tapasztalatokat.

Ha egy ember nem éhezik, van fedél a feje felett, és hónapról hónapra meg tud élni, a legfontosabb számára, hogy boldog párkapcsolata legyen. Szükségünk van arra, hogy érezzük: valakihez tartozunk. Miért nehéz mégis boldog párkapcsolatot találni?

1. Evidenciának tűnhet, de a tapasztalat azt mutatja, mégsem az: mindennek az alfája az a tény, hogy ha párkapcsolatot szeretnél, tenned kell érte. Mindenekelőtt valóban el kell döntened, hogy tényleg akarsz-e komoly kapcsolatot! Lehetséges, hogy a gyermekkori fájdalmas emlékek a szüleid veszekedéséről, vagy a környezetedben lévő tönkrement kapcsolatok intő jelek számodra, s ezért úgy érzed, jogosan vagy szkeptikus. Azonban sajnos mindenkinek olyan lesz a kapcsolata, amilyen a hozzáállása. Ha már az elején kételkedsz a sikerben, hogyan lenne lehetséges? Valakit megismerni idő és energia, amit rá kell szánnod a másikra, ha valóban szeretnéd őt megismerni. Ezért internetes ismerkedésnél a kezdeti e-mailek után érdemes mihamarabb személyesen is találkozni. Ez ugyan időben és energiában nagyobb befektetést kíván, de lehetőséget ad a valódi megismerésre. Ha keveset akarsz befektetni, keveset is fogsz kivenni.

2. Ha meghoztad a döntést, első lépésként fel kell dolgoznod azokat a negatív hitrendszereket, melyek talán nem is tudatosan, de benned élnek. Amíg sérült a lelked mélyén élő belső gyermek, addig semmi másra nem vágysz, mint hogy szeretetet kapj. Csakhogy egy párkapcsolatba nem gyermekként kellene indulni, hanem felnőttként, mert jó kapcsolat csak egyenrangú felnőttek között jöhet létre, ahol az adás-kapás egyensúlyban van, és a felek viszonzásvárás és elvárások nélkül szabadon döntenek úgy, hogy megosztják egymással az életüket. A párkapcsolatért tehát dolgoznod kell saját magadon, főleg az előítéleteiden. Előítéleteidet könnyen nyomon követheted internetes ismerkedésnél az alapján, hogy kivel kezdeményezel kapcsolatot. Akinek nem válaszolsz, vagy meg sem nézed az oldalát, azt a saját szűrőd alapján ejted ki eleve a „játékból”. Így sok olyan embernek esélyt sem adsz, akiket bizonyos saját kritériumok miatt (például életkor, foglalkozás, külső megjelenés) figyelembe se vettél, pedig ezek nem biztos, hogy a legfontosabb dolgoknak bizonyulnak, ha egyébként mindenben passzoltok.

3. A jó párkapcsolat alapja, hogy a felek tisztában legyenek saját értékeikkel, és érzéseiket őszintén ki merjék fejezni. Ha kapcsolatra önbizalmad erősítéséért van szükséged, az csupán egy ál-önbecsülés lesz. Ha a külvilág jelzései alapján gondolod magadat jónak vagy rossznak, csinosnak vagy csúnyának, sosem fogod magad biztonságban érezni, s ha nem érzed magad biztonságban, képtelen leszel az igazi közelségre. A másik pedig szintén csak annyira meri majd megmutatni magát, amennyire te feltárod valódi önmagadat. Régi bölcsesség ugyanis, hogy csak annyit kapsz, amennyit adsz. Az internetes ismerkedéssel lesz alkalmad megfigyelni magad a randevúkon, mennyire éhezed a dicséretet, elismerést, mennyire váltál függővé a visszajelzésektől, vagy tisztában a saját képességeiddel, s a bók jólesik, de nem szomjazod kiszáradva, könyörögve.

4. Rengeteg internetes társkereső oldal segíthet manapság kiszűrni a lehetséges jelölteket, baráti társaságban, munkahelyen, iskolában, társas hobby esetén is rengeteg emberrel van lehetőség a találkozásra, mégsem könnyű odáig eljutni, hogy valódi párkapcsolat alakuljon egy ismerkedésből. Bárhol is próbálkozol, ha nem tegnap kezdted, nyilván számítasz arra, hogy csalódáshatsz. Tudod jól, hogy az elején a másik is a jobbik, szebbik oldalát mutatja, ahogyan te is. A bizalmatlanság, a fenntartások és a hibakereső hozzáállás azonban csapdahelyzetet teremt, ugyanis aki keres, az talál! Így pedig csak a negatív szűrőd működik, vagy csak a saját magad által összeírt elvárás-listát pipálhatod fejben és a többi tulajdonságát észre sem veszed. Így lehetetlen a másik valódi megismerése! Ha az előző kapcsolatod/randid miatti feszültséget vagy rossz tapasztalatot átviszed a következőbe, mert nem hagytál időt a feldolgozásra, az rendkívül megbonyolítja az újat. Minden ember megérdemli a tiszta lapot.

5. Minden ember tükör, megmutatja vágyott vagy rejtegetett tulajdonságainkat. Ha idegesít, zavar valami a másikban, biztos, hogy valamilyen szinten benned is megvan, különben észre sem vennéd. Akárkivel is találkozol, önmagadat is jobban megismered általa, feltéve, hogy bele mersz nézni a tükörbe. Az elvárások akadályai a kapcsolatok kibontakozásának, azonban ha az elvárásaidat elengeded, észre fogod venni, hogy sokkal többet kapsz, mint képzelted. Az internetes ismerkedés eleve elvárásokat táplál bennünk: a fotója szerint így néz ki, a leírás alapján ezt és ezt szereti, ilyen és ilyen dolgokkal foglalkozik… Ezért csalódás sokszor az internetes ismerkedés, mert egy elképzelt ember életét akarjuk látni az első személyes találkozón, s a fejünkben élő kép és a valóság között sokszor akkora a különbség, hogy úgy érezzük, átvertek bennünket. Pedig magunkat vertük át az elvárásaink által. Bárhol is ismerkedsz, akár virtuális térben, akár élőben, ha képes vagy az új találkozáskor félretenni az előítéleteidet (azaz, hogy milyennek képzeled őt) akkor valóban őt fogod megismerni és nem a fejedben lévő képhez képest lévő eltéréseket veszed csak észre.

Geszvein Erika
pszichológus

Oszd meg HOZZÁSZÓLÁSBAN saját tapasztalataidat az internetes ismerkedésről!

Mindenki vissza tud emlékezni olyan helyzetekre, amikor mást tett, mondott vagy kérdezett, mint amit szeretett volna, s maga is meglepődött rajta, miért viselkedett így. Ennek oka egy bizonyos kilencvenhat százalék a négyhez.

Ismerős a fogadalom: „Holnaptól minden másként lesz!” Aztán mégis minden ugyanúgy megy tovább. Hogyan lehetséges, hogy ha valaki számtalan tanácsadó könyvet elolvas, eljár pszichológushoz, rájön, min kellene változtatnia, mégsem teszi meg a megfelelő lépéseket, sőt sokszor éppen az ellenkezőjét teszi, mint amit szeretne? Ennek oka a tudattalanban gyökerezik.

Amikor sétálunk az utcán, nézelődünk, autót vezetünk, amikor tanulunk vagy a családunkkal vagyunk, az önmagunkkal kapcsolatos érzéseknek, gondolatoknak, eseményeknek mindössze 4 százalékát érzékeljük! Az érzéseink egy pillanat alatt meg tudnak változni, sokszor nem is tudjuk, mitől lett hirtelen rossz kedvünk. Mindaz, amit érzékelünk magunkból és a külvilágból, ahogy Freud egy hasonlatában leírta, csak a jéghegy csúcsa, a tengerben úszó jéghegyből a felszín fölötti rész. Amit nem látunk, az a jéghegy víz alatti teste. Ez a 96 % mélyben lévő rész felelős a tudattalan  cselekedeteinkért. „Őszinte akartam lenni, mégis hazudtam, nem tudom, miért!” vagy „Nem akartam megbántani, nem értem, mi ütött belém, hogy így viselkedtem!”  sőt akár „Őt szeretem, mégis megcsaltam, nem tudom, mi történt velem!”

Tudattalanunk tartalmazza azokat a programokat, melyeket gyermekkorunkban belénk táplált az élet, azaz hogy sikerre vagy kudarcra vagyunk-e ítélve. Egy Adler nevű pszichológus ezt (nem tudatos) életstílusnak nevezte.

Ezt ismerhetjük fel, ha például már a sokadik párkapcsolatunk megy tönkre, ha újra és újra elveszítjük az állásunkat, folyton ugyanazokat a hibákat követjük el. Mintha „meg lennénk átkozva”, ismétlődnek a kudarcok. A sikerekre ez ugyanúgy igaz, csak azok felett nem szoktunk elmerengeni. Ha valaki örök mázlista, szerencsés a szerelemben, vagy a nehézségek dacára is talpon marad, ahogy mondani szokás a jég hátán is megél, ott egy pozitív életstílus fedezhető fel.  

A negatív életstílus megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. Tudatos munkára van hozzá szükség, melynek első lépése, hogy felismerjük életünkben az ismétlődő „mintázatokat”. Ezután hoznunk kell egy döntést, hogy meg akarjuk változtatni, ugyanis az életstílusunk olyannyira a miénk, hogy előfordulhat, hogy nehezen válunk meg tőle. Mint mikor egy rossz kapcsolatból nehezen lépünk ki, mert már úgy megszoktuk.

A döntés után jön a gyakorlás. Ha lefekvés előtt átgondoljuk, mi minden történt aznap, majd újra végigfuttatjuk a filmet, de most már a jobbik verziót, kijavítva a hibáinkat, idővel egyre tudatosabbá válunk, észrevesszük a régi beidegződéseket és lassan a valóságban is megváltoztatjuk őket!

Ha valamit nagyon szeretnénk, de minden törekvésünk ellenére mégsem sikerül, előfordulhat, hogy a tudattalan életstílusunk nem engedi megtörténni. Lehet, hogy tudattalanul rettegünk, nehogy megtaláljuk az Igazit, aki mellett aztán el kell köteleződnünk,  vagy félünk, hogy ha átadjuk magunkat a másiknak, fájdalom érhet, főleg, ha erre korábban már számtalan olyan példát láttunk, melyek megerősítették életstílusunkat. A kudarcsorozat megtörése ennek a 96%-os tudattalan résznek a feltérképezésével, tudatossá tételével lehetséges, akár önállóan, belső, tudatos munkával, akár pszichológus, akár kineziológus segítségével.  

Einstein szerint az agyunknak csak 10%-át használjuk ki. Adler szerint ehhez hasonlóan a cselekedeteinknek, érzéseinknek, gondolatainknak is csak töredéke, 4 %-a tudatos. Ez egy nézőpontból tűnhet ijesztőnek, egy másikból azonban lehetőség a fejlődésre! Használjuk ki rejtett tartalékainkat tudatos munka által!

Geszvein Erika

pszichológus

Ahhoz, hogy egy hosszabb-rövidebb önismereti vagy terápiás út befejezése után az elért pozitív hatások megmaradjanak, szükség van néhány olyan lépésre, amelyet csak mi magunk léphetünk meg. Nem elég elvinni a problémát egy pszichológushoz, ahol majd együtt megoldjuk, mert problémák mindig lesznek, ezért egy életre való befektetés, ha megtanuljuk őket jól kezelni. Lehet, hogy párkapcsolati problémánk megoldódott, de újra kibillent lelki egyensúlyunkból egy következő munkahelyi krízis. A terápia célja, hogy a megdolgozott problémából, az általa hozott nehézségekből tanulva és a növekedett önismeret révén képesek legyünk felülkerekedni az újabb gondokon és megfelelő módon megoldani őket.

Érdemes átgondolnod a következő öt lépést, mely hozzásegíthet, hogy ha már elindultál a változtatás felé vezető úton, tartóssá tedd a hatását az életedre.

A tartós változtatás lépései:

1.Szemléletváltoztatás: ahhoz, hogy a problémádat jobban megértsd, szükség van arra, hogy megváltoztasd a szemléletmódodat. Ha eddig a dolgoknak csak a rossz oldalát láttad, a kudarcban bukást, a nehézségben akadályt, a konfliktusban ellenséget, akkor válts nézőpontot! Nézd meg, mihez segített hozzá „mellékhatásként” a kudarcod, milyen eddig nem ismert képességeidre találtál rá a nehézség leküzdése közben, vagy akár milyen hiányosságaid lettek szembeötlőek, melyeket mielőbb pótolnod lenne érdemes. Ha szűklátókörűséged, melybe a problémák valamennyiünket belekényszerítenek, tág perspektívára mered cserélni, olyan felfedezéseket tehetsz, melyek után akár még hálás is lehetsz, hogy nem jött össze az eredeti terved. Sok híres találmány, felfedezés született egy bizonyos szempontból kudarcnak értelmezhető esemény nyomán. Amerika felfedezése, a penicillin vagy a táviró egy eredetileg más terv félresikerült mellékhatásai voltak.

A terápia első lépése a szemléletünk feltérképezése. Néha nehéz szembesülni azzal, milyen negatívan is gondolkodunk, vagy mennyire át tudunk siklani a lényeg felett, de ha már tudjuk, sokkal előrébb vagyunk. Amíg nem láttuk ilyen világosan önmagunk működéseit, nem tudtuk, mi okozza a kudarcainkat, min lenne érdemes változtatnunk.

2.Tudatos döntés: ha elindultál egy önismereti vagy terápiás úton, meg kell vizsgálnod, valóban döntést hoztál-e a változtatás mellett, vagy csak túlélni szeretnél. Bárhogy is döntesz, azért tedd tudatosan, hogy aztán ne legyél csalódott, ha azt tapasztalod, minden igyekezeted ellenére sem jönnek össze a dolgok. Még ekkor is van lehetőséged megvizsgálni, valóban döntöttél-e. Lehet, hogy elsőre nem tűnik szembe, de a nehézségeknek is lehetnek előnyei. Ha valaki folyton beteg, a figyelem középpontjában van, ami olyan fontos lehet számára, hogy akár évekig benne tarthatja egy krónikus betegségben. Egy rossz a házassága, az indok lehet sok mindenre, akár arra, miért tart fenn valaki szeretői kapcsolatot vagy miért jár olyan ritkán haza. A problémák sok jó dologhoz is hozzásegítenek. Ha ezeket más úton adjuk meg magunknak, tudattalanul sem fogjuk sajnálni, ha megszabadulhatunk tőlük.  

Valójában nem akkor döntünk a terápia mellett, amikor felkeresünk egy pszichológust, vagy más segítőt. Lehet, hogy akit választunk nem szimpatikus, és mást kell keresnünk, és olyankor még nem is igazán tudjuk, mivel szemben és mi mellett döntünk, csak érezzük, hogy ideje változtatni. Azt, hogy valóban akarjuk-e, tényleg döntöttünk-e, az mutatja meg, hogy vállaljuk-e a rendszeres munkát, akár a terápia keretein belül, akár azon kívül foglalkozunk-e a problémával. Amikor valahogy nem jut időnk arra, hogy átgondoljunk ezt-azt, például hogy megírjunk egy régóta tervezett levelet, vagy csak halogatunk egy fontos lépést, az gyakran tudattalan ellenállásunk. Jelzi, hogy döntésünkben még nem vagyunk teljesen biztosak.

3.A tanultak napi gyakorlása: ha döntést hoztunk, ahhoz tartanunk kel magunkat. Nem lehetünk úgy vegetáriánusok, hogy néha eszünk húst, és nem köteleztük el magunkat a következetes nevelés mellett, ha hétvégente tudunk csak odafigyelni az elveinkre. Ahhoz, hogy egy új szokásunk rögzüljön, legyen az akár a napi relaxáció, akár a pozitív gondolkodás, mindennap gyakorolnunk kell! 15 miliárd idegsejtünk tíz a tízezrediken kapcsolatot hoz létre, ha új szokást akarunk kialakítani, meg kell változtatnunk néhány eddigi kapcsolódást. Tudattalanul is tesszük ezt, például a pesszimista hozzáállással, hisz a szavak, a gondolatok is reflexválaszt váltanak ki az idegrendszerből. Elég a citromra gondolni, megindul a nyálelválasztásunk. Ugyanígy történik bennünk valami biológiai szinten, ha arra gondolunk, nem fog sikerülni, amit tervezünk. Pesszimista gondolkodásmódról áttanulni olyan, mint ha jobbkezesként mától balkézzel szeretnénk fogat mosni. Eddig az idegsejtjeink mindig meghatározott kapcsolatokat hoztak létre ennek érdekében, s most hirtelen valami egészen másra ösztönözzük őket. Ha elfelejtjük az új szokást, és néha mégis jobb kézzel mosunk fogat, azokat továbbra is erősítjük azok idegi kapcsolatait, így nehezebb az átszokás. Kitartó gyakorlásra van szükség, főleg, ha a fogmosásnál bonyolultabb dolgot szeretnénk mától másként csinálni.

Gyakran nem elég a pszichológussal, vagy más segítővel végzett közös munka, hisz az csak egy óra a héten. Mindennap gyakorolnunk kell a megváltoztatott szemléletmódot, és lehet, hogy mindennap újra és újra döntenünk kell a célunk mellett.

4. A képzelet erejének felhasználása: A döntésünk és az elinduló pozitív változás megerősítésére hasznos módszer a vizualizáció. Az idegrendszer nem tud különbséget tenni a valóságos és az elképzelt események között, tehát ha egy megtörtént emlékre gondolunk, vagy ha csak elképzeljük, hogy mi fog történni, az ugyanolyan hatással van ránk. Kutatások leírják, hogy azok a sportolók, akik sérülés miatt néhány hétre ágyba kényszerültek, de mentálisan, gondolatban rendszeresen elképzelték, hogy ugyanúgy edzenek, mint szoktak, hamarabb felépülnek, mint akik efféle gyakorlatot nem végeztek. A daganatos betegeket már régóta szintén képzeletgyakorlatokkal, vizualizációval gyógyítanak nagyon eredményesen. Párterápiában szintén használt gyakorlat elképzelni, milyen lesz, ha minden rendbe jön.

Gyorsabb és tartósabb sikert hoz, ha mentálisan megerősítjük az elérendő célunkat, ha egy képben elképzeljük, hogy mi felé igyekszünk, ami így önbeteljesítő jóslattá válhat, s végül valóban meg is cselekedhetjük. Minél több pozitív megerősítő képet használunk, ezek annál inkább kiszorítják a tudattalanból a negatív gondolatokat, s így máris bizakodóbban és energikusabban igyekezhetünk a célunk felé.

5.Életmódváltoztatás: Sokszor nem elég lelki szinten változtatást gyökereztetni az életünkben, ha fizikai szinten nem tudjuk meglépni a szükséges lépéseket. Egy betegség után nem elég másként szemlélni a dolgokat, valószínű, hogy le kell szoktatunk magunkat a fizikailag önkárosító magatartásformákról is. Ismét azt kell megvizsgálnunk, tudunk-e a célunk mellett dönteni. A lelki szint az emberi működésnek csak egy és nem mindenható dimenziója, ugyanaz, ami lelki szinten megtalálható, leképződik fizikai, szellemi szinten is.  Ahhoz, hogy jobban érezd magad, nem elég pozitívabban gondolkodni, ha közben a szervezeted lemerült és beteg. Problémád tartós megoldásához azon kívül, hogy lelkileg és fizikailag minden megteszel, ne lepődj meg, ha arra is szükség látszik, hogy elgondolkodj olyan magasröptű kérdéseken, mint hogy mi végre vagyunk a világon, mi a célja az életednek, és egyáltalán az életnek. A magabiztos előhaladás egyik kulcsa, hogy ne tegyünk kérdéseket zárójelbe. Nem elhanyagolható kérdés, hogy miben hiszel, mert amiben hiszel, azt tudod megvalósítani.  

Bármilyen változtatáson is munkálkodsz az életedben, a spirálon haladva lesznek nehezebb és könnyebb szakaszok. Amit minden helyzetben az emlékezetedbe idézned: a múltat nem változtathatjuk meg, de a jövőt igen, mégpedig ma.

Geszvein Erika
pszichológus

Sokan kívánják, bárcsak nem huszonnégy órából állna egy nap! Ők úgy érzik, állandó időzavarban szenvednek, mindig lenne mit csinálniuk.  Te hogy állsz az időbeosztással? Mire nem jut elég időd? Mi az, amit már ezer éve halogatsz?

A következő két gyakorlatsorral a halogatás csapdájának elkerüléséhez és a jobb időbeosztáshoz kaphatsz 2x5 tippet. Így talán közelebb kerülhetsz a régóta tervezgetett céljaid megvalósításához – feltéve, hogy elkezded még ma.

A halogatás kulcskérdése: Hol is kezdjem?

 Sokszor azért nem kezdünk neki a régóta esedékes dolgok megvalósításához, mert annyi minden van, hogy ha belegondolunk, már attól idegesek leszünk. Ez azért van, mert ha strukturálatlanul nézünk rá egy halom tennivalóra, problémára, nem tudjuk átlátni, ami kontrollvesztettség érzést és szorongást okoz. Érezned kell, hogy a kézben tartod a dolgokat, amihez át kell látnod a teendőidet.

1. Lista: Írj egy listát a tennivalóidról! Ne feledkezz el sem a külső (pl. házkörüli javítások), sem a belső (pl. ismét felvenni a kapcsolatot egy régi baráttal) teendőkről sem! Nem ma-holnap kell mindent megcsinálnod, tehát ne állítsd le a gondolataid, csak írj le mindent, ami eszedbe jut!
 

2. Fontossági sorrend: Ha kész a listád, súlyozd fontossági sorrendben az egyes sorokat és írd le új sorrendben! Különböző kategóriákat is alkalmazhatsz, pl. sürgős és fontos, vagy fontos, de nem sürgős…

3. Biztonsági határidő: Nézd meg, melyik az a teendő, amihez a legkevésbé van kedved és kezd azzal! Tűzz ki egy határidőt (ne egyezzen a valódi határidővel, így megelőzheted magad), és egy jutalmat is, amit akkor kapsz meg, ha sikerül megvalósítanod! Ha legyőzöd a "mumust", a többi terv megvalósítása már gyerekjáték lesz. Gyakori, hogy egy végtelenül halogatott dolog feszültsége árnyékolja be az életünk. Például már egy éve esedékes elmenned a szűrővizsgálatra, de annyira félsz az eredménytől, hogy inkább halogatod, mondván, a tudatlanság a boldogság. Csakhogy addig is életben tartod a feszültségmezőt, ami felöleli az életed. Ha vannak határidőit, és tartod őket, már a tudat is nyugtatni fog, hogy nem futhatsz ki az időből.

4. Csak öt percig! Van egy alapszabály: öt percig bárki bármit tud csinálni. Ha megvan a listád, már csak elkezdeni kell. Nézd meg az első és legfontosabb teendőt, és kérdezd meg magadtól: Valóban le akarom tudni végre, valóban fontos megtenni? Ha igen a válaszod, tedd fel a következő kérdést: Feszültté tesz a halogatása? Ha igen a válaszod, menj tovább: El tudom kezdeni már ma a megvalósítását? Ha igen, kezdd el megvalósítani, ha nem, gondolkozz el: Mit kell tennem ahhoz ma, hogy holnap elkezdhessem megvalósítani?

5. Aranyszabály: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Ha telefonon hívnak, igyekezz azonnal megoldást találni, ha elolvasol egy e-mailt, ne tedd félre, válaszold meg azonnal! Ha nem is tudsz nekikezdeni egy teendő megoldásának, biztos, hogy van valami, amit már ma megtehetsz azért, hogy holnap (vagy egy következő időpontban) valóban megtehesd. S ha ma elvégzed az előkészületeket, sokkal könnyebb lesz valóban elkezdened, mint ha ismét csak kijelölsz egy napot, amikorra elhalaszthatod.

Időzavar – De egy szabad percem sincs!

Sokan mondják, hogy jó, jó, én csinálnám, de nincs időm. A válasz gyakran egy közhely: arra van időd, amire szakítasz. Na de honnan szakíts? Ha azt érzed, időhiányban szenvedsz, gondolt át, honnan tudnál időt nyerni:

1. Megfelelő körülmények:  

Pakold le az íróasztalod, minden olyan holmit távolíts el, melyek csak zavaró ingerforrásként hatnak, csak az legyen előtted, amire szükséged van. Ha van fiókod, használd ki, nem kell a tűzőgépnek sem szem előtt lennie, ki lehet venni a fiókból. A cél, hogy megnövekedjen a tered, átlásd, és ne terelje el semmi a figyelmed! Rend a lelke mindennek – ha körülötted rend van, a lelkiállapotod is rendezettebbé fog válni így gyorsabb és hatékonyabb leszel.  

2. Időrabló tevékenységek: Jelölj ki egy átlagos napot, és minden tevékenységet jegyezz fel a határidőnaplódba időpont megjelöléssel, onnantól kezdve, hogy felkeltél odáig, hogy lefeküdtél. Figyeld meg, hányszor nyomtad ki az ébresztőórát, mennyi ideig készülődtél reggel, mennyi időt várakoztál a dugóban, mennyit szörföztél a neten, stb… Ha kész vagy, tekintsd át, minek volt értelme, és mi az, amire túl sok időt szántál!  Például lehet, hogy nem érdemes reggel bekapcsolnod a számítógéped, mert indulás előtt úgysincs időd megválaszolni a maileket, így újra el kell olvasnod majd a válaszolás előtt, ami plusz idő, ráadásul reggel időzavarba kerülsz emiatt.

3. Áttekintés: Minden reggel gondold át, milyen teendők milyen sorrendben várnak rád! Mielőtt hazamész a munkahelyedről, írj listát a következő napi teendőkről, így már a holnapot is kézben tartod.  Este tarts „napvisszanézést”, tekintsd át a főbb eseményeket fordított sorrendben, ott kezdve, hogy most mit csinálsz s így haladva a reggel felé! Ismerd el, ha valamit jól csináltál, és jegyezd fel, mit kell máskor másként! Így tanulhatsz a hibáidból, és nem követed el újra, ami csak időveszteséget és feszültséget okozott, és így erősítheted meg magadban a sikereket, amik erővel töltenek fel.

4. Haladás: Csoportosítsd a teendőid, készíts egy teendők és egy kész mappát (akár számítógépen akrár az iratok számára az asztalodon)! A teendőid listáját tűzd ki a falra és az aznapi teendőket mindennap írd be a határidőnaplódba! Tilos átnyilazni a következő napra! Újra írd be gyöngybetűkkel, ha ma nem sikerült megvalósítani! Hidd el, annyira meg fogod ezt unni, hogy rájössz, a halogatás több időt vesz el, így inkább meg fogod csinálni.

5. Légy jelen! Ha dolgozol, dolgozz! Kérdezd meg magadtól: mennyit vagyok a jelenben, és teszem, ami ma a dolgom, és mennyi időt visz el a jövőn/ múlton való rágódás? Helyes, ha foglalkoztatnak a jövő/múlt gondjai, de nem helyes, ha idegesítenek. Ha szükséged van rá, inkább tarts szünetet, és gondold át:  

1.     Mi aggaszt?

2.     Mit tehetek?

3.     Mikor teszem meg?

Ha optimálisan használod ki az időd, ha redukálod az időrabló tevékenységeidet, és ha törekszel arra, hogy átlásd a napi teendőidet, tapasztalni  fogod, hogy ugyanazt a munkát kevesebb idő alatt tudod elvégezni, és így kevesebb stresszel is. Legtöbbször nem az stresszeli az embert, amit végez, hanem ahogy végzi. Ezen azonban lehet változtatni.

Geszvein Erika

pszichológus