Mit tegyünk, ha nem tudunk lefogyni, hogyan szabadulhatunk meg a gyarapodó kilóktól? Egy pszichológus gyakorlati tanácsai a kilók elengedéséhez.

Számtalan fogyókúrás program létezik, különböző új diéták és módszerek látnak napvilágot a testsúly csökkentésére. Egy fogyókúra sem lehet azonban sikeres, ha nem gondolunk át bizonyos kérdéseket, mert a kezdeti bíztató eredmények után könnyen bekopoghat a jojó-effektus.

1. A legelső kérdés, amit fel kell tenned magadnak, ha le akarsz fogyni, hogy valóban le akarsz-e fogyni? Ha nem tudsz összeírni egy listát az okaidról és a céljaidról, akkor még nem vagy készen arra, hogy végigcsinálj egy sikeres fogyókúrát.
   
   
2. Ha eldöntötted, hogy nekiállsz a fogyókúrának, először nincs más dolgod, mint megfigyelni az éhségedet. Milyen az, mikor éhes vagy? Hol érzed? Mit érzel? Biztosan éhséget érzel-e, nem csak szomjúságot? Nem csak egy unalmat megtörő ingerre vágysz?
   Nem mindig könnyű eldönteni, hogy a lelkünk vagy a testünk éhes-e és egyáltalán éhség-e, amit érzünk. Ha többször megfigyeled magadat éhesen és kipróbálod, mi történik, ha az éhségedet evés helyett ivással vagy valamilyen más ingerrel csökkented, előbb-utóbb meg fogod tudni különböztetni a valódi éhséget az ál-éhségtől. Ha gyakori, hogy evés után újra hamar megéhezel, lehetséges, hogy nem a fizikai éhség jeleit észleled, hanem betöltetlen lelki szükségleted próbálod étellel tompítani. 
    
3. Figyeld meg, mikor éhes vagy, hogyan viszonyulsz önmagadhoz! Hány pontot adnál, ha egy 1-10-es skálán kellene megbecsülnöd, mennyire szereted magad MOST. Az étkezések közötti nassolás, főleg az édes íz gyakran az önbizalom erősítésére szolgál. Kezdd el masszírozni magadat, kezdd az arcod átdörzsölésével, majd masszírozd meg a vállaid, a karjaid, mellkasod, a hasad, a hátad és végül a lábaid! Ez a gyakorlat segít felélénkülni, hisz sokszor unalmunkban eszünk, és a kényszeres evés esetén kialakuló ún. éntávolító viselkedést akadályozza meg. Talán sikerült már rajtakapnod magad, hogy ha rossz passzban vagy, milyen jól esik a problémákon gyötrődés helyett kinyitni a hűtőajtót. Így addig is, míg eszegetsz, egy kicsit távolabb kerülsz a gondjaidtól. Csakhogy a gondjaid utána tovább gyarapodnak, amiktől aztán ismét el kell, hogy távolodj, mondjuk a hűtő irányába...
   
   
4. Az étkezés lelki alapokon nyugszik, már csecsemőként megtanuljuk, hogy akkor vagyunk biztonságban, ha tápláló anyánk a közelünkben van, hiszen ha nincs mit ennünk, életünk kerül veszélybe. Ha anyánk sírásunkra minden esetben etetéssel reagál, és nehezen tanulja meg, mikor jelzünk pl. szeretetvágyat vagy figyelemigényt, korán megtanuljuk, hogy felnőttként is mindenfajta lelki feszültségünket először étellel próbáljuk csökkenteni, s így stresszes evőkké válhatunk.
   Ezzel a rossz szokással szakíthatunk, ha sikerül tudatosítanunk magunkban az érzést, amit valójában érzünk. Az étkezés hasonló lelki megkönnyebbüléshez vezet, mint ha kibeszéljük magunkból a problémánkat. Ha már beazonosítottad a valódi érzést, kérdezzd meg magadtól, mire lenne most valójában szükséged, és ezt hogyan adhatnád meg magadnak? Lehet, hogy elég felhívni egy barátodat, futni egy kört a feszültség levezetésére vagy venni egy forró, illatos fürdőt. 
   
   
5.  Ha fogyókúrázol, vagy ha csak tudatosabban figyelsz az étkezésedre, kikerülhetetlen, hogy meg ne vonj magadtól valamit, melynek a helyén űr képződik. Nem tudunk megszabadulni egy szokástól, ha a helyére be nem illesztünk egy másikat, ezért szokik rá sok ember a cigaretta letétele után az evésre vagy a rágógumizásra.
   Írj egy listát a szellemi-lelki élvezeteinkről, arról, amit bármikor szívesen csinálsz, ami felvidít, ami kikapcsol, ami energiával tölt fel, és tudatosan illessz be belőlük minden napodba egyet! Fizikai éhséged hangosan jelez, ezért csillapítod, lelki éhségedet azonban sokkal nehezebben veszed észre.
   
   
6. A hízás testi kiteljesedést okoz lelki helyett, ezért fontos elgondolkodnod azon, milyen jövőt képzelsz el magadnak. A célok kitűzése segít abban, hogy irányba állítsd hajódat, hiszen csak így érhetnek sikerek és örömök, céltalanságod nyomán azonban csak az időt próbálod elütni például evéssel. A mit egyek kérdés helyett állítsd központba a mit tegyek kérdését!  Az evés gyakran pótcselekvés. Nem könnyebb a kérdés, amit fel kell tenned magadnak, mint hogy mit szeretnél elérni az életben?
    
   
7. A kitűzött célunk bontsd lépésekre! Döntsd el, hogy hány kilótól szeretnél megszabadulni, mennyi időt szánsz erre (figyelembe véve, mennyi idő alatt gyarapodtunk meg) és  mit fogsz ehhez másként (t)enni (minden este 20 percet futok, mindennap fél adagot rendelek, délelőttönként csak gyümölcsöt eszem, keresem az evést pótló örömforrásokat, stb…) s mindezt vezesd be a naptárodba egy hétre előre!
   
   
   

   Ha rászántad magad a fogyókúrára, az első lépés, hogy feltedd magadnak a kérdést, hogy tényleg, biztosan le akarsz-e fogyni? Akaraterőt nem lehet kölcsönözni, de erősíteni lehet! Segíthet például, ha reggel előre átgondolod, mi mindent fogsz aznap csinálni, és igyekszel tartani magad hozzá! Ha nem sikerül, még aznap újra nekiállhatsz. Amit holnap akarsz elkezdeni, abban nem vagy elég elszánt – ha enni akarsz, sem várod meg vele a másnapot. Tedd meg még ma az első lépést az egészséges életmód felé!  

    

Geszvein Erika

pszichológus

A Hogyan hat a pszichológia című postra érkezett kommentek hatására úgy éreztem, érdemes egy posztot szánni a pszichológiát övező tévhiteknek is. Amíg nem váltam pszichológussá, ha találkoztam egy pszichológussal, kényelmetlenül éreztem magam, mert azt hittem, a „vesémbe lát”, ügyelnem kell minden mozdulatomra, mert hogy ő mindentudó. Szerencse, hogy minden pszichológus élt nem pszichológusként, s így át tudja érezni, hogy a számtalan misztikus tévhit miatt milyen nehéz lehet vele szemben első alkalommal leülni, vagy egy társaságba lenni és közben azon rágódni, „vajon képes-e magánemberként jelen lenni, vagy most is dolgozik, s talán éppen rajtam”? Itt az ideje a tévhitek eloszlatásának.

Az 5 leggyakoribb tévhit a pszichológiáról:

1.      A pszichológus a „vesémbe lát”?

A pszichológus a képzése során megtanul olvasni a verbális kommunikáción kívüli jelekből is, ilyenek például a testtartás, a viselkedés, a hangszín. Ezekre azért figyel egy terápiás ülésen, hogy a kliensét minél hamarabb megismerje, hisz nem lehetséges a kliens eddigi életében történt összes eseményt pár alkalom alatt elmesélni, és a kliens nem tudja kiválasztani a problémája szempontjából meghatározó történeteket. Ezért igyekszik a pszichológus teljes összpontosítással jelen lenni a találkozáson, ami mentális kapacitást igényel, ezért tart csak 50-55 percig egy terápiás alkalom. S ahogy egy fogorvos sem kezdi el számolni a villamoson vele szemben ülő és ásító utas lyukas fogait, egy pszichológus sem „analizál” kéretlenül. Akár öntudatlanul is kifinomultabban érzékeli a környezetét, de nem osztogat kéretlenül tanácsokat, mert ez nem a hobbija, hanem a szakmája.

2. A pszichológus csak bölcsész, elméleteket tanul, akkor hogyan tud a gyakorlatban bármivel is segíteni?

A pszichológia szakot a bölcsészettudományokhoz sorolják, számtalan elméletet tanítanak a képzésen, melyek gyakorlati, tapasztalati úton kristályosodtak ki, s váltak elméletté. Mit sem ér azonban ez a tudás, ha vissza nem megyünk újra a gyakorlathoz, éppen ezért a képzés során számos gyakorlaton kell részt venni, kórházban, börtönben, nevelési tanácsadóban, javító intézetben, gyermekotthonban, munka-alkalmassági vizsgálatokon, óvodában, iskolában, pszichiátrián, stb. Így már hallgatóként lehetséges némi gyakorlatot szerezni az elméletek működésének hogyanjáról, amivel aztán a képzésből kikerülve – szupervizori háttérrel – már lehetséges dolgozni, segíteni.

3. 5 év egyetemi képzés után kikerülve veszi a bátorságot, hogy emberek közé menjen?

Az egyetemi diploma megszerzése 5 éves, illetve ma már 3+2 éves rendszerben zajlik, az egyetemi képzésen kívül viszont rengeteg olyan speciális módszer megtanulására van lehetőség, ami további módszereket biztosít a pszichológus számára, ilyen a pár- és családterápiás képzés, az autogén tréning, az analízis, stb. s ezek természetesen további munka melletti tanulóéveket is jelentenek. Mivel ezt a szakmát (sem) lehet őszinte érdeklődés és szeretet nélkül csinálni, minden pszichológus motivált abban, hogy minél több módszer birtokában legyen, s így jobban tudjon segíteni. Az is egy tévhit, hogy a pszichológus azzal gyógyítja a klienst, amilyen módszert tanult. Ha olyan technikára van szükség, amit a pszichológus nem ismer, továbbküldi olyan emberhez, aki ismeri. Ugyanis nem az a cél, hogy a kliens az adott pszichológushoz járjon, hanem hogy minél hamarabb kapjon megfelelő segítséget.

4.  A pszichológus rávehet olyasmire, amit nem akarok?

A pszichológia nem titkos tanítás, bárki hozzájuthat a könyvesboltokban az egyetemi tankönyvekhez, számtalan népszerűsítő (egyszerűbb, nem szakmai nyelvezetű) pszichológiai könyv kerül piacra, hisz a mai korban éppen az a cél, hogy a kliens kezdetben a pszichológus vezetésével, aztán később, mihamarabb önállóan önmaga szakértőjévé váljon. Az orvosi egyetemeken tanított pszichológia célja is éppen az, hogy az orvosok is megtanulják azt a helyes viszonyulást, hogy a beteg azt érezze, türelmesen tájékoztatják, bármi gondja van, meghallgatásra talál, jó kezekben van.

A pszichológia nem egyenlő a mutatványos hipnózissal, a pszichológus nem varázsló. Egy reklám sem képes rávenni azonnal, bármilyen szavakkal is bombázzon, hogy az ajtót feltépve szaladjon a vásárló megvenni.
A pszichológus esküt tesz a nil nocere értelmében, és szakképzése után rendszeres, kötelező továbbképzésekre kell járnia, hogy megtarthassa a papírját.
 

5. Sokszor a pszichológus maga is lelki sérült, hogyan foglalkozhat így emberekkel?

A pszichológus nem tökéletes, ugyanúgy ember, a problémák őt sem kerülik el. Jó esetben gyakorlottabban mozog a megoldásuk területén, és hamarabb fordul kollégájához, hogy terápia keretén belül kérjen segítséget, ha elakad, hiszen miért szenvedne hosszú időkig, ha egy külső szemlélő nagyobb rálátása hamarabb továbblendítheti. Saját problémái megélése révén jobban át tudja érezni a kliensei szenvedését, főleg, ha került már hasonló élethelyzetbe, például érte haláleset a családjában. Sok onkológus saját élmény miatt megy orvosnak, például mert gyógyíthatatlan daganatban elhunyt egy rokona, vagy előfordulhat az is, hogy az allergológust saját szénanáthája vezette az orvosi egyetemre. Az, hogy érintett a kérdésben abban segíti, hogy érzékeny legyen a témára. Nem hagyja hidegen, ha valaki szenved, hisz a maga bőrén tapasztalta, milyen az. Ugyanúgy előfordulhat ez a pszichológusokkal is. Lehetett saját életében olyan esemény, ami sok szenvedést okozott neki, s az, hogy ki tudott kecmeregni belőle eltöltötte azzal a küldetéstudattal, hogy minél több embernek megmutassa, igenis lehetséges boldogabban élni, az élet nem szenvedés. 

 A szélsőségesen ragot tévesztett pszichológusok, akik valójában pszichológushoz akartak menni, de végül pszichológusnak mentek el sokszor a tudományos kutatás területén maradnak, ha nem igazán tudják jól viselni, ha a hozzájuk hasonló problémákkal küszködő, szenvedő emberek problémájában nem tudnak segédkezni. Ha a pszichológus pánikbeteg, úgysem fog tudni hitelesen segíteni annak a kliensnek, aki szorongásával keresi fel, hisz ha maga sem tud kijönni belőle, csak mindketten szenvednek, ami nagyon hamar véget vet a terápiának. Az egyetemi képzés során pszichológusok tanítják a pszichológusokat, akik nagyon jól látják, hogy ki az, aki nem való a szakmába. A pszichológusoknak önismereti terápiába kell járniuk, hogy lelkileg csiszolódjanak, hogy minél épebb személyiséggel dolgozhassanak és azokat a fájdalmakat is kezelni tudják, amiket a klienseiktől hallanak.

Az élet minden területén vannak jó, jobb és kevésbé jó szakemberek. Ha egy fogorvos rossz fogunkat húzza ki, attól még nem általánosíthatunk, mondván, hogy a fogászat egy ártalmas, pénzleső üzletág csupán. Menjünk legközelebb máshoz, akiben bízunk, akiről tudjuk, hogy jól dolgozik! Pszichológusnál mindig van egy pár alkalmas „próbaidő”, amíg a két ember megismeri egymást és eldönti, tudnak-e együtt dolgozni. Keressünk olyan pszichológust, aki számunka megfelelő!

Geszvein Erika

pszichológus

Sokan félnek elmenni pszichológushoz, mert úgy érzik, ha felkeresnek egy pszichológust, akkor bizonyára pszichés problémáik vannak (vagy ha nincsenek, majd a pszichológus talál) ráadásul, ha kiderül, hogy pszichológushoz járnak, akkor azt hiszik majd róluk, hogy betegek, őrültek. Pedig a pszichológusok őrültekkel nem foglalkoznak, a pszichoterápiára való alkalmasságnak egyik feltétele éppen az „őrültségmentesség”, hiszen szükséges, hogy lehessen együtt gondolkodni, együttműködni a klienssel, legyen benne motiváció a változásra, és hogy a terápia során megtanuljon a helyzetére, gondjaira tudatosan rálátni és később már pszichológusa nélkül is képes legyen elboldogulni.

A félelmet sokszor az a bizonytalanság okozza, hogy nem tudjuk, mi fog történni, ha bejelentkezünk egy pszichológushoz. Álljon itt 7 kérdés, amit talán sosem mertél megkérdezni:

1.     Mi történik az első találkozáskor?

Miután felkerested az ajánlás, honlap, stb. alapján a neked szimpatikus pszichológust és telefonon vagy e-mailen időpontot egyeztettetek, valószínűleg megkérdezi, milyen problémával keresnéd fel, és mi a célod. Ugyanis az életfogytiglan tartó pszichoterápia ma már nem igen divat, annál inkább elterjedt a célorientált terápia. Sokféle cél lehet: önismeret fejlesztése, párkapcsolati probléma megoldása, munkahelyi konfliktusok kezelése, szorongások oldása, stresszkezelés megtanulása… Mindezt részletesen természetesen majd az első találkozáson lehetséges átbeszélni, s emellett azt is, hogy  a probléma megoldására előre láthatólag mennyi időt szántok, azaz hányszor fogtok találkozni és mikor lesznek a találkozások. Szó esik az anyagiakról és a közös munka menetéről is – sok pszichológus ad feladatot a két találkozás közötti időre is, hogy minél hatékonyabb és intenzívebb legyen munka.

2.     Mi van, ha elsőre nem szimpatikus a pszichológus?

Ahány pszichológus, annyiféle terápia. Lehetséges, hogy két pszichológus ugyanazzal a módszerrel dolgozik, mégis más vele a terápia, hiszen a pszichológus legfőbb munkaeszköze a személyisége. Biztos érzed már úgy egy orvosnál járva, hogy teljesen őszinte lehetsz hozzá, vagy éppen ellenkezőleg, hogy valamiért nem tudsz megnyílni neki, nem passzoltok össze. Ugyanígy van ez a pszichológusnál is. Ha más a személyiségetek, és úgy érzed, nem tudsz vagy nem szeretnél vele dolgozni, semmi gond, beszéld meg vele, segít keresni más lehetőséget. Az első alkalommal egyébként általában azt is megbeszélitek, hogy milyen hosszú „próbaidőt” tűztök ki, éppen amiatt, hogy előfordulhat, nem tudtok együtt dolgozni, vagy kiderülhet, egy másik módszer sokkal hatékonyabb lenne a számodra, melyben ő nem jártas. Ilyenkor is segít, továbbirányít a megfelelő helyre.

3.     Miben más egy pszichológussal beszélgetni, mint a barátaimmal?

A pszichológussal nem csak beszélgetés zajlik, megtanulhatóak különböző módszerek, technikák is attól függően, hogy alvászavarokkal, tanulási nehézségekkel, párkapcsolati, munkahelyi gondokkal vagy éppen hangulati problémákkal folyik a munka. Vannak olyan módszerek, ahol a cél a múlt feldolgozása, és olyan módszerek is, ahol azon túl, hogy a múltban történt eseményeken a kliens képes legyen túljutni abban is támogat, hogy a jelenben a legjobban érezhesd magad, sőt olyan módszer is létezik, ahol a jövőre fókuszálunk, és a munka célja a megfelelő jövőbeli célok kitűzése.  A barátok sokszor tanácsot is adnak, „én ezt tenném” vagy „miért nem csinálod azt hogy”… Ez másfajta kapcsolat, nagyon fontos, és elengedhetetlen a boldog élethez, de a pszichológus másként dolgozik, nem baráti kapcsolatot alakít ki a klienssel. Nem is konkrét tanácsokat ad, hanem segít a problémával kapcsolatban megtalálni a lehetséges alternatívákat és szaktudása révén segít a kliensnek, hogy megértse önmagát, hisz ha önmagát érti, másokat is könnyebben megért. A pszichológus nem dönt a kliens helyett, hiszen ezzel nem segítene neki gyakorlottá válni a problémamegoldásban.

Nem az a cél, hogy a kliens örökké a pszichológushoz járjon, hanem, hogy megtanuljon tudatosan rálátni a problémáira, és jól kezelni őket. Természetesen azt tanácsolni fogja a pszichológus, ha úgy látja, jót tenne a kliensnek például a sport, vagy ha el kellene mennie fizikailag is kivizsgáltatnia magát egy orvossal.  

4.     Miért nem beszél magáról a pszichológus?

A terápia egy másfajta beszélgetés, ami a kliensért van, a cél a kliens problémáinak a megoldása. A pszichológus saját élményeit, terápiás tapasztalatait, és akár saját problémáit is elmondhatja, ha úgy érzi, ez segíthet a kliensének a továbblépésben. A terápia azonban abban is különbözik egy baráti beszélgetéstől, hogy ha elkezdjük mesélni, mi történt velünk, a pszichológus csak erre figyel, és nem kontrázik rá, hogy „az semmi, képzeld, velem mi történt”, hanem lehetőséget ad, hogy mindent elmondhass, és ne kelljen arra figyelned, hogy ez vagy az hogyan érinti a másikat. Ha tudnád, hogy a pszichológusod éppen párkapcsolati krízisben van (hiszen a pszichológus is ember, őt sem kerülik el a problémák, legfeljebb egy kicsit tapasztaltabban mozog a megoldásuk terén) lehet, hogy nem mernél mindent úgy elmondani, mint ha nem tudod, őt mi foglalkoztatja. A pszichológus a terápián pszichológus és nem magánember, nem igazán jutnak eszébe a saját problémái, mert megtanul csak a másikra koncentrálni.

5.     Pszichológus is ad diagnózist, ír fel gyógyszert?

A pszichológus és a pszichiáter nem ugyanaz. A pszichiáter orvosi egyetemet végzett, majd ezután tanult pszichológiát, a pszichológus pedig alapképzésében is pszichológiát tanult, de ő nem orvos, így nem írhat fel gyógyszert. Diagnózist adhat, hiszen szükséges, hogy behatárolja, hogy például lehangoltság vagy éppen pánikrohamok jellemzik-e a klienst, hisz eltérő terápiás módszert szükséges alkalmaznia, de a diagnózisa nem egy bélyeg, hanem egy iránymutatás a kliens jelenlegi állapotának jellemzésére.

    6.     A pszichológusok is járnak pszichológushoz?

Igen, hiszen egyrészt nekik is vannak problémáik, amikre sokszor nehezebb rálátniuk, mint mások problémáira, másrészt szükséges az ún. szupervízió is, ahol a saját eseteiket egy pszichológussal megbeszélik, így egyfajta team-munkát alkotnak a hatékonyabb terápia érdekében. A szupervíziót adó pszichológus saját ötleteivel segíthet az eset megoldásában, vagy hasonló eseteiről mesélhet, mintát adva egy hatékony megoldásról. Így a pszichológus folyamatosan tovább képezi önmagát szakmailag, ami fontos ahhoz, hogy jól tudjon segíteni.

7.     Lehetséges egy terápiától megváltozni?

A pszichológusnak nem az a célja, hogy megváltoztassa a kliensét, hanem hogy legelőször is megismerje. A kliens elmondja a problémáit, a pszichológus közben megismeri a kliens személyiségét is, és abban segít, hogy a kliens megtalálja azokat az erősségeit, amelyek erőforrások lehetnek a számára, hogy a problémáját sikeresen oldhassa meg.

Két irányból közelíthet a pszichológus egy klienshez: megnézi, milyen képességei hiányoznak, és azokat hogyan lehetne kifejleszteni, vagy milyen erősségei vannak, miben jó, s azokat hogyan lehetne felhasználni a fejlesztendő tulajdonságok erősítésére.

Ha a kliens meg akar változni valamiben, vagy a pszichológus úgy látja, hogy segítene a kliensen, ha egy bizonyos tulajdonságban megváltozna, azt megbeszéli a klienssel. A pszichológus – kliens kapcsolat partneri viszonyt feltételez, ahol a kommunikációnak van fő szerepe. A pszichológus az emberek lelki életének szakértője, a kliens a saját lelki életének szakértője, s ha a tudásukat megosztják egymással, gyorsabban haladhatnak a cél felé.  Hisz pszichológushoz nem csak a lelki gyógyulásra várók járnak, hanem azok is, akik szeretnének önmaguk jobb megismerése által boldogabbakká válni.

Geszvein Erika

pszichológus

Számtalan kutatás egybecsengő eredménye szerint a magyarok pesszimistán gondolkodnak. Egy tavalyi felmérés eredménye azt mutatja, hogy a magyarok pozitív gondolkodásban elmaradnak az európai átlagtól, egy korábbi kutatás szerint pedig minden harmadik magyar boldogtalannak vallja magát. Miért nem működik mindenkinél a Vonzás törvénye, miért nem tud bárki „rendelni” az Univerzumtól, miért nem tudunk mától optimistán gondolkodni?

Te boldog vagy? Ha igen miért? Ha nem, mi tenne boldoggá?

Gyermekkorunkban alakul ki, hogy mit gondolunk a világról, az első életévekben a szülőknek, később a nevelőknek, kortársaknak van nagy szerepe, tőlük tanulunk. Bár gyermekként azt tanuljuk, csak a zöld lámpán mehetünk át, felnőttként mégis sokszor átfutunk a piroson. Mindezt tudatosan tesszük, jól tudjuk, hogy nem ezt tanultuk gyerekkorban. Miért más a helyzet azokkal a szintén tanult viselkedésekkel, mint a gondolkodás optimista vagy pesszimista módja? Ha egy szülő sok negatív tapasztalattal rendelkezik, azt sugallja gyermekének, hogy a világ veszélyes. Ha örömteli életet él, ha pozitívan gondolkodik, a gyermeke is nagyobb bizalommal fog a világ felé fordulni. Nem mindig tudatosul bennünk, hogy pesszimistán gondolkodunk, mert ezt hoztuk otthonról, mindez inkább ösztönös, mint a járás, vagy a beszéd, amit szintén megtanultunk. Ugyanakkor megváltoztatható. A divatmodellek is megtanulnak egy más járástechnikát, amely ösztönössé válhat náluk akkor is, ha nem a kifutón vannak, a média szereplői pedig beszédtechnikát tanulnak, így a „hozott” beszédük a tudatos odafigyelés által megváltozik. Ha tudatosan törekszünk megváltoztatni a gondolkodásunkat, az optimizmust is meg tudjuk tanulni.

Félig teli, félig üres?

Örök vita a félig teli vagy félig üres pohár kérdése, de felesleges vita, hiszen mindkettő egyszerre igaz. A kérdés csak az, melyik felével mit tudunk kezdeni. A Vonzás törvényének másik neve Rezonancia. Alapja az a (meta)fizikai törvényszerűség, miszerint minden mozgásban van, s a hasonló rezgésű dolgok képesek egymásra hangolódni. Amikor egy személlyel megtaláljuk a közös hangot, így is mondjuk: egy hullámhosszra kerültünk, együtt rezgünk, rá vagyunk hangolódva. Amíg negatív a gondolkodásunk, a kedvező helyzeteket nehezebben vesszük csak észre, hisz az nem illeszkedik a „rezgésünkhöz”. Pszichológiai kutatások szerint kedvetlen lelkiállapotban több negatív életeseményt tudunk felidézni, mint pozitívat, hisz a negatívra vagyunk ráhangolódva, így viszont nehezebb jól teljesítenünk, hiszen nem állnak  tudatunk rendelkezésére azok az emlékek, amelyek jól végződtek, így ilyen állapotban nehezebben találjuk meg a korábban már sikert hozó megoldást.

Azonban ahhoz, hogy ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor is meg tudjuk oldani a helyzetet, az kell hogy tudatunkban tartsuk, ha rossz dolog történik, az sem ok nélküli, ezért a feladatot, a tanítást keressük benne.

A negatív gondolkodás elszívja az energiánkat. Szinte kényelmetlen másként tenni, már úgy megszoktuk.

Kulcsold imára a kezed! Nézd meg, melyik hüvelykujjad van felül! Ha most úgy kulcsolod össze, hogy a másik hüvelykujjad legyen felül, eleinte kényelmetlen lesz és ha egy nap múlva ismét összekulcsolod a kezed a régi módon fogod, hisz azt szoktad meg. Ugyanígy idő kell, míg áttanulunk a pozitív gondolkodásra.

Stresszoldás, relaxáció, tanulható optimizmus

A pozitív gondolkodással nem valami felszínes „hurráoptimizmus” által letagadjuk a rossz dolgok létezését, hanem ahelyett, hogy engednénk, hogy padlóra küldjön, megpróbálhatunk úrrá lenni rajta, megérteni, miért történik, s megkeresni a tanulságokat. Tedd fel a kérdéseket magadnak:

1. Milyen érzéseket kelt benned ami történt?
2. Mire emlékeztet? Voltál-e már hasonló helyzetben?
3. Mitől félsz? Mi a legrosszabb, ami megtörténhet? Túlélhető?
4. Mit akarsz elérni? Mi a legjobb, ahogy mindez végződhet?
5. Mit üzen neked, mit tanít rólad ez a helyzet?
6. Mit tehetsz a probléma megoldására? Mikor teszed meg?

Ezekkel a kérdésekkel az érzelmi szintről a probléma tartalmi szintjére tudjuk átvinni az energiánkat, és ahelyett, hogy engednénk, hogy maga alá gyűrjön a félelem és a szorongás, úrrá lehetünk a helyzeten. Minél többször sikerül, annál többet gyakoroltuk az új működésmódot, s annál kevésbé lesz nehéz, kényelmetlen. Megtapasztalhatjuk, hogy a kellemetlen események a fejlődésünket tudják szolgálni, feltéve, hogy nem csak végigszenvedjük, hanem nyitottan, tudatosan figyeljük őket, s magunkat. Innen már csak egy lépés választ el a pozitív gondolkodástól, hisz ha negatívan nem tudsz, nem marad más választásod.

Ne hidd el mindezt egy cikk alapján, mert akkor még nem tettél semmit és így nem is változik semmi. Próbáld ki!

Geszvein Erika

pszichológus