Elhinné, ha azt mondanám, hogy egy ufótól megtudtam, hogy még ma eljön a világvége, amit csak akkor élhet túl, ha belép a szektámba? Most biztosan azt mondja magában: dehogy! Látja, milyen jól ismerem Önt? Már a gondolataiban is olvasok. De hogyan lehetséges az, hogy én a világvége kapcsán nem tudtam meggyőzni, mégis egy egész csoport ember égett karácsonyi ufólűzban 1954 őszén Amerikában?  Egy Marian Keech (eredeti nevén Dorothy Martin) nevű amerikai asszony üzenetet kapott a földönkívüliektől bolygónk december 21-i elpusztulásáról. Hála Istennek (vagy ki tudja, kinek) viszont egy kis csoport megmenekülhet, mert küldenek majd egy ufót Keech és családja megmentésére. A hölgy körül egész kis csoport alakult ki, akik minden áldozatot meghoztak a jövőbéli túlélés reményében. Elajándékozták a házaikat, bútoraikat, munkahelyükön felmondtak, barátaikkal megszakították a kapcsolatot, sőt volt, aki még az eljegyzését is felbontotta, hogy minden erejével arra tudjon koncentrálni, ami most a legfontosabb, hogy a közelgő pusztítást ép bőrrel megússza. Egy zárt csoport alakult a világvégevárás köré, melybe néhány szociálpszichológus is beállt – hívőnek tettetve magát –, hogy közelebbről megvizsgálhatóvá váljon, ezek az emberek ezt tényleg elhiszik? A jóslat előtti este a tömeg már készenlétben várakozott. Az utolsó földi pillanatokhoz érkezve egyre feszültebb lett a hangulat. Mikor már csak lélegzetvételnyi idő maradt hátra, váratlan üzenet érkezett az idegen bolygóról. Kitalálja, mi állt benne?

Természetesen az, hogy megkegyelmeztek a földlakóknak, a világvégét elnapolták. Mit gondol, hogyan folytatódott a történet? Nem, nem oszlott fel a gyülekezet, hiszen hova is mentek volna ház, állás, család nélkül. Elkezdtek inkább interjúkat adni a sajtónak, hogy további híveket gyűjtsenek abba a közösségbe, amely olyan különlegesnek találtatott, hogy lám, állhatatos hite által az egész emberiséget megmentette. Mivel a világ nem pusztult el, a csoport folytathatta a fanatikus térítőmunkát… 

A meggyőzés egyik leghatásosabb ellenszere, mint az már a cikksorozatunk eddigi részeiből kiderült, a gondolkodás. De mi van akkor, ha nincs időnk gondolkodni, mert nem hagynak rá időt? Kutatások bizonyítják, hogy ha befolyásolási helyzetbe hozott kísérleti alanyoknak akár csak egy perccel a meggyőzési kísérlet előtt jelezték, hogy befolyásolási folyamat veszi kezdetét, gyengébben hatott rájuk a meggyőzés, mert a figyelmeztetés hatására felkészültek az ellenérvek gyártására, tehát előre hangolódtak egy lehetséges védekező mechanizmus kidolgozásának szükségességére. Ezért lehet kevésbé hatékony a reklámblokk belejelentése után elhangzó reklám, mint ha egy filmet hirtelen félbeszakítanak egy hirdetés miatt. Ugyanezért hat ránk erősen a spontán kialakuló csoportnyomás, ahol nem lehet szó előzetes bejelentésről, mert a csoportdinamika része a hatás. S éppen ezért veszélyes az apró lépésekre felosztott meggyőzési folyamat, mert észrevétlenül kerülünk nyomás alá. Talán így történhetett meg, hogy 1978. novemberében 914 ember tömeges halálával egy szekta élete is véget ért. Jim Jones metodista lelkész az 1950-es évek elején alapította meg a Népek Templomának nevezett közösséget eredetileg a rasszizmus ellen, hogy lehetőséget teremtsen a színes bőrű állampolgároknak jobban boldogulni az akkori kirekesztő, lehetőségekben nemigen bővelkedő társadalomban. Állást, élelmet, menedéket akart biztosítani nekik, kedves volt, melegszívű és áldozatosan szolgálta a körülötte összegyűlő embereket. Tevékenységéért elismeréseket kapott, hiteles szónokként személyisége egyre nagyobb tömegeket vonzott maga köré. Nem tudni, mi történhetett, de idővel az eredeti elképzelés apró lépésekben ugyan, de elkezdett egyre inkább megváltozni és a közösség elkezdett inkább egy valamiféle szektára hasonlítani. A lelkész egyre agresszívebben, intoleránsan viselkedett, vészjósló víziókról beszélt híveinek, és az eredeti integráló törekvéseivel ellentétesen elkezdte egyre inkább elszeparálni övéit a társadalomtól. Az egykori egyházi szónok észrevétlenül gyilkos diktátorrá változott. Máig nem tisztázott, hogy a tömeges halál éjszakáján hányan tudták, hogy cián van az italukban és lettek öngyilkosok, és hányan voltak a tiszteletes elkötelezett, de naiv hívei, mikor gyermekükkel együtt mit sem sejtve kiitták a mérgezett poharat.

Ne higgyük azonban, hogy csak az ötvenes, hetvenes évek Amerikájában voltak ilyen hiszékenyek az emberek. Magyarországon is számtalan szekta működik a mai napig, ahol elmaradt világvégék túlélőiként, egyedüli üdvözlőkként felszabadulásra várva köteleződnek el emberek csoportnyomás hatására olyan vezetők hívó szavára, akik átkozottul jól ismerik a manipuláció legártatlanabbnak tűnő eszközeit, és ezekkel tökéletes agymosásban részesítik híveiket.

Nem higgyük azonban azt sem, hogy csak vallási alapon torzulhat el egy csoportnyi ember viselkedése. Bármilyen közösségben polarizálódhatnak a vélemények olyan szélsőséges irányba, mely a csoporton kívül biztosan nem történne meg. Mindegy, hogy szektáról, politikai csoportosulásról, munkaközösségről, családról, baráti körről vagy házasságról van szó, nem szükséges semmiféle sugárzás, elektrosokk, modern hang- vagy komputertechnológia, sem tudatmódosító drog vagy hipnózis, hogy úgy viselkedjünk, mintha „agymosáson” mentünk volna át.

Még az sem biztos, hogy szándékosan csalnak tőrbe, a csoportnyomás nem csak előre kitervelt módon hathat. Csoportokban spontán is kialakulnak olyan jelenségek, melyek kikerülhetetlenek, és olykor rendkívül rombolóan hathatnak. A csoport vezetője és tagjai is felelősek azért, hogy észrevegyék, mi zajlik, és megkérdezzék maguktól újra és újra, hogy a csoportos, közös, nemes értékekért való munkálkodás nem alakult-e át tömeges befolyásolássá, önző érdekek mentén való manipulációvá?  Mindehhez „csak” gondolkodnunk és éreznünk kell. Persze nem biztos, hogy egy csoport vezetője, aki a csoportjával bármikor bármit megtehet, ugyanekkora szabadságot engedne a csoportja tagjainak is.

A manipuláló vezetőket a legkönnyebben úgy leplezhetjük le, ha elkövetjük velük szemben azt a hét legnagyobb „bűnt”, amit biztosan nem bocsátanak meg nekünk, ha nem valódi, összetartó, egymást segítő csoportot, hanem csak bábokból álló, bólogató, agymosott tömeget akarnak létrehozni.

1. Integráció Maradjon kapcsolatban a külvilággal, ne hagyja semmilyen csoportnak sem, hogy akármilyen elvek mentén is elszigetelje a környezetétől! Kirekesztő gondolkodással, ami megjelenhet vallási értelemben, amikor a hívők úgy gondolják, övék az egyetlen igaz út, de akkor is, amikor egy család nem enged a hagyományaiból, és megnehezít egy nem kívánt házasságot. Lehetséges, hogy az ellenvélemények elhallgattatása mögött az áll, hogy nem merjük megkockáztatni a saját tévedésünk lehetőségét? Ha a saját buborékunkban élünk, ahová nem engedünk be kritikus hangokat, hamis biztonságot teremtünk magunk köré. Bizonyos csoportokban a speciális öltözet, máshol a különleges étrend vagy a saját nyelv segít szeparálódni a környezettől, láthatatlan falakat húzva magunk és mások közé. Vizsgáljuk meg, kik a barátaink? Miben vagyunk közösek? Mi a legfontosabb kapcsolódási pontunk? Végezze el az alábbi pszichológiai kísérletet! Fogjon egy papírt és írjon fel egymás alá a következő kifejezéseket: saját nevét, alá anyja, apja, fiútestvére, lánytestvére, házastársa, legjobb barátja, volt barátja, egy elutasító személy, egy megsajnált személy, egy fenyegető személy, egy vonzó személy, egy elfogadott tanár, egy elutasított tanár és egy boldog ember nevét. Ha valamelyik személy nem létezett az életében, például mert nincs fiútestvére, akkor azt a nevet írja be, aki az ehhez leginkább hasonló szerepet töltötte be az életében, vagy akire így tekintett. Ezután alkosson a nevekből tetszőlegesen hármas csoportokat. Például válassza ki saját magát, a házastársát és az anyját, és hasonlítsa egymáshoz e három személyt az alapján, hogy mi az a fő tulajdonság, amiben ketten hasonlítanak egymásra, egyikük azonban különbözik tőlük ebben. Például én és anyám hívők vagyunk, de a főnököm, István, aki számomra egy fenyegető személy, ateista. Végezzen el néhány ilyen hármas összehasonlítást mindenféle kombinációban, és figyelje meg, milyen érték jelenik meg leggyakrabban: e mentén gondolkodik leggyakrabban másokról, ez fontos minőség az Ön számára. Minden egyes ember saját pszichés térrel rendelkezik, ebbe a belső térbe azokat engedjük be, akiket szimpatikusnak érzünk. Ez a tér lehet szűk, kizáró vagy lehet toleráns, tágas, elfogadó. Ha egy csoportunk szigorúan meghatározza, kiktől tartsuk távol magunkat, ez a belső tér egyre szűkebbé válhat és a minket körülvevő embereket esetleg a csoportunk értékrendje szerint kezdjük beengedni vagy kizárni az életünkből.
2. Függetlenség Mielőtt elutasítana egy véleményt, próbáljon meg pártatlan, független maradni mindaddig, amíg kellő mennyiségű információt nem szerzett. Mielőtt elköteleződne, vizsgálja meg, milyen érvek mentén dönt. Lehet, hogy az elköteleződése olyan apró lépésekben erősödik meg, hogy észre sem veszi. A profi manipulátorok eleinte csak kisebb dolgokban kéri, hogy döntsön a csoport javára szemben a saját véleményével, később viszont már egyre nagyobb dolgokra kéri, így szép lassan az egész életét befolyásoló területeken is átadja a vezetést észrevétlenül (mert a csoporttagság mindennél többet ér). Végezze el az alábbi pszichológiai kísérletet! Amikor valakivel nézeteltérése van, próbáljon meg vele úgy vitatkozni, hogy sem cáfolni sem egyetérteni ne akarjon, pusztán próbálja megérteni az álláspontját. Ezt úgy tudja megtenni, ha egy beszélgetésben a saját véleményével való reagálás helyett megpróbálja a hallott véleményt megismételni a saját szavaival. Amikor például egy barátja azt mondja, nem hisz Istenben, szerinte csak a bizonytalan, gyenge gyámoltalanok járnak templomban, ahelyett, hogy rácáfolna és bibliai idézeteket vagy híres, hívő embereket sorakoztatna fel, próbálja meg átfogalmazni a saját szavaival, jól értette-e meg a másikat, s kérdezzen rá! „Úgy gondolod, hogy a hit önbizalomhiányt jelez és egyfajta támaszkeresés?” Hallja meg a választ és kérdezzen vissza újra, hogy jól értette-e meg a másik gondolatait! Ezután elmondhatja a saját véleményét is, és megkérdezheti a társát, hogy mit értett meg abból, amit elmondott. Döbbenetes, milyen sokszor félreértjük egymást még akkor is, ha azonos nyelvet beszélünk. Ha nem akarjuk meggyőzni a másikat, ha nem érzünk kényszert, hogy mindig egyet értsünk a másikkal, ha nem gondoljuk, hogy csak akkor lehetünk jóban valakivel, ha azonos a véleményünk, azt fogjuk érezni, jó érzés megismerni a másik véleményét, és elmondani az akár eltérő sajátunkat is. Ha gyakoroljuk ezt a technikát, meg fogjuk érezni, ha beszélgetőpartnerünk mindenáron meg akar győzni és képtelen elviselni a nézetkülönbségeket.
3. Egyenrangúság: Amikor beszélget valakivel, figyelje meg, hogy egyenrangú felnőttnek kezeli-e Önt! Amint azt érzi, hogy valaki úgy beszél Önnel, mint ahogy egy szülő oktatja ki a gyermekét, amint úgy érzi, bűntudatot akarnak kelteni Önben, amint elkezdi szégyellni magát és tehetetlennek érezni, fogjon gyanút, hogy nem a megfelelő pozícióban beszélgetnek. Irányítani, ellenőrizni, befolyásolni, tanácsokat adni egy független, egyenrangú kapcsolatban felesleges. Előfordulhat, hogy nem a másik oldal kezdi a játszmát, talán Ön érzi úgy, hogy szüksége van a vezetésre. Legyen óvatos, mert a jól működő kapcsolatokban nem szükségből vagyunk együtt, hanem szabad akaratból, azért, mert ez mindkettőnknek kölcsönösen jó, nem azért, mert egymás nélkül nem boldogulnánk. Az egyenrangú kapcsolatokban lehetőség van a kölcsönös kommunikációra. Lehet vitatkozni, meghallgatni a másikat, nem érteni egyet, mégis jól érezni magunkat a másikkal.
4. Elcsendesülés: Figyelje meg, hogyan viszonyulnak mások (a csoportjai, a közössége, a családja) ahhoz, ha Ön vissza akar vonulni! Be akarják tölteni a csend terét, vagy tudnak együtt lenni Önnel anélkül, hogy megosztanák a gondolataikat, érzéseiket. Hagynak-e időt arra, hogy gondolkodjon azon, amit hallott tőlük, vagy folyamatosan valamilyen irányba akarják terelni a gondolatait? Hagynak-e teret arra, hogy azt csináljon, amit akar. Az agymosás egy klasszikus módszere a folyamatos ingerelárasztás, e-mailek, találkozók, megbeszélések, üzenetek, programok, hogy az egyénnek az adott csoporton kívül ne legyen ideje (és csendje) más dolgokkal foglalkozni, mindig az adott csoport ügye, értékei járjanak a fejében. A csend ürességében (amikor kivételesen nem kell információt befogadnunk és nem kell semmilyen tevékenységet végeznünk) meg tudjuk érezni a valódi szükségleteinket, át tudjuk gondolni a saját érveinket, ellenérveinkkel. Engedjen magának napi szinten csendes időt, amikor nem enged be semmilyen külső hatást! Nem kell feltétlenül megtanulnia meditálni vagy relaxálni, az is elég, ha megengedi magának azt a luxust, hogy napi szinten egy pár percig ne csináljon semmit, csak csendben legyen. Tegye félre a telefonját is erre az időre, ne mossa az agyát se hírek, se ismerősök posztjai, fotói által se!
5. Szabadság: Figyelje meg magát, milyen, amikor ebben a csendben ellazulva egyszer csak azon kapja magát, hogy elkezdi eltervezi, mit akar a következő pillanatban csinálni. Olyan tevékenységek felé terelődött el a figyelme, amit szívesen végez? Vagy elvárások listája sorakozott fel az elméjében? Nem mindegy, hogy azt csinálok, amit akarok, vagy azt akarom, amit csinálok. Eldönthetem, hogy befizetem-e a csekkeket – ha nem teszem meg, a következménye az lesz, hogy nem lesz víz és villany, amit vállalhatok, szabadságomban áll így dönteni. Eldönthetem-e ugyanígy, hogy elmegyek-e egy csoportom, közösségem találkozójára? Kizárnak-e, ha nem vagyok ott, ha nem azt eszem, ha nem úgy öltözködöm, ha nem azokkal találkozom, amit ők elvárnak tőlem?
6. Jelenlét: Helyezkedjen el kényelmesen most, így, olvasás közben! Figyelje meg, milyen fizikai érzések futnak át a testén! Szkennelje végig magát a talpától a feje búbjáig! Ha bárhol feszültséget érez, feszítse meg még jobban, majd aztán lazítsa el! Ha ezt megteszi, talán az érzéseit is meg tudja fogalmazni. Kellemesen, kellemetlenül vagy semlegesen érzi most magát? Ha kellemesen vagy kellemetlenül, milyen érzések ezek pontosan? Ezzel a gyakorlattal biztos, hogy pár másodpercig megélhette a jelenlétet. Ha egy manipulátor befolyásolni akarja, lehetséges, hogy a múltba hajszolja és bűntudatot akar kelteni Önben, esetleg kompenzálást, helyreigazítást kér az ott történtek miatt. Lehet, hogy a közös jövőbe félelmetes víziókat fest, és meg akarja győzni, hogy csak a jelenben, csak az ő csoportjában van lehetősége a közelgő rosszra felkészülni. Ha befolyásolni akarják, biztosan nem céljuk megengedni, hogy a saját érzéseit érezze és a saját gondolatait gondolja! Próbálja meg mégis, és figyelje meg, milyen más élmény mindez!
7. Gondolkodás: Annyi mindenről olvasott ebben a cikkben, kérem, ne fogadja el, csak gondolja át! Fogalmazza meg az ellenérveit, engedje megjelenni, mivel ért egyet, olvasson utána a témának máshol is, tájékozódjon, beszélgessen másokkal is mindezekről! Mielőtt egy jól átgondolt, kellően meggyőző, utolsó üzenettel lezárnám a cikkem, hadd meséljek el egy híres 1970-es évekbeli amerikai kísérletet a befolyásolás lélektanának területéről! Elisabeth Loftus egy kísérletben szimulált balesetről szóló videót vetített kísérleti személyeknek. A vetítés után két csoportra osztotta a nézőket és az egyik csoportot megkérdezte, hogy mit gondolnak, milyen gyorsan haladtak a kocsik, mikor egymásnak ütköztek, a másik csoportnak pedig így fogalmazott: mit gondolnak, milyen sebességgel mentek a kocsik, mikor egymásnak CSAPÓDTAK? Ugye nem lepődik meg, hogy ha elárulom, ez utóbbi csoport tagjai magasabb sebességűnek becsülték meg a balesetező autókat. Csakhogy a kísérlet itt nem ért véget. Egy hét múlva újra felkeresték a kísérleti személyeket, és megkérdezték őket, mire emlékeznek a filmből. Többen idéztek fel olyan üvegszilánkot a filmből, amit biztosan nem láthattak. Pusztán a szóhasználatunkkal, pusztán a kérdéseinkkel is sugalmazhatjuk a választ, és befolyásolhatjuk akaratlanul is a környezetünket. Ilyen mértékben hatunk egymásra? Hogyan volna lehetséges egyáltalán nem befolyásolnunk egymást?

A cikk összefoglaló, zárómondata a befolyásolási szándék csökkentése érdekében elmarad. Vajon sikerülhet ezzel minimalizálnom a befolyásolását? Csak annyit kérek, gondolkodjon rajta!

Geszvein Erika tanácsadó szakpszichológus