Hogyan használd a hálanaplót? Örömtréning a gyakorlatban

Örömtréning workshopot tartottam nemrégiben egy pszichológiai rendezvényen, ahol a résztvevők között volt egy orvos is. A tréning után néhány héttel megkeresett, mert be akart számolni az életébe érkező pozitív változásokról, amelyeket különösen a hálanapló gyakorlat hozott az életébe. Az ő beszámolója következik itt.

"Talán elképzelhetetlen, hogyan lehetséges az egészségügybe beleszeretni, én mégis elég régóta orvos szerettem volna lenni. Szeretem magam szívvel-lélekkel beleadni abba, amit csinálok, de az élet ezt nem mindig könnyíti meg.

Néhány évvel ezelőtt ugyanis egy komoly családi krízist éltem meg, és úgy éreztem, jobban meg kell is merjem magam, hogy irányítani tudjam az életem, úgyhogy egyéni, majd csoportos önismereti terápiára kezdtem járni. Bár ez az időszak sok szempontból a legnehezebb és legszomorúbb időszak volt az életemben, de összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam azóta a bőrömben. Aki egyszer rálép az önismereti útra, nem nagyon tud letérni róla, mert megnyugtató érzés otthon lenni önmagunkban, akármilyen körülmények is adódnak. Az önismereti munka során kiderült rólam sok olyan dolog, amivel nehéz volt szembenéznem, de ez a tudás hatalom önmagam felett, és azt érzem, minél inkább ismerem a saját érzéseim forrását, annál több eszközt tudok teremteni magamnak, hogy kezdjek vele valamit, vagy ha arra van szükségem, segítséget kérjek.

 
halasorvos1.jpg

Orvosként is, de a saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy a betegségek olykor türelmesen, olykor drámai hirtelenséggel próbálnak jelezni valamit. Sok betegség végigvonult rajtam, amikor olyan emberrel éltem, akivel nem tudtam rendezni a konfliktusaim. A végső pont az volt, amikor egy ilyen rendezetlen konfliktusban lebénult a kezem! Műteni kellett. Azt éreztem, nem tudom irányítani az életem, kiesett a kontroll a kezemből szó szerint és átvitt értelemben is. Ameddig azt gondoltam, hogy majd elmúlik, csak várni kell, nem változott semmi. Nekem kellett tennem érte, hogy meggyógyuljak. Elkezdtem elfogadni saját magam, és nem tünetekként kezelni a betegségeket. Sokat segített a mindfulness és a meditáció, a tudatos jelenlét, amelynek nem is hinnénk, mekkora terápiás ereje van, és milyen fontos kiegészítője az egészségügynek!

halasorvos2.jpg

Haldoklóktól egyébként sokat lehet tanulni, ők a leggyakrabban ilyeneket mondanak: Bárcsak lett volna bátorságom, hogy önmagamhoz hűen éljem az életemet, ne mások elvárásai szerint!” „Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzelmeimet!”  Számomra ezek a mondatok nagyon erősen felhívják arra a figyelmet, hogy szánjak időt megismerni önmagam és a gondolataim nagy részét illessem kellő kritikával. Aki haldoklik, annak már nem sok mindenre van lehetősége, de egyet még meg tud tenni: felelősséget vállalni a saját életéért. Mi lenne, ha ezt hamarabb megtennénk, és a halálos ágyunknál kicsit korábban elgondolkodnánk azon, mi mindenünk van? 

Így jutottam el az Örömtréning tanfolyamra, ahol olyan mindfulness alapú gyakorlatokkal és olyan tudatosságnövelő „játékokkal” találkoztam, amik segítettek lelassítanom és olyan módon hoztak a jelenbe, hogy a figyelmemmel sokkal inkább az erőforrásaim felé tudtam fordulni. Nagy tanulság volt számomra, hogy az apró dolgok igenis számítanak! Volt egy gyakorlat, ami ezt különösen jól megmutatta, a hálanapló gyakorlata, ami úgy szólt:

„Írj le mindennap három eseményt, amiért hálás vagy!”

Mi sem egyszerűbb, ez a feladat naponta csak néhány percet vesz igénybe – gondoltam. Tudom, hogy evolúciós előnyt jelent(ett), hogy a fenyegetést jelentő „veszélyt” elkerüljük, és hogy bizonyos értelemben agyunk arra lett programozva, hogy negatív eseményekre jobban figyeljünk.  Éppen ezért az elménknek ezt a működését nem tudjuk teljes egészében kiiktatni, de ha rendszeresen tudatosítjuk, hogy mennyi olyan tényező van, amiért hálásak lehetünk, akkor egészen más minőségű életet élhetünk. Ezzel fejben nagyon is tisztában voltam. Tudtam azt is, hogy az egyedül töltött idő nagy része, főleg reggel és este szokások egymásra épüléséből tevődnek össze. Jól el is határoztam hát, hogy minden nap végén, mielőtt bedőlök az ágyba, gyorsan összeírok három dolgot, amiért hálás vagyok. Legyen ez az új szokásom! De eleinte nem is volt olyan könnyű ez az egész, mint gondoltam. Sőt, nehéz volt, sajnáltam rá az időt. 

halasorvos3.jpg

Az első pár napban nagyon röviden, szinte sietve firkáltam csak le például, hogy hálás vagyok, hogy van mit ennem, melegben és tetővel a fejem felett tudok aludni, valamint, hogy egészséges vagyok, és ehhez hasonló dolgokat. Aztán az első hét gyakorlás után valami nagyon furcsát vettem észre! Valami elkezdte áthuzalozni a negatív életeseményekhez való hozzáállásomat. A napvégi hálaeseményeket már napközben észrevettem, ha bosszúság ért, rögtön meg tudtam találni, hogy mi benne a jó, amiért hálás lehetek, és egyre jobban belejöttem, egyre nagyobb örömmel írtam és éltem. Voltak napok, amikor 10-15 dolgot is leírtam, és ilyenkor pár percre a lelkem csordultig megtelt jó érzésekkel. Bevezettem, hogy ha néha kimaradt egy nap, másnap tripla adagot kellett összeszednem az elmúlt két napból. Mostanra, hosszabb gyakorlás után gyakorlatilag mindenféle erőfeszítés nélkül ömlenek a naplóba a gondolatok, hogy miért lehetek hálás, reggel pedig legtöbbször úgy nyitom ki a szemem, hogy hálás vagyok.

halasorvos4.jpg

Nem tudom, hogy ez mindenkire így hat-e, nem akarom, hogy bárki hatalmas elvárásokkal kezdje el csinálni, mert az mechanikussá teszi, és akkor annyi, de az biztos, hogy ebben a pár perces gyakorlatban óriási erő van. Mielőtt célokat tűzöl ki, légy hálás azért, amid van! Ahelyett, hogy szenvedsz a beteljesületlen vágyaid miatt, vedd észre, hogy mi mindened van már most is! Az akarás mentális állapotából soha nem lehet eljutni a bőséghez. A hála élményéből bontakozik ki a bőség. Nem könnyű áthangolni az agyunkat erre a működésre, én is még csak most dolgozom rajta, de egy olyan egyszerű módszerrel, mint a hálanapló, határozottan elindult a változás. Egyre inkább érzem, hogy mekkora belső bőségben élek, és ezzel együtt valahogy egyre több minden teremtődik meg számomra kívül is. Ez egy apró gyakorlat, de nagy változást hoz."

Az interjút készítette és hálás érte: 

Geszvein Erika 
tanácsadó szakpszichológus
relaxáció terapeuta