Munkaundor vagy kiégés?
Állandóan fáradt, bármennyit pihen, kimerültnek érzi magát? Már vasárnap délután szorong a hétfőtől? Egy ideje már nem lelkes, hogy bejárhat dolgozni, már-már munkaundora van? Ha egy munkahelyen nagyon magasak az elvárások, de cserébe nincs elég erkölcsi és anyagi elismerés és hiányoznak a visszajelzések, nagyon oda kell figyelnie a lelki épségére, mert könnyen kiéghet. Mikor érdemes munkahelyet váltani?
Mi az a kiégés?
A kiégés vagy más néven burn out krónikus érzelmi stressz miatt kialakuló fizikai és érzelmi kimerülés. A kiégés szindróma jelenségére a 70-es években figyeltek fel. Kezdetben a segítő szakmában dolgozókon észlelték, idővel azonban észrevették, hogy mindenhol megjelenhet a kiégés szindróma, ahol emberekkel foglalkoznak.
Mik a kiégés első tünetei?
Fizikai tünetek: fáradtság, kimerültség, fejfájás, emésztési problémák, alvászavarok, pszichoszomatikus betegségek
Lelki tünetek: állandó feszültség érzése, intolerancia, közömbösség, üresség érzése, célok, ideálok elvesztése, reménytelenség érzés, inkompetencia érzés. Súlyosabb esetekben a kiégés alkohol- és drogfüggőséghez, szenvedélyes szerencsejátékozáshoz, és akár öngyilkossághoz is vezethet.
Hogyan kezdődik?
Péter 28 éves informatikus:
„Amikor befejeztem az egyetemet, és elkezdtem dolgozni, nagyon lelkes voltam. A fél gyerekkoromat szinte a számítógép előtt töltöttem, állandóan bütyköltem a gépemen valamit, és nagyon korán tudtam már programozni is, az egyetemet pedig később kiráztam a kisujjamból. Úgy éreztem, tökéletesen választottam hivatást, hisz elmondhatom majd, hogy a munkám a hobbim! Nem számít túlórának, ha éjszaka vagy hétvégén is dolgozom, hisz szeretem a munkám. A környezetem nem hitt bennem, szerintük már minden második ember informatikus, nem lehet kiemelkedni, és amúgy is káros ennyit a gép előtt ülni. Meg akartam mutatni, mire vagyok képes! Átestem a ló túloldalára.”
Péter koncentrációs zavarokkal és emésztési problémákkal fordult háziorvosához, aki pszichológushoz küldte, és ott kiderült, Péter a burn out szindróma kezdeti szakaszán jár. Még időben sikerült rálátnia, hova vezet, ha így folytatja. Pszichológusával áttekintették az elmúlt hónapokat és kijelölték az új célokat, amik egy egészségesebb életvitelt, a munka és a szabadidő kedvezőbb arányát biztosítják. Azóta Péter jól van, és lett egy párja is, akivel már az esküvőt tervezik.
A kiégés vészjósló szakaszai:
A kiégés alig észrevehető tünetekkel kezdődik, és mivel a lefolyása szakaszos és ciklusos, nehéz észrevenni. A különböző stádiumok egymás után következnek és ha véget ért a sor, előröl kezdődnek egészen addig, míg a végső kiégés stádiuma el nem jön.
1. stádium: A munkánkért való túlzott lelkesedés, mértéktelen túlórázás, bizonyítási kényszer, „Majd én megmutatom!”-érzés
2. stádium: Kimerültség, az irreális elvárások miatt a munkából való kiábrándultság
3. stádium: A munka világában való csalódás, „Nem egészen ilyennek képzeltem”- érzés, frusztráció
4. stádium: Apátia, beszorítottság, reménytelenségérzés, állandó feszültség, intolerancia
5. Újra visszatérő 1. stádium, amikor ismét mindent beleadunk, hogy újra lelkesedni tudjunk, további feladatokat vállalunk, de ismét kimerülünk, csalódunk, kiábrándulunk és még feszültebbek leszünk, kiábrándulunk, majd úrrá lesz rajtunk az apátia és kezdődik minden előröl...
Hol vagyunk veszélyben?
Azok a munkahelyek, ahol nincs visszajelzés a munkánkról, ahol nincs sem erkölcsi sem anyagi elismerés, ahol a munka monoton, nincs benne változatosság, ahol a magánélet rovására megy a munka, annyit kell túlórázni és ahol az adminisztratív terhek a valódi munkavégzés rovására mennek, különösen oda kell figyelnie a vezetőségnek az alkalmazottaik lelki egészségére.
Mi véd meg a kiégéstől?
A legjobb terápia a megelőzés.
Cégvezetőként: Adjunk minél több elismerést, ne csak a hibákat vegyük észre. Adjunk valódi és változatos feladatokat, csökkentsük az adminisztrációt, biztosítsunk lehetőséget szakmai tapasztalatcserére, csapatépítésre, a dolgozók közti kommunikáció fejlesztésére.
Munkavállalóként: Ha a vezetőség nem foglalkozik az alkalmazottai lelki egészségével, nekünk magunknak kell tennünk azért, hogy ne égjünk ki. Ha nem kapunk visszajelzést a főnökünktől, minden nap végén gondoljuk végig, mi mindent végeztünk el aznap jól, és miben tudnánk még fejlődni. Tűzzünk ki célokat és kövessük nyomon, hol tartunk velük, jutalmazzuk magunkat a sikerekért. Figyeljünk a munka-magánélet egyensúlyára, és találjunk olyan szabadidős tevékenységet, ami túlmutat a passzív internetezésen és tévézésen, ami aktív és feltölt, esetleg még a lelki mentálhigiénénkre is hat. Ilyen lehet a jóga, a sport, a meditáció, az autogén tréning. Járjunk szupervízióba, vegyük fel a kapcsolatot kollégákkal, cseréljünk tapasztalatokat!
Mit tegyünk munkaundor ellen?
Az még kevés, hogy sikerült elkerülnünk a kiégést, ha mégis utálunk bejárni dolgozni, hisz az időnk nagy részét a munkahelyünkön töltjük. Az, hogy a munka egy szükséges rossz, pusztán egy kulturális sztereotípia. Viszont ha hiszek benne, úgy érezhetem, akaratom ellenére vagyok kénytelen a nap nagy részében valami olyanra figyelni, amihez semmi kedvem. A munkaundor rengeteg energiánkat felemészti! Ha a munkánk nem visz közelebb a saját, egyéni céljainkhoz, időrablásnak érzünk minden munkával töltött percet.
A kulcs a viszonyulás megváltoztatása. A munka szabadon választott, nem kötelező dolgozni. Azzal, hogy mégis vállaljuk a pénzkeresést, felnőtt, felelős életet választunk, hiszünk abban, hogy sorsunk, életünk minősége rajtunk is múlik. A munka egy híd, ami közelebb visz nem csak a pénzen megvásárolható céljainkhoz (nyaralás, kocsi, ház, stb.), hanem közelebb visz önmagunk jobbik részének eléréséhez is. Munka közben ugyanis számtalan olyan képességünket fejlesztjük, amit nem csak a munkahelyen kamatoztatunk: türelmesebbek lehetünk, megtanulunk alkalmazkodni, koncentrálni, beosztani az időnket, kapcsolatokat kötünk, barátokat találhatunk, segíthetünk, sikereket érhetünk el, ami által nőhet az önbecsülésünk, jobban érezzük magunkat és hozzáteszünk a világhoz. Az ember alkotó lény, a lelki egészség számára alapvető fontosságú, hogy értelmes munkát végezzünk.
Az örömteli munka kulcsa
Csíkszentmihályi Mihály és kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy mikor élünk át több boldog pillanatot (áramlatélménynek, flow-nak nevezte el), munka vagy pihenés közben. Meglepődtek, mert kiderült, hogy munka közben kétszer annyi boldog pillanatunk van, mint ha a szabadidőnket töltjük. Megvizsgálták, mi a boldog tevékenység kulcsa, hogy a szabadidőnket is eszerint tudjuk megtervezni és aki kivételesen boldogtalan munka közben, mert kevés flow-állapotot élnek meg, azok számára is legyen egy „recept”, ami alapján ha átalakítják a hétköznapjaikat, több örömben lesz részük.
A flow-állapot feltételei:
- Tűzzünk ki elérendő célokat!
- Tisztázzuk a feltételeket, mik a jó munkavégzésünk kritériumai!
- Kérjünk visszajelzést, vagy adjunk magunknak!
- Teremtsük meg a munkába való belefeledkezés lehetőségét! Nem tudunk koncentrálni, ha bármikor megszakítjuk az elmélyült munkát egy e-mail, egy chatüzenet érkezése miatt, és így kevesebb flow-ban lehet részünk. Időzítsük a lazító szörfölést, közösségi oldalböngészést előre kijelölt pihenőidőre!
- A feladatnak és a képességeinknek azonos szintűnek kell lennie, se a túl könnyű, se a túl nehéz feladat nem hoz számunkra flow-t. Ha túl nehéz a feladat, fejlesszük képességeinket, hogy jobban boldoguljunk. Ha túl könnyű, vállaljunk olyan plusz feladatokat, amik jobban megfelelnek a képességeinknek!
Hogyan pihenjünk hatékonyan?
Az egészséges munka-magánélet aránynak feltétele, hogy a szabadidőnk igazi rekreáció legyen. Lehet, hogy sem munkaundorunk nincs, sem a kiégés nem fenyeget, mégsem tudjuk magunkat igazán kipihenni. Nyaralás előtt és után érdemes egy-egy szabadnapot kivenni, hogy át tudjunk állni mentálisan, felkészítsük magunkat lelkileg is a nyaralásra és kellően meg tudjuk tervezni a vakációt. A passzív pihenés a legritkább esetben tölt fel szemben a komplex tevékenységeket tartalmazó, megtervezett, aktív pihenéssel. Ha szabadságot veszünk ki, és boldog pillanatokra szeretnénk utólag visszaemlékezni, tervezzünk bele néhány flow-ban gazdag aktív tevékenységet is! Egy amerikai szociológus, Robert Park szerint: „A szabadidő haszontalan eltöltése a legnagyobb pazarlás.”
Amikor flow-ban vagyunk, az olyan, mintha egy széles, erőteljesen hullámzó folyóban az árral együtt úsznánk, a kiégés pedig ennek ellenkezője: mintha az árral szemben próbálnánk reménytelenül és fáradtan legalább egy egész kicsit előrébb jutni. Ne várjuk meg, míg kifáradunk, minél korábbi stádiumnál vesszük észre, mi történik velünk, annál hamarabb tehetünk önmagunkért.
A munkahelyi kiégésről beszéltem a 94.2 TREND FM Egészségkód című műsorában. Ide kattints a műsor meghallgatásáért:
Rádióműsor: Hogyan szeressük meg a munkánkat?
Korábbi írásom ebben a témában: Szeresd meg a munkád!
Geszvein Erika
tanácsadó szakpszichológus, autogén tréner
