A kínai nyelvben a válság szó két jelből áll, az első jelentése veszély, a másiké esély. Egy válás, egy szakítás, megviseli a lelkünket, de a válság egyúttal magában hordozza a fejlődés lehetőségét is.

A párkapcsolat (és minden emberi kapcsolat) a fejlődés „akkumulátora”. Egy idő után az akkumulátor merülni kezd, a kezdeti „Ő a tökéletes!” után párunkban egyre több rossz, bosszantó tulajdonságot fedezünk fel. Nem értjük, mi történhetett, hogyan tévedhettünk ekkorát, kezdetben annyira jónak tűnt minden! A másokban idegesítő tulajdonságok sokszor önmagunk elfojtott részei. A széthagyott zokni, a morzsás konyhapult rólunk is szól. Ha már észrevettük, hogy mi zavar a párunkban, s elgondolkodtunk azon, vajon bennünk milyen formában található meg, óriásit léptünk saját fejlődésünkben.

1. gyakorlat: Írj egy listát párod idegesítő tulajdonságairól, ezután húzd alá azt a hármat, ami a legbosszantóbb! És most gondolkodj el azon, te hogy állsz ezekkel, lehetséges-e, hogy benned is megvannak?

A párterápiában tükörnek nevezik azt a párkapcsolatban működő erőt, amely hozzásegíthet, hogy felismerjük gyengeségeinket, árnyoldalunkat, azt a részünket, melyet nem akarunk elfogadni. Párunk így hozzásegít a fejlődéshez, ahhoz, hogy rossz tulajdonságainkat észrevegyük, elfogadjuk és megváltoztassuk.

Amikor megismerjük a párunk kevésbé előnyös oldaláról is, szembesülünk azzal, hogy ő sem tökéletes. Ez a párkapcsolatban egy magasabb szint a „rózsaszín ködös szerelemnél”, mégis gyakran megtörténik ilyenkor, hogy egy harmadik fél (akit még alig ismerünk, akivel szemben még csak az első, a „rózsaszín” szakaszt kezdjük) jobbnak, szebbnek, kedvesebbnek tűnik, ezért egyúttal csábítóbbnak is.

Hogy juthatunk el egy szerelemmel induló párkapcsolatban a megcsalásig?

A megcsalásnál mindkét fél hibás. Gyakran a megcsalt személy is eltávolodott már a kapcsolatból még mielőtt a félrelépés megtörtént volna. Elmúlt a „rózsaszín köd”, már nem annyira érdekes a másik, unalmassá vált a kapcsolat, az egykori romantikázás helyét átveszi a rutin. A megcsalást fontolgató, ha nem is tudatosan, de megérzi párja eltávolodását, ami hasonló reakcióra készteti őt is.

A félrelépő arra hivatkozik, éppen azt találta meg a harmadik félben, ami párjából hiányzik. Ez féligazság. Valóban rátalálhatott valamire, ami eddig nem volt meg, de nem a párjában nem volt meg, hanem a kapcsolatában! Sokszor ahelyett, hogy ezeket tudatos munkával behoznánk a kapcsolatba, inkább odébb állunk, újrakezdünk. Kívül azonban hiába keressük a Tökéleteset, a fényviszonyoktól függ, drágakőnek, vagy kavicsnak tűnik-e éppen felfedezettünk. A nyughatatlanság, ami folyton tovább és tovább űz bennünket valójában a bennünk lévő űr.

2. gyakorlat: Tegyük fel a kérdést: Mi az, ami hiányzik nekem? Mit keresek valójában? Lehet, hogy az élethivatást, de helyette kalandokkal pótlom a hiányt? Lehet, hogy az igazi szeretetet, de nem merek kockáztatni, ezért csak addig merészkedem, amíg kockázat nélkül visszavonulhatok? Lehet, hogy egyszer olyannyira megsérültem, hogy azóta is vérzik a szívem?

A válság bár veszély, de esély is, új életerő forrása. Akár megcsalók, akár megcsaltak vagyunk, az első lépés, hogy megértsük, ami történt. A következő részben arról lesz szó, mit tegyünk konkrétan, ha már megtörtént a megcsalás.

Geszvein Erika

pszichológus