A magabiztos fellépés, fél siker, az első benyomás sokat számít. Ezt kihasználhatjuk, de meg is ijedhetünk tőle. Egy állásinterjún, egy randevún, egy vizsgán fontos, hogy önbizalmunk helyén legyen. Mit tegyünk, ha mégis önbizalomhiányban szenvedünk?

Ha magunkban nem bízunk meg, másban hogyan tudnánk? Lehet, hogy éppen azért nem bízunk magunkban, mert másokban sem bízhatunk meg? Ez tipikusan a tyúk vagy a tojás esete. Nem felesleges időt eltöltenünk azzal, hogy a múltban keresgélve megpróbálunk rájönni, honnan eredhet a bizalommal kapcsolatos problémánk, mert sokat fejlődhetünk önismeretben, ami hozzájárulhat, hogy jobban helytálljunk a feladatainkban, és a kapcsolataink is gazdagodhatnak általa. Emellett azonban az is fontos, hogy a múltból visszatérjünk a jelenbe, és elhatározzuk, mit tehetünk azért itt és most, a jelenben, hogy önbizalmunk növekedjen.

Lehet, hogy barátaidnak, rokonaidnak már próbáltál arról beszélni, hogy nincs önbizalmad és lehet, hogy bíztatásuk csak dühöt váltott ki belőled: ˝Ugyan, nem is vagy kövér! Nagyon is okos vagy! Mi ilyennek szeretünk! Ne aggódj, úgyis minden jóra fordul!...˝

Ha úgy érzed, valamiben fejlődnöd kellene, határozd el magad, hogy mindent megteszel ennek érdekében! De mielőtt változtatásra adod a fejed, ne feledd el megvizsgálni:

1. Ki szeretné, hogy megváltozz, te vagy a környezeted (-ből valaki)?

2. Mihez vagy kihez méred magad? Ne ess celebkelepcébe, a média által sugárzott irreális elvárások a fogyasztói társadalom mellékhatásai. Lehetnek példaképeid, de tarts mértéket!

3. Mi a végcélod? Az, hogy leadj 10 kilót? Szerintem nem ez a végcélod. Mi a 10 kiló mínusz célja? Az, hogy magabiztosabb legyél? Na és mi a célod a magabiztossággal? Hogy párra lelj? Így már értjük egymást. Tehát a cél, párt találni. És a magányodat is oldani ezzel? Akkor hát egy újabb részcélra bukkantunk.  És így tovább…

4. Ha interjúra mész, vizsgázni, randevúzni készülsz, válassz olyan ruhát, amiben kényelmesen érzed magad! Hidd el, az önbizalom belülről sugárzik! Tűsarkúban tipegve hiába teszel eleget a magazinok elvárásainak, a kényelmesre taposott cipődben talán jobban tudsz majd koncentrálni arra, amiről beszélgettek.

5. Amikor bíztatásra lenne szükséged, mosolyogj rá valakire, vagy mondj valami kedveset! Minden bizonnyal viszonozni fogja kedvességed, ami segíthet átlendülni elbizonytalanodásodon.

6. Ha előre félsz egy helyzettől, ahol magabiztosnak kell lenned, készülj fel rá! Próbáld el a szituációt tükör előtt, vagy egy barátod segítségével. Írd össze a pozitív tulajdonságaidat, és írj belőlük egy önerősítő mondatot. Ne hazudj magadnak se túlzott önkritikával se kritikátlansággal. A mondatod legyen objektív és pozitív. Magaddal is viheted, ha a nehéz helyzetben szükséged lenne rá, és nem jutna eszedbe.

7. Egy konkrét helyzetre készülsz? Sorban képzeld el, hogyan oldanák meg a számodra fontos emberek, ha a helyedben lennének! Miért ne vehetnél róluk példát?

8. Nem kell tökéletesnek lenned, főleg nem kell mindenben tökéletesnek lenned. Nem kell mindenkinek modell alkatúnak lennie, ahogyan űrkutatónak sem kell lennie mindenkinek. Miben szeretnél fejlődni, miben szeretnél jó lenni, mi az, amiben TE ki tudsz tűnni? S konkréten mit kell ehhez tenned? Gondold át!

9. Emlékezz a korábbi sikereidre, készíts dicsőségfalat! Ragassz rá képeket, rajzolj színes feliratokat, tűzd ki okleveleid másolatát, kérd meg barátaidat, írják rá egy pozitív tulajdonságod!

Geszvein Erika

pszichológus

Ki tudná megállni, hogy meg ne simogasson egy hozzádörgölőző cirmos macskát, el ne dobja a botot egy lelkesen lihegő kutyának, hogy ne mosolyodjon el egy ügyetlenkedő majmot látva? Az állatterápia az ember és állat speciális kapcsolatát használja gyógyításra.

Az állatterápia alatt általában kutyával vagy macskával, lóval és néha más szelíd emlős állatokkal, de megesik az is, hogy hüllőkkel, halakkal, madarakkal való gyógyítást értenek.

Szinte hihetetlen, mennyi területen lehetnek segítségünkre az állatok. Lelki problémák olyan speciális eseteiben, mint a tanulási probléma, az alkoholizmus, a drogfüggőség, a házassági válság, vagy egyes fejlődési rendellenességek, és az általános egészségmegőrzés területén is használnak állatokat a helyzet javítására.

Kutatások igazolják, hogy a háziállatok növelik a boldogságot, ilyen módon talán nem véletlen, hogy a gyógyulásban betöltött szerepük sem elhanyagolható, hiszen oldják a feszültséget, csökkentik a stresszt, vidámabbá tesznek bennünket. Nem is feltétlenül kell megérintenünk őket, már a látványuk is hat, gondoljunk csak az állatkerti sétákra.

Autista vagy fogyatékos gyerekek esetében például megfigyelték, mennyivel gyorsabb és jobb a kapcsolatkialakítás a gyermek és az állat között. Ennek egyik oka lehet valószínűleg, hogy az állatok nem támasztanak elvárást a gyerek felé, és így nem okoznak stresszt, hanem kíváncsiságot ébresztenek, és bátorságra serkentenek.

Leggyakrabban kutyákat alkalmaznak terápiára, hiszen ez az egyik legszociálisabb állatunk, és nagyon jól tud alkalmazkodni is. A hippoterápia terápiás lovaglást jelent, a lovakat mozgással, kommunikációval, magatartási-és tanulási zavarokkal kapcsolatos problémák esetén hívják őket segítségül. Kevésbé elterjedt a papagájok és más madarak használata, őket inkább kalitkás bentlakókként alkalmazzák.

Az Egyesült Államokban olyan farmokat is létrehoznak, ahol különböző haszonállatokat, például szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést tartanak, hogy az ott lakó gondozottak feladata lehessen az ellátás, a gondoskodás. A delfinterápia is igen elterjedt az USA-ban, autista, Down-kóros, halmozottan sérült gyermekek gyógyításában használják őket.

A terápiás állat kiválasztásánál sok tényezőt figyelembe vesznek. Először is a terápiás célt határozzák meg, majd ennek függvényében a csoport létszámát. Kiválasztják hozzá a megfelelő állatot, nem csak fajra, de tulajdonságokra, képzettségi fokra való tekintettel is. Az állatnak szelídnek kell lennie, szeretnie kell a simogatást, az érintést, a törődést, egészséges kell, hogy legyen, nem okozhat fertőzést, a gazdának, aki a terápiában az állattal együtt részt vesz, jól kell ismernie az állatot és kezelnie, kontrollálnia kell tudni. A beteg hozzáállása is fontos, előzetes tapasztalatait és a speciális szükségleteit is fel kell deríteni az állatterápia megkezdése előtt.

Az állatterápia már Magyarországon is zajlik, számos központ segít megtalálni a megfelelő állatot az adott problémához, és ha valaki empatikus kedvenccel bír, és őt szeretné képezni, arra is lehetősége nyílik.

Geszvein Erika, pszichológus

Gyakran előforduló tévhit, hogy akkor leszünk boldogok, ha valamit megváltoztattunk a külső körülményeinken. A kutatások szerint a külső körülmények csupán 10%-ot tesznek hozzá ahhoz a 40-hez, mely a szándékos tettek és ahhoz az 50-hez, mely a genetikai részt képviselik a boldoggá válásra való képességben.

Boldog lennék, ha végre meglenne a diplomám, boldog lennék, ha megtalálnám életem párját, majd boldog leszek, AMIKOR…

A körülmények hatása a boldogságra nem jelentős.

Ismerjük meg Sonja Lyubomirsky 2. számú boldogságfokozó gyakorlatát, mely így szól:

Légy optimista!

Örök optimista, neki könnyű- mondjuk azokra az ismerőseinkre, akik állandóan mosolyognak, vidámak, és úgy tűnik, az élet kivételezik velük, mert nekik minden úgy megy, mint a karikacsapás… A szomszéd kertje mindig zöldebb. Mindenki igyekszik a jobbik arcát mutatni mások felé, de attól még ott vannak a problémák és nehézségek is. Persze van az a típus is, aki a panaszkodással, sóvárgással akarja felhívni magára a figyelmet, de rendszerint nem jár sok sikerrel, mert az emberek nem szeretik a társaságát, valóságos energiavámpírnak érzik, aki csal leszívja mások energiáját. Az emberi kapcsolatainkból töltekezünk. A szenvedést és a nehézségeket nem lehazudni kell vagy elnyomni, csupán érdemes könnyebbé tenni őket magunknak és utat mutatni másoknak: optimistán is lehet élni.

Végeztek egy kísérletet a Missouri Egyetemen az optimizmus vizsgálatára. Két csoporttal dolgoztak, mindkét csoportot megkérték, mindennap menjenek be a laboratóriumba. Az egyik csoportot arra kérték, írjanak a hétköznapjaikról, a másik arról, hogy írjanak a lehető legjobb énükről. Használják a fantáziájukat, és írják le, milyennek képzelik magukat a jövőben. A vizsgálat eredménye szerint akik pozitív énképet alakítottak ki magukról írásban napi rendszerességgel, a kísérlet lejárta után is optimistábbak és vidámabbak voltak, mint akik nem néztek bizakodva a jövőbe, csak a hétköznapi eseményeket írták le.

Mi az oka annak, hogy nem elég átgondolni, írni kell? Az írás szabályokon alapul: a sorokra írunk, a margónál megállunk, új sorba lépünk, egymáshoz kötjük a szavak betűit, olyan tempóban írunk, hogy olvasható maradjon, stb… rendszerezni, integrálni, összegezni segít, míg a gondolatok sokszor tudatosulás nélkül végigsuhannak az agyunkon. Ki ne járt volna már úgy, hogy megevett egy süteményt, mikor nem is volt éhes.

Az optimista gondolkodás önbeteljesítő jóslatként működhet! Ha egy címet keresünk és tudjuk, hogy a bejárat mellett balra egy órásüzlet van, jobbra egy cipész, nagyobb valószínűséggel megtaláljuk, mint ha csak sétálunk. Minél pontosabban tudjuk, mit akarunk, annál gyorsabban és könnyebben rátalálunk. Sőt, felismerhetjük, hogy a lehető legjobb énünk kialakításának első lépését itt, a jelenben tehetjük meg!

Az optimizmus tanulható!

Tippek Sonja Lyubomirskytől az optimista gondolkodás begyakorlására:

1. Írjunk rendszeresen lehető legjobb énünk-naplót! Képzeljük el, milyen lenne a jövő, ha minden úgy sikerülne, ahogy szeretnénk!
2. Írjuk le a céljainkat, és ezen céljaink lépéseit, melyeket részcéloknak tekinthetünk. Lehet, hogy az a célunk, hogy bekerüljünk egy egyetemre, amihez kell egy nyelvvizsga és le kell érettségiznünk matekból ötösre. Ha a nyelvtanulást és a matekötöst is célunk részcéljának tekintjük, könnyebben elérjük, mint ha azt mondjuk: nyűg ez az egész, én csak egyet akarok, bekerülni az egyetemre! Gondolkodásunk megváltoztatásával könnyebbé tehetjük a nehézségeket is!
3. Nehézségeink gyakran állhatnak optimizmusunk útjába. Gondoljuk át, mik ezek a nehézségek, ezek az akadályoztató gondolatok, nevezzük meg őket, írjuk le, majd gondolkodjunk el néhány hasonló kérdésen: Van mindennek jó oldala is? Mi lehet az? Mit akarhat üzenni, mire akarhat tanítani? Mi az, amit már meg is tanultam általa?

Nyissunk egy boldogságfüzetet, és írjuk abba a különböző boldogságfokozó gyakorlatokat napi rendszerességgel! Menni fog, tudom!

Geszvein Erika

pszichológus

Boldogságunk 40%-át szándékos cselekedeteink hozzák létre. Mi kell tehát a boldogsághoz? Akarni. És mit kell akarni, a boldogságot magát, vagy azt, ami megadhatja?

Sok tévhit él a boldogsággal kapcsolatban, az egyik ilyen tévhit, melyről Sonja Lyubomirsky a Hogyan legyünk boldogok? című könyvében ír, hogy a boldogságot keresni kell. Majd meglep bennünket, ha megvettük a családi házat, ha megvan a Mercédesz, HA…

A boldogság azonban nem kívül van, hanem belül.

Az anyagi javak, a szépség, a házasság, a gyerekek, egy nyaraló adhatnak boldogságot, de nem önmagukban, hanem a hozzájuk való viszonyulástól. Van, aki egy négycsillagos wellness szállóban is szomorú, míg más egy erdőszéli kempingben is boldog. Mit tehetünk azért, hogy az utóbbiak táborába tartozzunk, vagy hogy egy wellness hotelben is teljesnek érezhessük magunkat?

Ismerjük meg Sonja Lyubomirsky 1. számú boldogságfokozó gyakorlatát, mely így szól:

Légy hálás!

Mi a hála? A hála lehet elismerés, a jó felfedezése a rosszban, a bőség érzése, köszönetmondás Istennek vagy egy embertársunknak, lehet rácsodálkozás, lehet egy lelket eltöltő boldog érzés. Nincs köze az irigységhez, sem az aggodalomhoz, sem a bosszankodáshoz, főleg nem az ellenségeskedéshez, éppen ellenkezőleg: kioltja mindezek hatását. A szólások, közmondások, gyakorivá vált szókapcsolatok ősi, ám örök érvényűnek bizonyult bölcsességek. Mi az, ami beteggé tehet valakit? Az, ha: sárga az irigységtől, betegesen féltékeny, belebetegszik az aggodalomba, forr benne a méreg…Mindezek ellen hat a hála, mely nem merül ki annyiban, hogy a hétköznapi értelemben, megköszönöm az orvosnak, amit értem tesz, hálás vagyok a férjemnek, aki elmosogatott mire hazaérek este a munkából. Ezek is részei, de merjünk mélyebbre menni! Gondoljunk vissza az életünkre, ki mindenkinek tartozunk hálával, és ki mindenkinek nem mondtuk el? Egy zongoratanárnőnek, akinek hálával tartozhatunk azért, hogy gyermekkorunkat bearanyozta kedvességével, szeretetével és figyelmével, egy tanárunknak, aki bíztatott bennünket a pályaválasztásban, s így önbizalmunkat erősítve részt vett abban a munkában, ami révén most ott tartunk, ahol tartunk. Hálát érezhetünk azokban a pillanatokban is, amikor a párunkkal filmet nézünk, amikor összekapunk, amikor kibékülünk, amikor a barátokkal beülünk beszélgetni, szórakozni, amikor segítségükkel más megvilágításból nézhetünk rá életünkre, s amit velük megoszthatunk.

Kutatások bizonyítják, hogy a hálás emberek boldogabbak, energikusabbak, reménnyel teltebbek és több pozitív élményről számolnak be, tehát nyitottabbak az örömre. A hála színesíti életünket, olyan érzéseket is segít behozni, amik korábban kirekesztődtek, és olyan dolgokra is segít felhívni a figyelmet, amik mellett korábban elmentünk. A hála erősíti az önbizalmat, az önértékelést, erősíti az erkölcsös viselkedést, segít a feszültségekkel való megküzdésben, a társas kapcsolatok kialakításában, a régiek megerősítésében, és lecsökkenti a negatív érzéseket, és a másokkal való összehasonlítgatás kényszerét. És a legfőbb, a hála megakadályozza, hogy hozzászokjunk a jóhoz, és az elveszítse erejét.

Tippek a hála kifejezésére:

1. Vezess hálanaplót! Írd fel mindennap, miért lehetsz hálás! Ez a módszer segít tudatosítani a jó dolgokat.

2. Ha nem szeretsz írni, keres egy hálatársat, akivel mindennap kölcsönösen megbeszélhetitek, miért lehetsz hálás! Így egymást is segíthetitek.

3. Dicsekedj el azokkal a dolgokkal másoknak, amikért hálás lehetsz, mutasd meg párod fényképét, meséld el egy sikeres vizsgád, vigyél kóstolót a süteményből, amit készítettél! Így rátekinthetsz egy külső szemlélő szemével a saját életedre.

4. Fejezd ki a háládat valaki felé! Hadd érezze meg a felé áramló köszönetedet, így őt is magadat is boldoggá teheted.

4. És végül, a legfontosabb, hogy variáld a stratégiákat, hogy ne szokj hozzájuk!

Köszönöm, hogy végigolvastál, hálás vagyok érte!

Geszvein Erika

pszichológus