Kutyapszichológia - az állaterápiáról

Ki tudná megállni, hogy meg ne simogasson egy hozzádörgölőző cirmos macskát, el ne dobja a botot egy lelkesen lihegő kutyának, hogy ne mosolyodjon el egy ügyetlenkedő majmot látva? Az állatterápia az ember és állat speciális kapcsolatát használja gyógyításra.

 

Az állatterápia alatt általában kutyával vagy macskával, lóval és néha más szelíd emlős állatokkal, de megesik az is, hogy hüllőkkel, halakkal, madarakkal való gyógyítást értenek.

 

Szinte hihetetlen, mennyi területen lehetnek segítségünkre az állatok. Lelki problémák olyan speciális eseteiben, mint a tanulási probléma, az alkoholizmus, a drogfüggőség, a házassági válság, vagy egyes fejlődési rendellenességek, és az általános egészségmegőrzés területén is használnak állatokat a helyzet javítására.


Kutatások igazolják, hogy a háziállatok növelik a boldogságot, ilyen módon talán nem véletlen, hogy a gyógyulásban betöltött szerepük sem elhanyagolható, hiszen oldják a feszültséget, csökkentik a stresszt, vidámabbá tesznek bennünket. Nem is feltétlenül kell megérintenünk őket, már a látványuk is hat, gondoljunk csak az állatkerti sétákra.

Autista vagy fogyatékos gyerekek esetében például megfigyelték, mennyivel gyorsabb és jobb a kapcsolatkialakítás a gyermek és az állat között. Ennek egyik oka lehet valószínűleg, hogy az állatok nem támasztanak elvárást a gyerek felé, és így nem okoznak stresszt, hanem kíváncsiságot ébresztenek, és bátorságra serkentenek.

 

Leggyakrabban kutyákat alkalmaznak terápiára, hiszen ez az egyik legszociálisabb állatunk, és nagyon jól tud alkalmazkodni is. A hippoterápia terápiás lovaglást jelent, a lovakat mozgással, kommunikációval, magatartási-és tanulási zavarokkal kapcsolatos problémák esetén hívják őket segítségül. Kevésbé elterjedt a papagájok és más madarak használata, őket inkább kalitkás bentlakókként alkalmazzák.

 

Az Egyesült Államokban olyan farmokat is létrehoznak, ahol különböző haszonállatokat, például szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést tartanak, hogy az ott lakó gondozottak feladata lehessen az ellátás, a gondoskodás. A delfinterápia is igen elterjedt az USA-ban, autista, Down-kóros, halmozottan sérült gyermekek gyógyításában használják őket.

 

A terápiás állat kiválasztásánál sok tényezőt figyelembe vesznek. Először is a terápiás célt határozzák meg, majd ennek függvényében a csoport létszámát. Kiválasztják hozzá a megfelelő állatot, nem csak fajra, de tulajdonságokra, képzettségi fokra való tekintettel is. Az állatnak szelídnek kell lennie, szeretnie kell a simogatást, az érintést, a törődést, egészséges kell, hogy legyen, nem okozhat fertőzést, a gazdának, aki a terápiában az állattal együtt részt vesz, jól kell ismernie az állatot és kezelnie, kontrollálnia kell tudni. A beteg hozzáállása is fontos, előzetes tapasztalatait és a speciális szükségleteit is fel kell deríteni az állatterápia megkezdése előtt.

 

Az állatterápia már Magyarországon is zajlik, számos központ segít megtalálni a megfelelő állatot az adott problémához, és ha valaki empatikus kedvenccel bír, és őt szeretné képezni, arra is lehetősége nyílik.

 

Geszvein Erika, pszichológus