Képzelj el egy helyet, ahol halk zene szól, éppen átölelnek, csak egy szál gyertya világít, és egy roskadozó asztalnál ínycsiklandó falatok várnak rád! Az ehhez hasonló élményeket nem felejtjük el, ugyanis az emberi agy működésének jellegzetessége, hogy egy emlék annál jobban megmarad, minél több érzékszervet vonhat hatása alá.

Az érzékszervek és az emlékezetünk összejátszásának kihasználása hasznos lehet ha egy nehéz, frusztráló helyzetre készülünk. Egy ránk váró vizsga, fellépés vagy egy tisztázó beszélgetés jó előre kellemetlen perceket okozhat, ha nem érezzük magunkat kellően felkészültnek, rátermettnek, ha híján vagyunk az önbizalomnak. Legszívesebben gondolni sem akarunk a ránk váró megmérettetésre, pedig éppen így tudnánk a legjobban felkészülni rá. A vizualizációnak nevezett technika segítségével előre elképzeltethetjük magunkkal az eseményt, mi hogy fog történni, milyen reakciókra számíthatunk, mikor mit fogunk tenni. Ki ne érezte volna már utólag: "ha visszapörgethetném az időt, most már tudnám, mit tegyek, mit mondjak." Hát pörgessük előre, és készüljünk fel!

Sok sportoló számol be róla, hogy verseny előtt mindig előre elképzeli a győzelmet, hogy erősítse a sikerben való hitét, és hogy az elképzelt kép a küzdelem nehéz perceiben is nagy segítség. Sőt, lesérült sportolókkal végzett kutatások eredményei szerint, ha az ágyhoz kötött időszak alatt rendszeresen vizualizálják az edzéseket, később jobb teljesítményt érnek el, mintha rejtélyes módon a kényszerpihenő dacára mégis fizikai edzésben maradtak volna. A képek gyógyító erejéről nem is beszélve...

Ismerős élmény lehet, mikor egy rossz álom egész nap velünk van és rányomja bélyegét a napunkra. Az álom is képekkel dolgozik. Az emberi idegrendszer számára mindegy, hogy egy eseményt elképzelünk vagy valóban meg is történik, majdnem ugyanolyan erős hatású. Ha egy unalmas megbeszélésen ülve elképzeljük magunkat, ahogyan a tengerparton fekszünk, talpunkat a sós víz csiklandozza, bőrünket kellemesen simogatja a nap, és közben hűvös frissítőt kortyolunk, lelki szinten ugyanolyan hatást érünk el, mint ha pár perc erejéig valóban megélnénk. Persze az idegrendszer regenerálódáshoz pár perces tengerparti idillnél többre van szükség, mégis megdöbbentő: hogy bizonyítható, az optimistáknak van igazuk, érdemes pozitívan gondolkodni!

Sajnos ugyanez igaz a negativitásra is. A pesszimista hozzáállás önbeteljesítő jóslatként, ún. Pygmalion-effektusként negatív végkifejletet okoz. A pesszimista életszemlélete igazolódhat: "na ugye megmondtam, nekem soha semmi sem sikerül".

Ha reggel, még az ágyban fekve elképzeljük mi minden öröm érhet, mi minden jó történhet velünk aznap, előre behangoljuk magunkat a jó dolgokra. A képek mellett kitalálhatunk magunknak olyan pozitív mondatokat is, ez lehet idézet, vers, vagy mantra, amellyel erősíthetjük magunkban a pozitív gondolkodást. Ha ezeket a mondatokat olyat helyre tesszük, ahol gyakran szem előtt van, például felragasztjuk a monitorunkra, betesszük a tárcánkba, tudattalan módon hatni fognak ránk, javítva a kedélyállapotunkat

Rengeteg információ módosítja a tudatunkat észrevétlenül, és talán észre sem vesszük.

Geszvein Erika

pszichológus

Gondolataink gyakran meghatározzák hangulatunkat. Elég, ha eszünkbe jut, mi lesz ha elveszítjük állásunkat és máris aggodalom és félelem kígyózza be magát lelkünkbe. Mik azok a téves gondolkodási módok, amikkel önmagunk rontjuk le esélyünket a sikerre, vagy egyszerűen csak egy vidám napra?

Van néhány olyan gondolkodási hiba, melyekkel bezárjuk magunk előtt a lehetőségeket, s melyek megakadályoznak bennünket a problémamegoldásban. Ezeket a jellegzetes gondolkodási módokat kognitív torzításoknak is nevezik, melyek gyakran felbukkannak depressziósoknál, stresszes élethelyzetekben vagy akkor is, ha elkeseredünk. Jó tudni róluk, felismerni őket, mert akkor leállíthatjuk és új lehetőség után nézhetünk ahelyett, hogy körbe-körbe forognánk a problémát.

Az egyik ilyen gondolkodási hiba a minden vagy semmi gondolkodás, mely vagy fekete vagy fehér. Csak a végleteket képes látni és láttatni, nem is gondol arra, hogy van köztes megoldás. Pl.: Ha most nem sikerül, abbahagyom, nem érdekel, nem próbálkozom többé.

A katasztrofizálás ugyancsak jellemző hiba, hasonlít egy kicsit a bolhából elefántot esetére. Akkor fordul elő, ha ahelyett, hogy a jövőt reálisan átgondolnánk eleve elvetjük annak lehetőségét, hogy bármi jól alakulhat. Pl.: Ennyi ember előtt biztosan leblokkolok, és nem leszek képes megtartani az előadásom!

Sokszor hajlamosak vagyunk lekicsinyelni az eredményeket, a jó dolgokat, sikereket. Nehezen fogadjuk el a jó fordulatokat, hiszen nem illeszkedik negatív gondolatkörünkbe. Pl.: Csak azért kaptam ötöst, mert szerencsém volt.

Ha érzelmi alapon érvelünk, zsákutcába sodorhatjuk magunkat. Ha így és így érzünk, az még nem jelenti azt, hogy a dolgok a valóságban is megfelelnek érzéseinknek. Gyakori példája a kishitűség, az önbizalomhiány, pl.: Tudom, hogy felkészültem a vizsgára, de én olyan szerencsétlen vagyok, sose jut eszembe semmi, ha vizsgahelyzetbe kerülök.

Ilyenkor legjobb máris beskatulyázni magunkat: én egy örök vesztes vagyok- és akkor biztosított a kudarc. Főleg, ha kicsinyítjük vagy nagyítjuk a helyzetet még ráadásul, olyan módon, például, hogy azt mondjuk, jó, ez a vizsga most sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy okos vagyok, vagy ez a bukás is bebizonyítja, semmi keresnivalóm, az egyetemen.

Ha eleve negatívan állunk hozzá egy helyzethez, hajlamosak vagyunk negatív szűrőn át látni a dolgokat, és nem venni észre a jót. Pl.: Sikerült a vizsgám, na de így beégni azzal az utolsó kérdéssel! A profik ilyenkor hirtelen gondolatolvasóvá válnak. Tudom, csak szánalomból adta meg a kettest, látta, mennyire sötét vagyok. Hiba ilyenkor általánosítani, pl. Mindig ezt történik velem, én nem tudom elvégezni ezt az egyetemet.

Kétségbeesésünkben hihető magyarázatokat keresünk és személyesítünk. Pl. Pikkel rám, azért adott kettest!

A "kell" állításokkal saját magunkat kötözzük meg, mikor ilyesmiket gondolunk: Én nem hibázhatok, nekem tökéletesnek kell lennem!

A minden vagy semmi, a katasztrofizáló, a lekicsinylő, felnagyító, az érzelmi alapon érvelő, a címkéző gondolkodás, a negatív szűrő, a gondolatolvasás, az általánosítás, a személyesítés és a kell- állítások mind olyan negatív irányú torzításai a gondolkodásnak, melyekkel beszűkítjük saját látóterünket. Vegyük észre és állítsuk le magunkat, vagy akár másokat is, de csak erőszakmentes kommunikációval!

Geszvein Erika

pszichológus

Kövess minket itt is!

Szándékos félrevezetés, füllentés, átverés, becsapás? Mi a hazugság? Létezik jótékony válfaja? Miért hazudunk? Igaz a mondás, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát?

Az első találkozáskor szeretünk a legjobb színben feltűnni. Vicces vagy hihetetlen anekdotákat mesélünk, kicsit kiszínezve a valóságot, önmagunkat pozitívabb oldalról mutatva meg. Vágyunk az elfogadásra és a szeretetre, ezért gyakran barátainknak is hazudunk, ha nem akarjuk őket megbántani. Hazudunk azért is, hogy előnyt szerezzünk, például megdicsérjük valaki ruháját, hogy megkedveljen, mikor borzasztó előnytelennek tartjuk.

Ha mindig igazat mondanék, már nem lenne se barátom se munkám – mondják sokan.

A hazugság típusai: kegyes, jóindulatú, rosszindulatú, álnok hazugság. Van, hogy a hazugság jólesik, például mikor nem akarunk szembesülni az igazsággal, mert az változásra kényszerítene. A betegek 30-40 %-a meggyógyul a placebótól, pusztán azért, mert azt hiszi, gyógyszert kapott.

Vannak a természetes hazudozók, akiknek ez világ életükben jól ment, és nem természetes hazudozók, akiket belső hanguk a sánta kutyával fenyegeti, ezért mindig lebuknak, mert annyira félnek a lebukástól, hogy önbeteljesítő jóslatként hatnak rájuk ezzel kapcsolatos gondolataik. Vannak a romantikus, ígérgető hazudozók, akiktől minden hazugság jólesik, így könnyen csapdájukba eshetünk. Még ha tudjuk is, hogy kicsit túloz, imádjuk Casanovát, mert Nekünk mondja.

A nők általában azért hazudnak, hogy mások jobban érezzék magukat, a férfiak, hogy jobb színben tűnjenek fel. Ha egy nő megkérdez egy férfit, hogy tetszik az új ruhája nem őszinteséget vár el, csak jobban akarja érezni magát benne!

Minél meghittebb egy kapcsolat, annál nehezebb hazudni, és annál fájóbb, ha kiderül, bizalmunk hiábavaló volt. A hazugság rengeteg energiát emészt fel, hiszen mindig fejben kell tartani, hol mit hazudtunk, hogy el ne felejtsük. Mivel nincs könnyen, sűrítve tárolható képünk az eseményről, hiszen az nem is történt meg, sok energiát elvon tőlünk az illuzórikus helyzet fejben való rekonstruálása. Ha hazugságba keveredünk, más tevékenységekre kevesebb erőnk és kapacitásunk marad.

Az igazság elhallgatása még nem egyenlő a hazugsággal. Nem kell mindenáron megmondanunk barátnőnknek, hogy szerintünk rémes az új hajszíne, csak hogy kipipáljuk, mi őszinték voltunk. Ha pedig megkérdezi, mért ne mondhatnánk el, hogy mi inkább más színt választanánk? Ízlések és pofonok...

A nők könnyebben leleplezik a hazugságot, mert jobban meg tudják figyelni az arcvonásokat és sok nőnek a részletekre kiterjedő memóriája is jobb.

Lássuk, milyen trükkök léteznek még a hazugság leleplezésére!

·         Ismételtesd meg a történetet a hazudozóval! Ha hazugság, a második, harmadik visszakérdezésnél ellentmondásokat fogsz felfedezni.

·         Ha valaki nagyon bizonygatja az igazmondását, pl. "őszintén szólva, nyíltan megmondom, becsület szavamra"…az már gyanús.

·         A "csak" és "mindössze" szavak a bűntudat enyhítésére szolgálnak. "Csak barátok vagyunk." "Csak öt percet kérek!" Ismerős?

·         A megnövekedett hangerő és a beszéd felgyorsulása szintén árulkodó jegy.

·         A száj körüli terület kézzel való érintése gyanús.

·         Ha elkerüli a szemkontaktust, főleg, ha a beszédének egy részénél, hirtelen és feltűnően, ott valami nem stimmel.

·         A lassan kialakuló (nem spontán), nem szimmetrikus mosoly hazugság jele lehet.

·         Testbeszéd: keresztbe tett karok, lábak, feszült testtartás, motyogás, rángatózó arcvonások, sok pislogás, eltúlzott gesztusok, pl. nevetés, kedvesség mind arra utalnak, hogy a belső és a külső valóság nem fedik egymást.

A hazudozás lehet életstílus.  Ha egy gyerek megtanulja, hogy a hazugságok barátai, mert kisegítik a nehéz szituációkból, felnőtt életében is ezt a módszert fogja választani, ha kicsit forróbá válik a helyzet. Ha hazudunk másnak, hazudunk önmagunknak is, miközben az embert az tölti el legnagyobb szorongással, ha egy helyzetet nem lát tisztán. Ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol fontolgatjuk, hogy hazudjunk-e, mindenekelőtt tegyük fel a kérdést: Miért van erre szükségem, mit akarok elérni?

„Csak az ellenségünk mond igazat. A barátok és a szeretők belegabalyodnak a kötelesség hálójába, és vég nélkül hazudoznak.” (Stephen King)

Geszvein Erika

pszichológus