Sokan kívánják, bárcsak nem huszonnégy órából állna egy nap! Ők úgy érzik, állandó időzavarban szenvednek, mindig lenne mit csinálniuk. A kapkodás, a sietősség viszont nem segít jobban beosztani az időnket, éppen ellenkezőleg.

Janette Rainwater összegyűjtött néhány olyan kérdést, aminek segítségével rövid önvizsgálatot tarthatsz, te hogy állsz az időbeosztással.

Írj levelet az időnek! Mondd el neki, mit szeretsz benne, és mit nem!

Ellenségesnek tartod? Szövetségesednek tartod?

Mennyire tartod fontosnak, hogy jól beoszd az időd?

Panaszkodsz amiatt, hogy túl sok az időd? És amiatt, hogy túl kevés?

Gondolkodsz a halálodon? És azon, hogy mi mindent akarsz addig még elérni?

Unalmas, rutinfolyamatoknál méred az időt, hogy javíts a teljesítményeden?

Leméred az utak hosszúságát, hogy kiválaszd a legrövidebbet?

Tűzöl ki magadnak saját határidőket?

Mennyire reálisak ezek a határidők, végy egy-két példát és tekintsd át!

Ha vásárolsz meg szoktad próbálni kitalálni, melyik sor halad a leggyorsabban?

Türelmetlen vagy forgalmi dugóban?

Nyaraláskor inkább a pihenést helyezed előtérbe, vagy azt, hogy minden látnivalót kipipálhass?

Mennyit utazol nap mint nap?

Hogy viseled, ha megvárakoztatnak?

Lapul -e a táskádban könyv, újság ilyen esetekre? 

Ismerősek -e a következő szófordulatok számodra: az idő pénz, kifutok az időből, az idő nekem dolgozik, stb… Kitől ismerős, esetleg magad mondogatod?

Hogyan várakozol hivatalban? Előveszel-e olvasnivalót, vagy rámeredsz a kijelzőre?

Vállalnál -e  hosszú sorban állást a kedvenc énekesed aláírásáért?

Gyorsabban eszel, mint a többiek, akik veled egy asztalnál ülnek?

Az időzavarban szenvedők könnyen oda juthatnak, hogy megbetegítik magukat egy kis pihenésért. Ha aggasztó válaszokat adtál a kérdésekre, ha úgy érzed, dolgod van az időbeosztás területén, nem kell megijedned, és főleg nem kapkodásba kezdened. Vedd sorra a problémás kérdéseket és gondold át, lehetne -e másként. Minden hétre tűzz ki egy feladatot, amit megpróbálsz megvalósítani. Pl. Egyél lassabban, élvezd az ízeket, és figyeld meg, hogy esik az ebéd, ha tíz perccel később végzel. Vagy mivel tudnád élvezetesebbé tenni a dugóban ücsörgést? Olvasás, szótanulás, zenehallgatás, bevásárlólista-írás?

A börtönben sok rab kezd el tanulni nyelveket, végez el iskolákat, tanul meg szakmát. Számos híres emberről tudunk, aki könyvet írt igazságtalan raboskodása alatt, vagy rendszeres meditációs gyakorlatba kezdett. Vizsgáld meg, milyen üres perceid vannak a napban, amikor kényelmesen, a hasznos várakozás érzésével tudsz elvégezni olyan feladatokat, amik máskor terhesek számodra. Készíthetsz időtortát is! Rajzolj egy torta alakú kört, és húzd be milyen napi tevékenység mekkora szeletet foglal el a 24 órás napodból! Nézz rá! Tetszik? Nem tetszik? Mit változtatnál?

Geszvein Erika

pszichológus

A serdülőkor az egyik legnehezebb időszak életünk folyamán. A kamasz még nem felnőtt, de már nem is gyerek, olykor már szeretne komolyabb dolgokhoz fogni, de gyakran még elrettenti a felelősségvállalás. Hangulata állandóan hullámzik, egyik percben jókedvű, másikban már dühös vagy szomorú, ami nem csak őt, a környezetét is megviseli. Mit lehet tenni a kamaszkor megkönnyítésére?

Az a szülő, aki tisztában van vele, milyen nehézségekkel jár a serdülés, jobban tudja kezelni gyermekét. Serdülőkorban megváltozik a gyermek-szülő viszony, ami sok konfliktus forrása lehet. Egy szülő érezheti úgy, hogy gyermekének nincs többé szüksége rá, amit megfogalmazhat a gyerek hálátlanságának is, pedig egy átmeneti időszakról van szó, amit ha mindkét oldal (a szülők és a serdülő is) jól vészel át, a korábbi gyerek-felnőtt kapcsolatból kialakulhat egy erős felnőtt-felnőtt kapcsolat.

"Nem ismerek rá, sosem volt még ilyen! Nem tudok mit kezdeni vele! Mindenre nemet mond, semmi sem jó neki. "

A serdülőkori dac hasonló a háromévesek dacához, csak a fejlődés most már egy magasabb szinten zajlik. A serdülőkori ellenállás gyakran annak következménye, hogy a kamaszban rengeteg változás indul be, amelyeket még ő maga sem tud jól kezelni. Tekintsük át a főbb biológiai, pszichológiai és szociológiai változásokat!

Biológiai változások

A kamaszkor hormonális kezdete, amelynek hatására beindulnak a testi változások, az első menstruáció ill. az első pollúció. Ez manapság egyre korábbi életszakaszban történik, a folyamat felgyorsult. A lelki igazodás azonban nehéz, hasonlóan, ahogy egy várandós nőnek hozzá kell szoknia testi változásaihoz, egy serdülő is rengeteg olyan testi változást él meg, ami rövid idő alatt megtörténik vele anélkül, hogy ő befolyásolni tudná. Kialakulnak a másodlagos nemi jellegek (szeméremszőrzet, szakáll, bajusz), megváltozik az alkat, lányoknál a mellek és a csípő által kerekded forma alakul ki, elindul a nőiesedés, a fiúknál megjelenik az ádámcsutka, izmosodni és mutálni kezdenek és mindkét nem esetében kifejezett a megnyúlás, a testmagasság hirtelen változása.

Pszichológiai változások

"Ki vagyok én? Mi a dolgom az életben?"

A serdülő igazi útkereső. Egyik nap még a rock zenéért rajong, másik nap már utálja. Ítéletét nagyban befolyásolja a kortárscsoport, a szülők helyett az ő megítélésük lesz az első szempont. Ha a szülő tilt valamit, a serdülő annál inkább megteszi. Ennek oka természetes életkori sajátosság. A tizenéves legfontosabb feladata- ahhoz, hogy egészséges, önálló, felelősséget vállalni tudó, érett felnőtt váljék belőle- saját határainak megtalálása: mettől meddig terjed a saját énje, és honnan kezdődik a másik. Mi az, amit meg lehet tenni, és mi az, ami már sok. A szülő nehezen viselheti átmeneti elhanyagolásán túl azt is, hogy míg az óvodás, kisiskolás gyermek istenítette szüleit, a kamasz felismeri az anya és apa emberi tulajdonságát, hogy hibázhatnak, ők sem tökéletesek. Most már nem roppan bele ebbe, nem veszíti el a biztonságérzetét, elbírja, cserébe viszont gyakran szóvá is teszi. Ezzel együtt eltávolodik a szülőtől, nem igényel simogatást, nem igényel felügyeletet, sőt! Ugyanakkor az intimitás fontos marad számára, csak most már a vele egykorúakkal.

Szociológiai változások

A serdülőkori változások minőségét és mértékét befolyásolja a közeg (családi, iskolai, társadalmi) melyben a serdülő él. A régi korok számos beavatási rítussal segítették a fiatalt átjutni a felnőtté válás küszöbén, ma ez nagyban nehezített. Sokat tehet azonban a szülő, az iskola, a család: mindenekelőtt türelemre és szelíd megértésre van szükség. Ebben a korban megváltoznak az igények, elindul a szülőről való leválás folyamat. Ez manapság a tanulás kihúzódásával nehezített, mert nem ritka, hogy valaki 5 helyett 7-10 évig is egyetemre jár, másoddiplomázik, kutatómunkába kezd, kitolva az anyagi függetlenedés lehetőségét és egyben szorító kényszerét is. A szülőkről való érzelmi leválás azonban sürgetett, ami viszont az egzisztenciális leválás hiányában nem tud teljes mértékben megtörténni. Emellett a párkapcsolatok próbálgatásának ideje is elkezdődik, ami erős családi kötődések esetén ugyancsak nehéz. Sok serdülő vállal diákmunkát, hogy saját zsebpénzhez jusson, ami nagyban segíti a kezdődő önállóság érzésének kialakulását, s így a felnőtté válást. Kevés serdülőnek van lehetősége elköltözni otthonról, s míg a családban él, nem tud leválni.

A serdülőkor tinédzser korban kezdődik, és kihúzódhat akár a húszas évek végéig is. E hosszú idő alatt a kamasz és környezete számos krízist él át, melyek egyben fordulópontok és változást hoznak. A felnőtté válás további sajátosságaival folytatjuk cikksorozatunk következő részeiben.

Geszvein Erika

pszichológus

A meséket gyermekeinknek olvassuk, pedig valójában felnőtteknek szóltak. A legtöbb mesének fellelhető az eredeti változata, melyet a férfiak és nők téli estéken összegyűlve mondtak el egymásnak, melyek róluk szóltak, a saját mostoháikról, óriásaikról, sárkányaikról és démonaikról. 

A mesék azóta sokat alakultak, és gyermekeink számára is elérhetőekké váltak. Megszülettek a különböző mesetípusok, az állatmesék, a fabulák, a falucsúfoló mesék, a hazugságmesék, a mondókamesék, a tanítómesék, a tréfás mesék, a varázsmesék és még számtalan típusú mese.  Ma is sok mese születik, de nem mind szolgálja azt az ősi és nemes célt, amit az egykori mesék voltak hivatottak, az igazi mesék. Honnan ismerjük fel egy meséről, hogy igazi?

Orosz mesekutatók szerint az igazi mesék szerkezete megegyezik, csak a tartalomban különböznek egymástól. Az azonosságra azért van szükség, amiért egy kisgyermeknek a megszokott napirendre, a következetes nevelésre, és a tudatra, hogy anya, apa, ha el is megy dolgozni, mindig hazatér. Az ismétlődés megnyugtató, a megszokottság biztonságot ad. A mese világa a gyakori szófordulatokkal, az ismétlődő elemekkel, de már az azonos egyszer volt- kezdettel és ásó kapa-befejezéssel is megteremti azt a meghitt közeget, amelyben a gyermek szívesen tartózkodik.

A valódi mese mindig egy problémás szituációval kezdődik. Mindjárt az elején megismerjük a szereplőket és a helyzetet, amelybe kerültek. A hős rendszerint útnak indul, eltávozik otthonról, hogy megoldja az előkerült problémát. Sokszor kap tiltó parancsot, vagy éppen utasítást, de a tilalom gyakran bizonyul gyengének, és a hős megszegi. Ilyenkor újabb bonyodalmak jönnek, és felbukkan az ellenség is boszorkány, ördög vagy akár állat formájában. Szerencsére azonban az ellenfeleken kívül mindig van olyan is, aki jó szívvel segít, ha a hősről kiderül, hogy neki is jó a szíve, így a vándor esélyt kap, hogy helyrehozza vétkét.

Számos próbán kell helytállnia, mire kezébe kerül az eszköz, például egy varázseszköz, aminek birtokában már felveheti a harcot, vagy mire megkapja az ajándékot, ami megkülönbözteti őt a többi utazótól, egyszóval mire olyan helyzetbe kerül, hogy szembeszállhasson a gonosszal. A baj megszűnik, a mesehős hazaindul, és ha nem veszik üldözőbe, és nem jönnek újabb bonyodalmak, akkor haza is ér. Felismerik, az álhősöket leleplezik, a rossz elbukik, a jó pedig megházasodik, trónra lép, esetleg más alakot ölt.

Miért szeretik a gyermekek a meséket? Mert róluk szól. Fejlődésük jól lekövethető. Születésükkel útnak indulnak, sok próbán esnek át, mire megtanulják, hogyan boldogulhatnak, ellenséget hősnek látva olykor csalódnak, nehéz akadályokba ütköznek, de végül segítséget kapnak, majd győzedelmeskednek, mert a jó jót érdemel és a rossz meg kell, hogy bűnhődjön.

Közben pedig rengeteget tanul arról, hogy a tilalmak megszegése megnehezíti az életet, arról, hogy akadályok jönni fognak, de nem kell félni, arról, hogy fel kell tudni ismerni az elesetett és a gonoszt, arról, hogy jótett helyébe jót várhatnak, és a mesék megerősítik a hitet, hogy megéri jónak lenni, mert a jó végül úgyis elnyeri méltó jutalmát.

Felnőve a gyermek, egyszer talán rájön, hogy annak, ami a gyerekszobában történt akár még nagyobb súlya is volt, mint ami ma a tárgyalóteremben. Talán felmegy a padlásra és lehozza a poros dobozokat, előveszi a régi mesekönyveket, abból olvas fel a gyermekének az esti mesefilm helyett, s talán még ő maga is okul belőle.  

Hogy miért jobb a meseolvasás, mint egy rajzfilm a tévében, és hogyan szólnak a mesék a felnőttekhez? Következő részünkben idáig is eljutunk.

Geszvein Erika

pszichológus

Mindenkinek volt kedvenc meséje gyermekkorában, olyan, amit a szülei nem győztek eleget mesélni, amit kétszer, háromszor, százszor is kevés volt hallani. Sokat elárulnak a gyermekkorról ezek a mesék, melyek megszokott, biztonságos fantáziavilágába folyton visszakéredzkedtünk fiatal éveinkben. 

A családon belüli kapcsolatok mintát nyújtanak a gyermekek számára saját kapcsolataik kialakításához, hisz számukra kezdetben még nincs viszonyítási alap, az a valóság, az a jó, amit a családban látnak. A lánygyermek apával és anyával való kapcsolata meghatározza későbbi párkapcsolatát, s ugyanígy, a fiúk is egészen korán elsajátítják a családon belüli mintákat. A gyerekek észrevétlenül átvehetik a szülők beszédét, szófordulatait, de még a szokásaikat vagy a stresszkezelési módszereiket is. A szülőkkel való kapcsolat tehát döntő fontosságú a gyermek pszichológiai fejlődése szempontjából.

A gyermek nem érzékeli az időt, hiába mondja neki az anya, hogy "most a nagymama vigyáz rád, én pedig két óra múlva/ két nap múlva/ két hét múlva itthon leszek", a gondoskodó távolléte a gyermek számára örökkévalóságnak tűnik. Az emiatt létrejövő harag érzése természetes, a gyermek ezt mégsem mutathatja ki a szülő iránt, hiszen így (fantáziavilága szerint) saját biztonságát veszélyeztetné, ezért a mesékben boszorkánnyá, gonosz mostohává változtatja az anyát, sárkánnyá, óriássá az apát. A testvérekkel való rivalizáció megjelenhet a király fiainak képében, ahol végül aztán mindig a legkisebb győz. Fantáziájában, a mesén keresztül kiélheti dühét, felszabadulhat a negatív érzéseitől, nem lesz lelkiismeret-furdalása, hiszen a mesebeli boszorkánnyal, a gonosz sárkánnyal, a buta óriással szemben lehet ellenérzésünk, sőt. A mese által kiélheti a gyűlöletét, a sárkány vagy óriás megölésével elpusztíthatja a fantáziájában éppen rossznak megélt apát, és így meghitt viszonyban maradhat a valódi apával, a mostohaanyja mesebeli elpusztításával pedig közelebb kerülhet a valódi anyához, és így nem kell hibáztatnia őt azért, ha egy délutánra elhagyta őt.  Mindez persze nem tudatos szinten zajlik, mégis sokat segít a lelki-érzelmi fejlődésben.

Újabban a meséknek megjelennek olyan változatai, melyekben például a farkas hasát nem vágják fel, s teszik tele kővel, hanem az csak elszégyelli magát és elbujdosik, stb. A gyermek fantáziavilágában nem jelenik meg a has felvágásakor a vér, nem gondol arra, hogy ez az állatnak fájdalommal jár, mivel a gondolkodásmódja még nem ennyire kifinomult. Ahhoz azonban, hogy a jót és a rosszat megtanulja elkülöníteni, szüksége van ezekre a felnőttek szemében talán szélsőségesnek tűnő eseményekre.  Számára ez biztonságot ad, világossá teszi, hogy a jó jutalmat, a rossz büntetést érdemel. Egy következő fejlődési fokozat lesz, mikor ez a fekete-fehér világ már a félreértés és a összezavarodás nélkül árnyalatokat ölthet.

Egy másik tévhit szerint a mesék happy endje csak áltatja a gyermeket, aki így azt hiszi majd, hogy a felnőttek világában is mindig győz az igazság, így eltávolodik a valóságtól és felnőttként majd nagyot csalódik. Ez azért nem igaz, mert a gyermeki gondolkodás nem azonos a felnőttekével. Sokkal sérülékenyebb a lelki világuk, sokkal több bíztatásra van szükségük, és annak a hitnek a megerősítésére, hogy az igazság bizony valóban győzhet!

A mesékből nem hagyható el a hosszas bevezetés, a megszokott "egyszer volt hol nem volt", nem rövidíthető le a háromszoros próbatétel egyre vagy kettőre, nem helyettesíthetjük a megszokott hosszas szófordulatokat ("ment, ment, mendegélt") mert ezek - éppen a megszokottság érzése miatt - biztonságot nyújtanak a gyermek számára. Ha az esti mesemondás rituálévá válik, megszokott ideje, helye és módja alakul ki, az hozzájárul a mese tartalmának minél teljesebb befogadásához, a tanulságok leszűréséhez és legfőként a mesélő személyéhez való minél érzelemtelibb, szorosabb és bizalommal, biztonságtudattal teli kapcsolat kialakulásához.

Honnan tudjuk, hogy a választott mese jó hatással lesz a gyermek fejlődésére? Léteznek felnőtt mesék is? Az apa nélkül felnövő gyermekek számára kit szimbolizál az öreg király?  A könyvek illusztrációi hatnak a fantáziára? A rajzfilmek is pozitívan hatnak? Cikksorozatunk követező részében ezekkel a témákkal folytatjuk.

Geszvein Erika

pszichológus