Miért van az, hogy ha a karácsony az örömről és a szeretetről szól, mégis a legtöbb családban több a stressz és a feszültség ezekben a napokban, mint máskor? Egész advent alatt azt várjuk, hogy az éves robot után végre otthon lehessünk néhány napot, és aztán sokszor mégsem úgy sikerül az ünnep, mint ahogy szerettük volna. Hogyan lehetne nyugodtabb, stresszmentesebb a karácsony?

Az alábbi listában összegyűjtöttem a hét leggyakoribb karácsonyi problémát és azok megoldásait.

1. Milyen karácsonyt szeretnénk? Hogyan képzeljük el? Ha észrevesszük magunkon, hogy az elvárt karácsony-víziónk egy tökéletesen tiszta, rendezett lakásban finom ételektől roskadozó asztal körül ülő, felhőtlenül boldog, kipihent, egymást szerető családról szól, akik számára játék az ünnepre készülődés, és akik egész egyszerűen imádnak együtt lenni, ébredjen fel bennünk a gyanú, hogy túl magasak az elvárásaink. Vendégeket fogadni stressz, ráadásul olyan vendégeket, akiket ritkán látunk, még inkább. Az előkészületek, legyen bármennyi segítségünk, fizikailag és lelkileg is kimerítőek lehetnek, főleg, ha kevés segítségünk van. Ha pedig végre minden készen áll, varázsütésre nem leszünk sem pihentek, sem boldogok. Csökkentsük az elvárásainkat és a feladatainkat!

2. Ha olyan rokonokkal töltjük a karácsonyt, akikkel ritkán találkozunk, és előre félünk a kínos csendektől, vagy a még kínosabb témáktól, gondolkodjunk kreatívan. Nem feltétlenül kell végig otthon lenni, elmehetünk sétálni, kirándulni, szervezhetünk bármilyen karácsonyi programot! A közös élmény erősíti az egymáshoz tartozás érzését és csökkenti a feszültséget. 

3. A karácsony az együttlét ünnepe, de ha nincs lehetőségünk kicsit egyedül is lenni, az olyan, mintha csak belélegezhetnénk, de nem lenne lehetőségünk kilégzésre. Besokallunk. Engedjük meg magunknak és egymásnak is az elvonulást, akár a külön program lehetőségét is. 

4. A karácsony ne csak az egymásra figyelésről szóljon, szánjunk időt saját magunkra is! Mi az, ami feltöltene, hogyan, mivel tudnánk magunkat is kényeztetni? Talán, most adódik rá időnk, engedjük meg, hogy a karácsony hangulata, még ha esetleg gyermekkorunktól kezdve is feszültség árnyékában telt, megváltozzon, és szólhasson az önfeláldozó egymásért robotolás helyett az örömök megéléséről. Mi okozna örömet nekem idén, mire volna szükségem?

5. Tervezzük meg, milyen feladataink vannak, miben tudunk segítséget kérni, mi az, ami nem olyan fontos, várhat, és időben kezdjük el elvégezni. Ha előző nap, amit csak lehetett, előkészítünk, egy alvásnyi feszültségelvezetésre és erőgyűjtésre van lehetőségünk, mielőtt megérkezik a rokonság. Tervezzünk meg mindent időben és készüljünk el, amivel csak tudunk, előző nap!

6. Ha nem mérjük fel jól az anyagi és időbeli korlátainkat, könnyen túlterhelhetjük magunkat. Ha többet költünk, mint szerettünk volna, vagy ha több idő megy el olyan dolgokra, amikre eredetileg kevesebbet szántunk volna, érthető, hogy feszültek leszünk. Húzzunk határokat! Tisztázhatjuk előre a rokonokkal, hogy legfeljebb milyen értékben veszünk ajándékokat egymásnak, és mennyi időt tudunk együtt tölteni.

7. Keressük tudatosan a karácsony örömeit, ha úgy érezzük, elhatalmasodik felettünk a stressz, kérdezzük meg magunktól, milyen jó dolgokat élhetünk meg az itt és most-ban? A legegyszerűbben úgy tudjuk csökkenteni a stresszt, ha megpróbálunk odafigyelni a jelen pillanatra, és arra, amiért hálásak lehetünk. Egy egyszerű technika erre, ha megkérdezem magamtól, milyen finom illatokat érzek, milyen a zene, amit hallok, mi minden szép vesz körül, milyen íze van a süteménynek…? Ha sikerül meglátni, meghallani, megízlelni valamit a nehéz pillanatokban, egy szóval ha sikerül az örömforrásokat tudatosítani, a hála érzésével át tudjuk hangolni magunkat. Ha arra gondolunk, miért lehetünk hálásak, ahelyett, hogy arra gondolnánk, mennyiben lett más a karácsony, mint terveztük, kiemeljük magunkat a pillanatnyi elégedetlenségből.

A karácsony az az ünnep, amikor láthatóvá válik, hogy hol tart a családunk a saját fejlődésében. Lehet, hogy még nagyon gyermeki, sokat vitázunk, mint egy óvodás dacolunk egymással, vagy már mint egy kamasz, csak a rosszat keressük. Biztosak lehetünk benne azonban, hogy évről évre érik a családunk is, és minél több időt töltünk együtt, minél több élményben van részünk közösen, annál előbb elérheti a felnőtt szintet, amikor kölcsönös együttműködésben, békésen tudunk együtt lenni. Az idei karácsony is egy lehetőség erre. Boldog, békés, áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!

Geszvein Erika

pár- és családterápiás tanácsadó szakpszichológus