Tartós-e a lelki terápia?

 

Ahhoz, hogy egy hosszabb-rövidebb önismereti vagy terápiás út befejezése után az elért pozitív hatások megmaradjanak, szükség van néhány olyan lépésre, amelyet csak mi magunk léphetünk meg. Nem elég elvinni a problémát egy pszichológushoz, ahol majd együtt megoldjuk, mert problémák mindig lesznek, ezért egy életre való befektetés, ha megtanuljuk őket jól kezelni. Lehet, hogy párkapcsolati problémánk megoldódott, de újra kibillent lelki egyensúlyunkból egy következő munkahelyi krízis. A terápia célja, hogy a megdolgozott problémából, az általa hozott nehézségekből tanulva és a növekedett önismeret révén képesek legyünk felülkerekedni az újabb gondokon és megfelelő módon megoldani őket.

Érdemes átgondolnod a következő öt lépést, mely hozzásegíthet, hogy ha már elindultál a változtatás felé vezető úton, tartóssá tedd a hatását az életedre.

A tartós változtatás lépései:

1.Szemléletváltoztatás: ahhoz, hogy a problémádat jobban megértsd, szükség van arra, hogy megváltoztasd a szemléletmódodat. Ha eddig a dolgoknak csak a rossz oldalát láttad, a kudarcban bukást, a nehézségben akadályt, a konfliktusban ellenséget, akkor válts nézőpontot! Nézd meg, mihez segített hozzá „mellékhatásként” a kudarcod, milyen eddig nem ismert képességeidre találtál rá a nehézség leküzdése közben, vagy akár milyen hiányosságaid lettek szembeötlőek, melyeket mielőbb pótolnod lenne érdemes. Ha szűklátókörűséged, melybe a problémák valamennyiünket belekényszerítenek, tág perspektívára mered cserélni, olyan felfedezéseket tehetsz, melyek után akár még hálás is lehetsz, hogy nem jött össze az eredeti terved. Sok híres találmány, felfedezés született egy bizonyos szempontból kudarcnak értelmezhető esemény nyomán. Amerika felfedezése, a penicillin vagy a táviró egy eredetileg más terv félresikerült mellékhatásai voltak.

A terápia első lépése a szemléletünk feltérképezése. Néha nehéz szembesülni azzal, milyen negatívan is gondolkodunk, vagy mennyire át tudunk siklani a lényeg felett, de ha már tudjuk, sokkal előrébb vagyunk. Amíg nem láttuk ilyen világosan önmagunk működéseit, nem tudtuk, mi okozza a kudarcainkat, min lenne érdemes változtatnunk.

2.Tudatos döntés: ha elindultál egy önismereti vagy terápiás úton, meg kell vizsgálnod, valóban döntést hoztál-e a változtatás mellett, vagy csak túlélni szeretnél. Bárhogy is döntesz, azért tedd tudatosan, hogy aztán ne legyél csalódott, ha azt tapasztalod, minden igyekezeted ellenére sem jönnek össze a dolgok. Még ekkor is van lehetőséged megvizsgálni, valóban döntöttél-e. Lehet, hogy elsőre nem tűnik szembe, de a nehézségeknek is lehetnek előnyei. Ha valaki folyton beteg, a figyelem középpontjában van, ami olyan fontos lehet számára, hogy akár évekig benne tarthatja egy krónikus betegségben. Egy rossz a házassága, az indok lehet sok mindenre, akár arra, miért tart fenn valaki szeretői kapcsolatot vagy miért jár olyan ritkán haza. A problémák sok jó dologhoz is hozzásegítenek. Ha ezeket más úton adjuk meg magunknak, tudattalanul sem fogjuk sajnálni, ha megszabadulhatunk tőlük.  

Valójában nem akkor döntünk a terápia mellett, amikor felkeresünk egy pszichológust, vagy más segítőt. Lehet, hogy akit választunk nem szimpatikus, és mást kell keresnünk, és olyankor még nem is igazán tudjuk, mivel szemben és mi mellett döntünk, csak érezzük, hogy ideje változtatni. Azt, hogy valóban akarjuk-e, tényleg döntöttünk-e, az mutatja meg, hogy vállaljuk-e a rendszeres munkát, akár a terápia keretein belül, akár azon kívül foglalkozunk-e a problémával. Amikor valahogy nem jut időnk arra, hogy átgondoljunk ezt-azt, például hogy megírjunk egy régóta tervezett levelet, vagy csak halogatunk egy fontos lépést, az gyakran tudattalan ellenállásunk. Jelzi, hogy döntésünkben még nem vagyunk teljesen biztosak.

3.A tanultak napi gyakorlása: ha döntést hoztunk, ahhoz tartanunk kel magunkat. Nem lehetünk úgy vegetáriánusok, hogy néha eszünk húst, és nem köteleztük el magunkat a következetes nevelés mellett, ha hétvégente tudunk csak odafigyelni az elveinkre. Ahhoz, hogy egy új szokásunk rögzüljön, legyen az akár a napi relaxáció, akár a pozitív gondolkodás, mindennap gyakorolnunk kell! 15 miliárd idegsejtünk tíz a tízezrediken kapcsolatot hoz létre, ha új szokást akarunk kialakítani, meg kell változtatnunk néhány eddigi kapcsolódást. Tudattalanul is tesszük ezt, például a pesszimista hozzáállással, hisz a szavak, a gondolatok is reflexválaszt váltanak ki az idegrendszerből. Elég a citromra gondolni, megindul a nyálelválasztásunk. Ugyanígy történik bennünk valami biológiai szinten, ha arra gondolunk, nem fog sikerülni, amit tervezünk. Pesszimista gondolkodásmódról áttanulni olyan, mint ha jobbkezesként mától balkézzel szeretnénk fogat mosni. Eddig az idegsejtjeink mindig meghatározott kapcsolatokat hoztak létre ennek érdekében, s most hirtelen valami egészen másra ösztönözzük őket. Ha elfelejtjük az új szokást, és néha mégis jobb kézzel mosunk fogat, azokat továbbra is erősítjük azok idegi kapcsolatait, így nehezebb az átszokás. Kitartó gyakorlásra van szükség, főleg, ha a fogmosásnál bonyolultabb dolgot szeretnénk mától másként csinálni.

Gyakran nem elég a pszichológussal, vagy más segítővel végzett közös munka, hisz az csak egy óra a héten. Mindennap gyakorolnunk kell a megváltoztatott szemléletmódot, és lehet, hogy mindennap újra és újra döntenünk kell a célunk mellett.


4. A képzelet erejének felhasználása: A döntésünk és az elinduló pozitív változás megerősítésére hasznos módszer a vizualizáció. Az idegrendszer nem tud különbséget tenni a valóságos és az elképzelt események között, tehát ha egy megtörtént emlékre gondolunk, vagy ha csak elképzeljük, hogy mi fog történni, az ugyanolyan hatással van ránk. Kutatások leírják, hogy azok a sportolók, akik sérülés miatt néhány hétre ágyba kényszerültek, de mentálisan, gondolatban rendszeresen elképzelték, hogy ugyanúgy edzenek, mint szoktak, hamarabb felépülnek, mint akik efféle gyakorlatot nem végeztek. A daganatos betegeket már régóta szintén képzeletgyakorlatokkal, vizualizációval gyógyítanak nagyon eredményesen. Párterápiában szintén használt gyakorlat elképzelni, milyen lesz, ha minden rendbe jön.

Gyorsabb és tartósabb sikert hoz, ha mentálisan megerősítjük az elérendő célunkat, ha egy képben elképzeljük, hogy mi felé igyekszünk, ami így önbeteljesítő jóslattá válhat, s végül valóban meg is cselekedhetjük. Minél több pozitív megerősítő képet használunk, ezek annál inkább kiszorítják a tudattalanból a negatív gondolatokat, s így máris bizakodóbban és energikusabban igyekezhetünk a célunk felé.

5.Életmódváltoztatás: Sokszor nem elég lelki szinten változtatást gyökereztetni az életünkben, ha fizikai szinten nem tudjuk meglépni a szükséges lépéseket. Egy betegség után nem elég másként szemlélni a dolgokat, valószínű, hogy le kell szoktatunk magunkat a fizikailag önkárosító magatartásformákról is. Ismét azt kell megvizsgálnunk, tudunk-e a célunk mellett dönteni. A lelki szint az emberi működésnek csak egy és nem mindenható dimenziója, ugyanaz, ami lelki szinten megtalálható, leképződik fizikai, szellemi szinten is.  Ahhoz, hogy jobban érezd magad, nem elég pozitívabban gondolkodni, ha közben a szervezeted lemerült és beteg. Problémád tartós megoldásához azon kívül, hogy lelkileg és fizikailag minden megteszel, ne lepődj meg, ha arra is szükség látszik, hogy elgondolkodj olyan magasröptű kérdéseken, mint hogy mi végre vagyunk a világon, mi a célja az életednek, és egyáltalán az életnek. A magabiztos előhaladás egyik kulcsa, hogy ne tegyünk kérdéseket zárójelbe. Nem elhanyagolható kérdés, hogy miben hiszel, mert amiben hiszel, azt tudod megvalósítani.  

 

Bármilyen változtatáson is munkálkodsz az életedben, a spirálon haladva lesznek nehezebb és könnyebb szakaszok. Amit minden helyzetben az emlékezetedbe idézned: a múltat nem változtathatjuk meg, de a jövőt igen, mégpedig ma.

 

Geszvein Erika
pszichológus