Munka nélkül – hogyan őrizzük meg lelki egyensúlyunkat munkanélküliség esetén?

Életünk értelmének egyik fő meghatározójának tartjuk, hogy a társadalom hasznos tagjának tudjuk-e érezni magunkat. Az egyetemről, főiskoláról kikerülve hevesen lüktet bennünk a tettvágy, világmegváltó gondolatokat forgatunk fejünkben. De mi van, ha a valóság nem találkozik álmainkkal?

 

A munkanélküliség lelki háttere

 

Még a szakmájában leginkább elhivatott, leglelkesebb, tettre készebb ember is egy idő után türelmét veszíti, ha nem talál megfelelő állást. A feleslegesség érzése rosszabb, mint nem a képzettségnek megfelelő szintű munkát végezni, ezért ha tartósan munkanélkülivé válunk egy idő után már bármit elvállalunk, lejjebb adva eredeti anyagi és foglalkozásköri igényeinkből, csak csinálhassunk végre valamit. 

 

A munkanélkülivé válás szorongató érzését egy ideig némileg mérsékelheti, ha több embert is elbocsátottak, vagy ha másoknak sem sikerült még elhelyezkedni a diplomázás óta. A személyes felelősség súlya kisebb, ha másokat is érint, ilyenkor úgy gondoljuk: nem lehet, hogy kizárólag mi legyünk a hibásak. Ha váratlanul jött az elbocsátás, a helyzet nehezebb, hiszen nem volt idő átgondolni, mihez kezdjünk, merre keresünk tovább. Ha a munkanélkülivé válás más életterületeken is rossz irányú változásokat hoz, például a párkapcsolatunkban, a családunkban is feszültséggel teli problémák várnak a megoldásra, a helyzet különösen szorongattatóvá válhat. A munkával nem csak egy állást veszítünk el, de kollégákat, azaz egy közösséget, az idő értelmes beosztásának lehetőségét, megbecsültség- és értelemérzést. A férfiak nehezebben viselik, hiszen kevésbé köti le őket otthon a sütés, főzés, takarítás, hajlamosabbak az elkeseredésre, a megbetegedésre.

 

Az, hogy mennyire viseljük nehezen a munkanélküliséget függ az életkortól, a képzettségtől, a képesítésnek megfelelő elhelyezkedési lehetőségek realitásától, a munkanélküliség kialakulásának váratlanságától, az önbizalomtól, az optimizmusunktól és hitünktől és a konfliktus- és stresszkezelő képességeinktől is.

 

Mit tegyél és mit ne tegyél, ha elvesztetted az állásod?

 

1. Tartós munkanélküliség esetén nagyon fontos, hogy milyen fizikai állapotban vagy. Nem hanyagolhatod el magad, mondván, most úgysem számít, a test állapota ugyanis kihat a közérzetre. Másként érzed magad egy leharcolt „otthoni” tréningnadrágban és másként gondolkodsz magadról, ha sikerül egy kilométerrel többet futnod a Margitszigeten. Mindkét esetben munka nélkül vagy, de az énerőidet és ezáltal az életben az esélyeidet másként becsülöd fel, ami „látszik” rajtad, s ez egy elkövetkező állásinterjún nagy segítségedre lehet. Minél jobb formába hozod magad a hirtelen jött szabadidő alatt, annál nagyobb eséllyel szerepelsz jól egy állásinterjún.

 

2. A lelki állapotoddal is törődnöd kell! Ha elkeseredsz, a kudarcokat élsz át, menj el a fájdalom mélyére, engedd ki a dühödet, ne fojtsd el az érzéseinket! Ha a környezetedben nincs senki, aki meghallgatna, írj naplót, akár önéletrajzot. Most van időd, használd ki! Ha a pesszimizmus kezd elhatalmasodni rajtad, és nincs senki, aki bíztatni tudna, légy önmagad terapeutája: Vizsgáld meg magad a sikeres oldaladról, hogy megtudd, volna-e okod optimistának lenni a múlt tapasztalatai alapján. Írd le a múlt összes boldog eseményét! Szerepeljenek a sikereid, a boldog perceid, az örömteljes találkozásaid, diplomáid, munkahelyi elismeréseid, elért céljaid. Könnyen megfeledkezünk a jóról, mondván, természetesnek. Tudatosítsd jobban őket, egyáltalán nem alap, hogy ezekből kijutott, ezt most látod csak igazán!

 

3. Egy pszichológiai technika, a reframing (átkeretezés) segítségével a gondolkodási keretedet kiszélesítheted. Mint tudjuk, Einstein gyűlölte az iskolát, és otthon mégis elkezdett matematikai, fizikai, filozófiai témájú könyveket olvasni. Ahelyett, hogy félelme tárgyát egy az egyben elutasította volna, máshonnan közelítette meg, megkereste benne azt, amit mégis el tudott fogadni, sőt szeretni tudott. A reframing technika is hasonló módon segít. Ahelyett, hogy azt mondanád: „félek hogy nem lesz munkám”, engedd megmutatkozni helyzetünk pozitív oldalát! Gondolj vissza, mi mindent hanyagoltál el az utóbbi időben, mi mindenre mondtad, hogy ’á, erre most nem érek rá’. Fogj hozzá, valósítsd meg! Az idő gyorsabban telik, régóta elhalasztott dolgoknak érhetsz a végére, és közben mégis értelmes tevékenységeket is végzel!

 

4. Fontos, hogy ne szűküljön be élettered a négy fal közé, mert a lehetőségeket nem ott találod! Nyitott szemmel kell járnod, még éberebben figyeled! Találkozz emberekkel, a találkozások lehetőségek, melyek változást hozhatnak. Ha van időd, vállalj önkéntes munkát, segíts be a barátainknak, amiben tudsz, legyen az házépítés vagy a gyerekek elhozása az iskolából. Munkanélküliként úgy érezheted, leginkább elbújnál, nem is akarsz emberek előtt mutatkozni. Válts nézőpontot, emelkedj felül a helyzeten és tekints rá onnan: melyik a jobb megoldás, begubózni otthon és várni, vagy tevékenyen részt venni az életben, ahol a lehetőségek vannak?

 

Írj egy listát, mire lenne szükséged testi, lelki és szellemi szinten, hogy jobban érezd magad! Miért ne adhatnád meg magadnak? A munkanélküliség időszaka ugyanúgy feladat az élettől, mint egy munkahelyen helyt állni. Sőt!

 

Cikksorozatunk következő részében áttekintünk néhány olyan stresszoldó technikát, mellyel elősegíthetjük a feszültség csökkentését és ilyen módon a racionálisabb, optimistább gondolkodást.

 

Geszvein Erika

pszichológus