A boldogságra születni kell? - örömtréning 4. rész

 

Egyesek szerint a boldogságra születni kell, valaki vagy boldog vagy örök peches. Bár a genetikai hajlam alkotja a boldogságra való képesség 50 %-át, egyre több kutatás bizonyítja, hogy a genetikai programozottság megváltoztatható. Bárki lehet boldog, még akkor is, ha eddig boldogtalanul élt.

 

A múltban történt negatív eseményeken hajlamosak vagyunk évekig rágódni. Ha valami rossz történik velünk, sokszor még napokig agyalunk rajta, hogyan lehetett volna másként, mit tettünk vagy mit nem tettünk meg. Rágódunk, újra és újra lefuttatjuk fejünkben az eseménysort, mely egyre jobban torzul, egyre negatívabb színt, egyre pesszimistább hangot kap. Ha még az is hozzájárul mindehhez, hogy úgy érezzük, mások jobban meg tudták volna oldani, vagy akár jobban meg is oldották hasonló problémáikat (mert mások szebbek, ügyesebbek, okosabbak, legebbek mint mi) az összehasonlítgatás révén még inkább csökken az önértékelésünk, s ördögi körbe kerülve legközelebb valóban kisebb sikerrel tudjuk megvalósítani céljainkat, hiszen megrendül az önmagunkba vetett hitünk.

 

A társas összehasonlítgatás olykor hasznos is lehet, mert segíthet bennünket abban, hogy motiváltabbak legyünk látva mások sikereit, elhiggyük, hogy ha másoknak sikerült, mi is képesek kell, hogy legyünk rá. Sokszor tanulságos mintát is kapunk a sikeres emberek életéről, elleshetjük, ők hogyan válnak sikeressé, és megpróbálhatunk ebben hasonlítani rájuk. Viszont ha mindezt túlzásba visszük, és a sikertelenségeinken hosszan rágódunk, akkor éppen ellenkezőleg fog hatni az összehasonlítgatás!

 

Sonja Lyubomirsky boldogságkutató pszichológus vizsgálta a magukat boldognak és boldogtalannak valló emberek életét. Azt gondolta, hogy a boldog emberek a tőlük sikertelenebbekhez hasonlítják magukat, ezért több örömmel élik életüket, hisz látják, jobbak valakinél, a boldogtalanok pedig a náluk nagyobb eredményeket elért emberekhez hasonlítják magukat, s ezért elégedetlenek örökké. Az eredmények azonban nem erről tanúskodtak! Úgy tűnik, a boldog emberek egyáltalán nem hasonlítgatják magukat másokhoz, ők saját belső mércéjüket használták, s nem másokra figyeltek, hanem saját magukra, arra, hogy magukhoz képest mi a  maximum, amit el tudnak érni.

 

Ismerjük meg Sonja Lyubomirsky 3. számú boldogságfokozó gyakorlatát, mely így szól:

 

Ne hasonlítgass és ne rágódj!

 

  1. Amint észreveszed, hogy rágódni kezdesz valamin, azonnal tereld el a figyelmed! Kezdj olyan tevékenységbe, amitől büszke leszel magadra, amit szívesen csinálsz, amibe bele tudsz feledkezni. Ha kell, készíts egy ilyen listát előre, így ha rágódáson kapod magad, előveheted, és rögtön választhatsz valamit, arra az esetre, ha a negatív hangulati állapotban hirtelen egy sem jutna eszedbe. Ezzel nem a tüneteket feded el, hanem megnyitod a gondolkodásodat azáltal, hogy kiszabadítod magad a negatív állapotból és más hangulatba kerülsz, így később új nézőpontból tekinthetsz a problémára. Arról nem is beszélve, hogy az átmeneti hangulatjavulástól energikusabbá és kreatívabbá válhatsz!
  2. Amint észreveszed, hogy rágódni kezdesz valamin, azonnal mondd magadnak: STOP! és kezdj el valami máson gondolkodni. Megkönnyíti a dolgod, ha valami olyan témára cseréled a hasztalan rágódást, ami igénybe veszi a mentális kapacitásod, például a hétvégi bevásárló lista összeállítása, vagy hogy miket vizsgáltass meg az autószervizben…
  3. Napi 30 perc rágódás! Engedélyezz magadnak naponta fél óra rágódást, azzal a feltétellel, hogy csak ott és akkor szabad a témán gondolkodnod, így ha máskor kapod rajta magad, mondd: majd a 30 percben! Abban a fél órában azonban (melynek idejét előre meg kell határozni) a rágódás természetellenesnek, kényelmetlennek, akár komikusnak tűnik majd, és ha akkor éppen más lelkiállapotban leszel, mint ami a rágódásnak kedvez, más nézőpontból látva életed feleslegesnek is érzed majd az agyalást. Így könnyebben leszokhatsz róla.
  4. Ha azt érzed, a gondolatok elviselhetetlenül feszítenek, keress egy bizalmast, akinek bátran elmondhatod érzéseidet. Sokszor már az is elég, ha kibeszélheted magad, nem mindig van szükség tanácsokra. Ha nem találsz ilyen embert, nyiss egy naplót, amit megtöltve negatív érzéseiddel könnyítsz lelkeden.
  5. S végül, ha problémád mindent betölt, ha úgy érzed, nem látsz tőle mást, mert eléd magasodó akadályként hat, ha úgy érzed, nem tudod kikerülni, olyan széles és nem tudod megmászni, mert olyan magas, hunyd le a szemed és képzeld el magad, amint felemelkedsz a magasba, egyre feljebb és feljebb, és letekintesz a problémára, mely ahogy emelkedsz úgy zsugorodik, kerül tőled egyre távolabb és távolabb, miközben te már egészen magasan jársz, a felhők között, ahonnan rálátsz a házadra, a városodra, az országodra, a kontinensedre, a Földedre. Nézd meg a problémát, és nézd meg mi minden létezik még ezen kívül! S most hogy kellő távolságba kerültél tőle, gondolkodj el rajta, vajon mire akar megtanítani ez a nehézség, milyen új jó tulajdonságokat segít kifejleszteni magadban. Eddig azon gondolkodtál, mi az oka annak, hogy ez történt. Most gondolkodj el rajta, mi a célja! Döntsd el, hogy felhasználod ezt az eseményt arra, hogy saját előnyödre váljon!

 

Geszvein Erika

pszichológus