A boldogságkutatók eredményei szerint a jó cselekedetek boldogabbá tesznek. De vajon nem csak azért leszünk-e boldogabbak, mert a jócselekedetektől jobb embernek érezzük magunkat?

Egy hindu közmondás szerint az igazi boldogság az, mikor másokat boldoggá teszünk. Sok kutatás beszámol a boldogság és a jótettek párhuzamáról, Sonja Lyubomirsky azonban azt is megvizsgálta, oksági kapcsolat van-e közöttük, azaz attól leszünk-e boldogok, hogy segítettünk vagy valami más hatás működik a háttérben.

Vizsgálatában két csoportra osztotta a kísérletre jelentkezőket, és azt a feladatot adta nekik, hogy végezzenek minél több jócselekedetet a következő hetekben, de többet, mint amennyit szoktak és minden vasárnap küldjenek róla írásos jelentést, írják le, hogy sikerült, és hogy érzik magukat. A két csoport között az volt a különbség, hogy az egyik csoportnak mindig hétfőn kellett a jócselekedeteket végeznie, míg a másik csoportnak nem volt ilyen instrukcióról tudomása, akkor cselekedett, amikor tudott, akart, eszébe jutott. A kísérlet eredményei szerint az a csoport lett boldogabb, amelyik a hét egy meghatározott napjára időzítette a jó tetteket, bár mindkét csoport boldogabb lett, mint volt. Úgy tűnik, boldogságunk fokozható jótettekkel, de fontos, hogy megfelelően időzítsük, hogy kiemelkedjen a napi/heti rutinunkból.

 Egy másik vizsgálatban Sonja Lyubomirsky arra kereste a választ, mennyit számít a jótettek boldogságfokozó hatásában, hogy mi választjuk-e ki szabadon a cselekedeteket. A válasz pozitív lett, ha valaki ránk erőlteti egy jótett elvégzését, az kevéssé fokozza örömünket, mint ha mi választhatjuk ki, hogyan segítünk valakinek.

Mi az oka annak, hogy a jócselekedetek boldogítanak?

1. Ha jó teszünk valakivel, máris jobbnak látjuk őt, olyan embernek, aki megérdemelte a segítséget, s ezáltal úgy érezzük, a világban több a jóember, a világban, amelynek mi is része vagyunk. Ezáltal fokozódik bennünk a közösséghez tartozás érzése.

2. A jótettek által ugyanakkor összehasonlításra is alapunk lesz, láthatjuk, hogy másoknak még nehezebb, és hálát érezhetünk saját sorsunkért.

3. Ha jót teszünk, jónak éljük meg magunkat, így jobban érezzük magunkat a bőrünkben, szebb képet látunk magunkról a tükörben. Segíti a saját fejlődésünket, ami elégedettséggel tölthet el minket.

4. Ha jót teszünk másokkal, meg fognak szeretni minket, s majd ők is segítenek, ha mi szorulunk rá. Kialakulhat tehát egy láncreakció, a másik nekünk és másoknak is segíteni fog, látva a példánkat.

5. A jócselekedeteknek káros hatásai is lehetnek, amennyiben azok saját testi vagy lelki épségünket sértik. Az orvos, aki rendszeresen éjszakai ügyeletet vállal, vagy aki otthon napi 24 órában ápolja beteg családtagját gyakran úgy érezheti, nem tud segíteni, nem tud eleget tenni, vagy egyszerűen elfáradhat, kiéghet, kimerülhet, ami könnyen depresszióhoz vezethet. Nagyon fontos, hogy úgy segítsünk egy embernek, hogy azután egy másiknak is tudjunk még! Védjünk saját testünk, lelkünk épségét!

A jócselekedetek gyakorlásában Sonja Lyubomirsky boldogságkutató szerint tehát minden az időzítésen múlik. Ezen kívül fontos, hogy változatos legyen a jótett-repertoárunk, ne váljon unalmas rutinná, mi válasszuk ki, mivel segítünk másoknak, és egészséges egyensúlyt találjunk a figyelem megosztásában: ne hanyagoljuk el saját szükségleteinket sem, miközben másoknak segítünk.

+1 Idővel eljutunk oda is, hogy úgy tegyünk jót másokkal, hogy semmit nem várunk cserébe. Ilyenkor nem a jóérzésért tesszük, hanem önzetlenül, kizárólag azért, hogy a másiknak jó legyen. Az önzetlen, feltétel nélküli szeretethez lehetne ezt hasonlítani. Addig is, csak tegyünk jót, úgy, ahogy tudunk!

Geszvein Erika

pszichológus