Geszvein Erika pszichológus

2021.nov.17.
Írta: Geszvein Erika pszichológus komment

A szó hatalma a gyermeknevelésben

A kommunikáció pszichológiájáról szóló sorozat  ezen, harmadik része a gyermeknevelésben alkalmazott hasznos módszerekről szól. Az első részben a kommunikáció csapdáiról és alapvető szabályairóla másodikban a párkapcsolati megértésről írtam, a záró részben pedig a munkahelyi kommunikáció kerül majd fókuszba.

A füleden ülsz?

Kevés annál tehetetlenebb/kétségbeesettebb/bizonytalanabb/dühítőbb lelkiállapot van (megfelelő rész aláhúzandó), mint mikor egy szülő kér valamit a gyerekétől, aki azt vagy meg sem hallja, vagy éppen az ellenkezőjét csinálja (megfelelő rész aláhúzandó). A marketingszakértők szerint a hatékony meggyőzéshez legalább ötvenszer kell meghallani egy reklámot, hogy végül sikeres vásárlás legyen belőle. Egy gyermeknél azonban a meggyőzés ingerküszöbe elérheti akár az ötszázat is. Tehát a „már százszor megmondtam”, még semmi. 

Tovább

A szó hatalma a párkapcsolatokban

A kommunikáció pszichológiájáról szóló sorozat  ezen, második része a párkapcsolati megértésről szól. Az első részben a kommunikáció csapdáiról és alapvető szabályairól írtam,  a harmadikban a gyermeknevelési, a záró részben pedig a munkahelyi kommunikáció kerül fókuszba.

A lemez két oldala

Emlékszik még a kedvenc gyermekkori meséjére? Miről szólt a történet? Írja le pár sorban, mindazt, amire emlékszik belőle! Próbálja meg különös részletességgel felidézni a mese kezdetét és a záró jelenetét! Majd válaszoljon a következő kérdésekre: Mi a címe a történetnek? Milyen fajta történet ez, boldog vagy szomorú? Győzelemről vagy tragédiáról szól? Érdekes vagy unalmas? Ígérem, nemsokára megérti, mire szolgált ez a feladat és mi köze a mostani életéhez egy gyerekkori történetnek. De még mielőtt ezt elárulnám, hadd meséljek el egy történetet én is!

Tovább

A szó hatalma - A kommunikáció pszichológiája

A kommunikáció pszichológiájáról szóló sorozatot indítok most útjára a mindennapi életünket segítő gyakorlatokkal és példákkal. Ebben a részben a kommunikáció csapdáiról és alapvető szabályairól lesz szó. A második rész a párkapcsolati, a harmadik a gyermeknevelési, a záró rész pedig a munkahelyi kommunikációról szól majd.

Ugyanazt a mozit nézzük?

Van kedve részt venni egy pszichológiai kísérletben? Ha igen, szüksége lesz néhány segítőre, barátra, kollégára vagy ismerősre. A kísérlet elvégezhető személyesen vagy akár online is. A feladat a következő: Mindenki üljön le egy pár másodpercre, hunyja be a szemét és képzeljen el egy asztalt! Hagyjanak maguknak pár percet, hogy lelki szemeik előtt pontosan kirajzolódhasson egy asztal képe! Majd ha kész, nyissák ki a szemüket, és válaszolják meg írásban a következő kérdéseket: 

Tovább

A párkapcsolatok pszichológiája

Miért érnek véget a párkapcsolatok? Hol rejlenek a buktatók? Milyen mélypontokat kell átvészelni? 

Egy nő és egy férfi, egy pszichológus és egy coach gondolatai a párkapcsolatok pszichológiájáról

„Minden olyan jól indult, ő valahogy más volt, mint a többiek, aztán minden ugyanolyan lett, mint az eddigi kapcsolataimban. Én tehetek róla, vagy bevonzom ezeket a típusokat?” - hangzik el gyakran a párkapcsolati problémákkal foglalkozó pszichológus és coach rendelőjében.

naplo.jpg

Megszületésünktől kezdve gyakoroljuk a kapcsolódást másokhoz. Az egész életünk egyensúlyozás a másokhoz való alkalmazkodás és saját egyéniségünk megtartása között. Amikor egy-két évesen éhesek vagyunk, és ezt hangos sírással jelezzük, kénytelenek vagyunk várni, míg anyánk megetet. De hogy eközben mi zajlik le a lelkünkben, hogyan magyarázzuk a késlekedést, arra jutunk-e, mikor végre érezzük a meleg tej édes ízét a szánkban, hogy milyen jó minden, hisz csak szóltunk és kaptunk, vagy úgy, hogy milyen rossz minden, hiszen ennyit kellett várni, attól függ, milyen a kapcsolatunk az anyánkkal. Mennyire tud az elején ő alkalmazkodni hozzánk, kielégíteni a biztonságigényünket, megerősíteni bennünk a bizalomra való képességet. Minden anya törekszik a lehető legjobb anya lenni, hogy ez sikerül-e, attól függ, felismeri-e, hogy mire van szüksége a beszélni még nem tudó gyermekének. Ez nem olyan könnyű, hisz felnőttként is hányszor érezzük, hogy valami nem jó, de nem tudjuk, mire lenne szükségünk.

Az anyánkkal való kapcsolatunk ad egy alaphangot a későbbi kapcsolatainknak. Ez nem csak azt jelenti, hogy ha nehéz volt anyánkban megbíznunk, akkor később a párjainkban is nehéz lesz, hanem azt is hogy még ha anyánkban nehéz is volt megbíznunk, a párkapcsolat lehetőséget ad a bizalomban való fejődésre.   A párkapcsolatainkban ugyanis ugyanazokon a szakaszokon megyünk végig, mint az életünk első éveiben az anyánkhoz való kötődés kialakulása közben.

A párkapcsolatok négy szakasza

A párkapcsolatok hasonlóan fejlődnek, mint a csecsemők. A fejlődéspszichológusok szerint a csecsemők a felnövekedésükig négy fejlődési szakaszon mennek át. Kezdetben teljes szimbiózisban élnek az anyával, nem számít semmi, csak az anya közelsége. Kicsit később, ahogy növekedik, elkezd kúszni, mászni, járni, egyre nagyobb távolságokra merészkedik, ez az eltávolodás időszaka. A távolság izgalmas, de ijesztő is lehet számára, ezért eljön az ún. újraközeledés szakasza, amikor vissza-visszatér az anya biztonságot adó közelébe, ami úgy tűnhet, mintha visszaesne a fejlődésben, de természetesen erről szó sincs. Ahogy növekedik, úgy újra s újra megpróbálkozik egyre nagyobb távolságokkal, így erősödik meg annyira, hogy végül teljesen önállóvá tudjon válni, és végül nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is le tudjon válni az anyjáról. Az anya és a (felnőtt) gyerek kapcsolata átalakul. Szabad együttműködésen alapuló egyenrangú kapcsolatnak nevezzük azt, amikor a felek szeretik, segítik és támogatják egymást, de nem függenek egymástól. Ugyanez a négy folyamat megy végbe a párkapcsolatokban is.

olel.jpg

  1. szakasz: A szimbiózis avagy a Szükségem van rád szakasza

Amikor egy nő és egy férfi annyira szeretik egymást, hogy lélekben akkor is együtt vannak, ha fizikailag nincsenek. Állandóan egymásra gondolnak, üzeneteket küldenek, és amikor csak tehetik, találkoznak. Úgy érzi, valami olyat kapnak a másiktól, amire egész eddigi életükben kerestek, amire igazán szükségük van. Érzik az összeolvadásra való ellenállhatatlan vágyat, ami mindennél erősebb, fontosabb, ezért egy idő után úgy döntenek, összekötik az életüket vagy összeköltöznek.

És ez a szakasz rejti a legnagyobb fájdalmakat is. Az anyával megélt szimbiotikus kapcsolat élménye belénk ég, az akkor megélt esetleges elszakadási történetekkel együtt. Biztos többen kerültünk kórházba kora gyermekkorunkba és volt alkalmunk megélni milyen „otthagyottnak” lenni. Amennyiben ez egy meghatározó élmény számunkra úgy még a mai napig is képesek vagyunk felidézni azt a fájdalmat, kétségbeesést amit akkor éltünk meg amikor édesanyánk a látogatási idő végeztével kisétált a kórterem ajtaján és megszűnt létezni. Bizony. Megszűnt. Mert bár a tárgyállandóság nagyjából 1 éves korra kialakul, de az időhöz való viszonyunk teljesen más alapokon nyugszik akkor még, mint felnőtt korunkba. Kiment az ajtón, de a „mikor jön vissza?” kérdésre értelmezhetetlen az a válasz, hogy „holnap”. Az akkor még az örökkévalósággal egyenértékű. Egy-egy ilyen esemény – mely bizonyos mértékig traumaként kezelendő – nem tudatos emlékként kísér minket életünk során, hanem szublimált formában, szorongásként marad velünk. Nem furcsa tehát, hogy a párkapcsolatok számos esetben az egyik vagy mindkét fél hosszan tartó regresszív állapotával ér véget. Hiszen a számunkra fontos, hozzánk érzelmeink alapján szimbiotikusan kapcsolt párunk elvesztése felidézi azt a nagyon korai élményt amit gyerekkorunkban átéltünk. Eme párhuzam tudatosítása és feldolgozása nélkül sok esetben azt látjuk, hogy az adott személy képtelen olyan párkapcsolatban létezni, melyben a másik elvesztésétől való elementáris szorongás ne lenne a kapcsolat elmaradhatatlan kelléke. Sajnos ezek a kapcsolatok sokszor torzulnak el, hiszen a túlzott ragaszkodás, a másik elvesztésétől való félelem olyan párkapcsolati alakzatokat is létre tud hozni melyben az egyik fél végül olyan viselkedéseket is eltűr, - csak azért, hogy az elszakadás élményét ne kelljen újra átélni - melyek méltatlan, sőt sokszor  bántalmazó viselkedésformák meghonosodását eredményezik.

eso.jpg

  1. szakasz: Az eltávolodás avagy a Nem! – szakasza

A nő rájön, hogy a férfi még nem gondolkodik annyira hosszú távon, mint ő. A nő gyereket szeretne, a férfi még nem. Vagy fordítva. Érthetetlen, hogy ilyen jó kezdet után hogy lett kicsit sok a másik, miért indul el a vágy a távolodásra. És miért csak most tűnnek fel azok a hibák, amik eddig észrevehetetlenek voltak. Egyre több külön programot szerveznek, ritkulnak a szerelmes üzenetek, már együtt laknak, nem randiznak, helyette önálló utakra merészkednek bízva abban, hogy ez nem gyengíti meg a kapcsolatot. Ebben a szakaszban szakít a legtöbb pár, ha ez a távolodás mégiscsak meggyengíti a kapcsolatot, és az állapotot értelmezve arra jutnak, hogy mégsem egymáshoz valók. Ha nem tudják, hogy ez egy törvényszerűen elkövetkező szakasza minden kapcsolatnak, kezdik előröl a keresést. Visszaugrás a start mezőre. A következő kapcsolat ismét jól indul, minden tökéletes, rózsaszín köd, szimbiózis, de lassan ismét kiütköznek a különbségek és elkezdődik a távolodás… Aki szakítás helyett tovább mer lépni ezen a rögös úton, és erőt, időt, energiát, figyelmet tud szentelni a folyamatnak, az a harmadik szakaszba léphet.

A projekciók első korszakának vége. A vágyott kép a másikkal kapcsolatban már nem tartható fenn. Elmúlt a hormonális segítség, mely a szemüvegünket színezte és fel-fel sejlik a másik valódisága. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor nem felsejlik, hanem kezdjük észrevenni azt ami már ott és olyan volt eredetileg is. Csak akkor még a figyelmi kapacitásunk nagyobb részét nem holmi fürdőkád szélén hagyott fültisztító vonta el – helyette inkább a másik fülkagylójának íveire fordítottuk azokat. Ebben a szakaszban dominánsabb szerepet kapnak az életvitelünket, elveinket, ízlésünket érintő kérdések, melyekre a másik fél nagyon sokszor az első szakaszhoz képest meglepően inadekvát válaszokat ad. Ne aggódjunk egy pillanatig se. Éppen mi is azt adunk a másiknak. Ez a kapcsolati szakasz a legveszélyesebb párkapcsolati szempontból a ma általánosan jellemző egocentrikus nyugati emberre, hiszen a tolerancia a másik esetlegesen nekünk zavaró tulajdonságaival kapcsolatban általánosan alacsony szinten van. Ezt a tényt csak tovább nehezíti az a minden forrásból felénk áradó „ingercunami” melynek leegyszerűsítve egy üzenete van: „van még bőven másik”.

naplemente.jpg

  1. szakasz: Újraközeledés avagy az Új Igen! –szakasza

Ebben a szakaszban a nő és a férfi felismeri, hogy attól, hogy más elképzeléseik vannak, még működhetnek együtt jól. Mindketten elkezdek változni, és/vagy mindketten elkezdték igazán megmutatni, kik is valójában, így elkezdődhet egy őszinte beszélgetés és új kapcsolódás. Az újraközeledés a kapcsolatok tavasa, amikor lehetőség van megújulni.  Rájöhetnek, például hogy egyikük talán fél az elköteleződéstől, a másik pedig biztonságban akarja tudni magát, azért akar gyermeket. Vagy hogy egyikük nem érzi magát érettnek a gyerekvállaláshoz, a másik viszont úgy gondolja, közben érnek majd szülővé. Ebben a szakaszban egymásról és önmagukról is olyan dolgokat tudhatnak meg, amikről korábban sejtelmük sem volt. (És ha kilépnek a kapcsolatból, soha nem is lesz.) A szakasz küzdelmei révén megérthetik a korábbi félresikerült kapcsolataikat, a szüleikkel való problémáik világosabbá válhatnak, és a legnagyobb félelmeik már nem is tűnnek olyan rettenetesnek. Az eltávolodás szakaszának túlélése révén megszűnik a magánytól való félelem. Már nem azért vannak a másikkal, mert szükségük van rá, hanem mert adni akarnak a másiknak. 

Lassan rájövünk arra, hogy a másikat nem az én akaratom fogja megváltoztatni olyanná, amilyenné én szeretném, hanem az ekkora már egyre erősebbé váló MI mentén változom én is a másik is. Ez az út már nem a sűrű lemondások és eltűrések korszaka. Éppen ellenkezőleg. Jó esetben az alkalmazkodás a közös jövő reményébe vetett hit miatt már nem lemondásokról szól, hanem a segítség nyújtásról és kapásról. Már nem az előbb említett fülpucolón való veszekedés vagy annak kidobása között választhatunk. Létrejön egy olyan kommunikációs és viszonyulási tér melyben ezek a kérdések valódi jelentőségüket megillető helyen kezelhetőek.

 par.jpg

  1. szakasz: Szabad együttműködésen alapuló egyenrangú kapcsolat

Ebben a szakaszban nem kérdés, hogy együtt maradnak. Ha a kapcsolat újra mélypontra is jut, azt úgy élik meg, mint ahogy az évszakok váltakoznak, és a nyár után eljön az ősz és a tél, de tudják, hogy újra megújulnak majd ezáltal és kitavaszodik. Úgy döntenek, együtt maradnak, és megtanulják, hogyan tudnak újra közel kerülni egymáshoz, de már nem szükségből, hanem szabadon. Már nem akarnak ugyanolyanok lenni, hanem a különbözőségeik dacára tudnak adni egymásnak. Teljes bizalommal adnak időt maguknak és egymásnak, hogy ha nehézségeik támadnak, újra helyrejöjjenek a dolgok abban a tempóban és ritmusban, amire szükség van.

A szabad együttműködés fázisába ért felnőtté érett kapcsolatokban is vannak konfliktusok, veszekedések, de függés és szükség helyett önállóság és szabadság. Rivalizáció helyett egyenrangúság dominál, a kapcsolatban az eltérő igények esetén is megtalálható az együttműködés lehetősége. Már nem az a kérdés, hogy a másik jó vagy rossz ember, mert tudjuk, hogy a másikban van jó és rossz is, egyszerre, attól ő még ugyanaz az ember, s ez így van velünk is. Már nem az a kérdés, hogy a kapcsolat jó vagy rossz, mert tudjuk, hogy megélhetjük jónak és rossznak is, attól függően, hogy éppen mi történik kívül vagy éppen belül. Már nincs szükségünk a másik folyamatos megerősítésére, hogy bízni tudjunk benne és önmagunkban. Felnőttünk, mi irányítjuk az életünket, és ha van is olyan pillanat, amikor ezt nem így érezzük, nem ijedünk meg, hanem megoldást keresünk.

Ez csak idea és a szerencsés kivételekre akik valóban összeillenek talán igaz - mondhatná bárki ezt a fentebb leírtak alapján. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a párválasztás egyéb aspektusai valóban nem elhanyagolható fontossággal bírnak, azonban a ma oly jellemző keresési metódus mely szerint „meg kell leljem az IGAZIT” nem feltétlenül az egyetlen recept a boldog párkapcsolathoz. 

Elengedhetetlen a valódi párbeszéd, a másik nem megértése és az igenek kimondása. 

Geszvein Erika, tanácsadó szakpszichológus és Flóra Gábor, coach 

süti beállítások módosítása