Pszicho Login

2016.máj.24.
Írta: Pszichologin Szólj hozzá!

A vallási neurózis

Vallási, vagy ekkléziogén neurózisnak nevezik azt a jelenséget, amikor a hit (ekklészia=egyház) okozza az illető szorongását. Nem kell azonban konkrét egyházhoz vagy vallási közösséghez tartoznunk, elég spirituálisnak, hívőnek éreznünk magunkat ahhoz, hogy a saját hitünk betegítsen meg minket.

Az eltorzult vallási közösségek veszélye

Vallási neurózis megjelenhet hivatalos egyházak tagjainál, de akkor is, ha a hívő nem tartozik egyházhoz, egyénileg gyakorolja a vallását. Gyökössy Endre pedig harmadik esetként ekléziola, egyházacska néven említi azokat a gyülekezeteket, amelyekbe a hivatalos egyházban csalódott, valami másra, érdekesebb, elevenebb hitre vágyók tömörülnek, s akik tagjainál eltorzulhat a vallásgyakorlás és így neurózis alakulhat ki. Az ezekben a közösségekben kialakuló neurózis táptalaja többek között a kizárólagos üdvözülés tana, az egyetlen, igaz út elfogadása, a más vallásúaktól való elidegenedés, a személyi kultusz, a mazochizmus, a mártír-komplexus, az átláthatatlan szabályok, a jutalmazás és büntetés révén elért kontroll, a szabadság bekorlátozása, a világvége-várás, a Biblia félreértése, félremagyarázása, erkölcsi könyvvé degradálása.

ekkleziogen0.jpg

 A vallási neurózis tünetei

A vallási neurózis tünetei megegyeznek a normál neurózis tüneteivel, ezért nehéz felismerni, hogy a fő különbség, hogy a vallási neurotikus tünetei az eltorzult vallásgyakorlásából erednek. Ez sokszor azért sem derül ki, mert sok vallási neurotikus akkor megy el pszichológushoz, amikor már elhagyta Istent.  

LEGGYAKORIBB TÜNETEK

Állandó szorongás, fóbiák 
Bűntudat, szégyen érzése, túltengő fölöttes én
Depresszív lehangoltság
Kényszerek (pl. takarítási, tisztálkodási)
Vegetatív neurózis, pszichoszomatikus megbetegedések
Mazochizmus, önkínzás, szívesen szenvedés
Kapcsolatok leépítése a külvilág felé, a nem hívők felé, a család felé
Hipochondria, képzelt betegségek
Impotencia, frigiditás, szexuális zavarok és a szexualitáshoz kapcsolódó tisztátalanság érzés
Bizalmatlanság másokban, önmagában
Ellenségesség, hosztilitás
Düh, harag kezelésének nehézsége, elfojtott agresszió
A siker, a "földi karrier" elutasítása
Alacsony önbecsülés, önértékelési zavar, elbizonytalanodás, összezavarodás

A pszichésen egészséges ember öndeterminációra képes. Ez azt jelenti, hogy kompetens a saját életét illetően, képes önállóan jó, felelős döntéseket hozni. Az öndeterminációs elmélet szerint (Ryan & Deci, 2000) az ember veleszületetten proaktív, cselekedni, növekedni és fejlődni vágyik.  Viszont csak akkor képes ezekre, ha megfelelő impulzusokat kap a szociális környezetéből. Ha az ember folyamatosan kaotikus, kontrolláló vagy visszautasító jelzéseket kap, az negatív következménnyel jár az aktivitására és fejlődésére nézve, és pszichés megbetegedésekhez vezethet. Az ekléziolák megakadályozzák tagjaikat, hogy fejlődni és cselekedni vágyó, felnőtt életet élhessenek, mert gyermeki, kiszolgáltatott létállapotban tartják egymást.

Az alábbi teszt segítséget nyújthat abban, hogy letesztelje, mennyire segíti a lelki egészségének megtartásában a hite és a vallási közössége:

TESZT

Mennyire segíti Önt a hite abban, hogy jobb emberré váljon?

1. Érzi-e, hogy azóta, hogy megtért, már nem olyan magabiztos?
2. Érzi-e, hogy nehezen engedi el magát, visszafogottan mer csak örülni?
3. Van-e bűntudata a szexuális élete vagy a fantáziái miatt?
4. Érez-e bűntudatot, ha kritikát fogalmaz meg mások felé?
5. Fél-e attól, hogy nem elég jó, és hogy ennek meglesz a büntetése?
6. Fél-e dönteni, mert aggódik, hogy megfelelően tud-e dönteni, hogy a jó utat választja-e?
7. Érzi-e úgy, hogy fontos Ön számára, hogy a barátai is hívők legyenek?
8. Előfordul-e, hogy annyira szorong, hogy testi tünetei vannak (pánikrohamok, fejfájás, mellkasi nyomás, nehézlégzés, izzadás...)? 
9. Érzi-e úgy, mintha egy ideje egy helyben toporogna az életében?

Minél több IGEN választ adott a fenti kérdésekre, annál inkább érdemes elgondolkodnia azon, honnan erednek a szorongások, amelyek a vallásgyakorlásához és a hitéhez kapcsolódnak.

ekkleziogen1.jpg

 Pedig aki hisz, annak jobb

Tudjuk, hogy a vallásosság hat az életmódra, hiszen többek között a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a droghasználat és a válás előfordulási aránya is kisebb a hívők között. A hit segíti a gyógyulást is, hat az agyi állapotra, sőt, azt is bizonyították már, hogy a hit nem csak a vallásosakra hat, hanem azokra is, akik nem is imádkoznak, tehát úgy tűnik, Isten nem placebó! 

A szorongás ördögi köre

Mégis, a rosszul értelmezett hit és a rosszul gyakorolt vallás illetve egymás ebben való jó szándékú segítése komoly lelki és testi betegségeket okozhat. Ha azonosítjuk Istent a gyakorlott vallásunkkal, de a vallásunk életképtelenné tesz bennünket, mert egy torz Istenkép által neurotikus kényszerré válik, tévútra jutunk. Pál Ferenc kilenc torz, megbetegítő istenképet talált: ítélkező, bürokrata, tétlen, bosszúálló, teljesítményváró, halálhozó, erőtlen, jóságos zsaru, kiszámíthatatlan, önkényes Isten. 

ekkleziogen6.jpgMinél idősebbek vagyunk, annál nehezebben váltunk perspektívát, egy rögzült gondolkodási kereten ritkán lépünk túl. Saját tapasztalatainkkal nehezen szembesülünk, ha ezeket a tapasztalatokat évekig vagy akár évtizedekig bizonyosféleképpen értelmeztük, nehezen adunk más jelentést nekik. Ha az Isten, aki a szívünkben él, figyel minket, jegyzi a tévedéseinket és azonnal büntetést mér ki ránk, a tudatalattiban rejtőző félelemtől nagyon hamar hibát fogunk véteni és az ezt követő legapróbb balul sikerülő életeseményt is Isten büntetésének fogjuk titulálni.

A vallási neurotikusnál előfordulhat, hogy attól való félelmében, hogy nem csinálja elég jól a dolgait, testi tünetei jelentkeznek, amit úgy értelmez, ez a büntetés, mert nem elég jó. Így igazolva látja rossz mivoltát, pedig önmaga idézi elő a tüneteit! Lehet, hogy addig lapoz a Bibliában, míg úgy nem tud értelmezni egy igerészt, hogy abban Isten őt elmarasztaló üzenetét lássa.  Lehet, hogy észrevétlenül önsorsrontó életbe kezd, mert rossznak érezi magát és az emiatti bűntudata nem engedi, hogy boldog legyen. Ha egy betegségből gyógyulni szeretne, de úgy tűnik, Isten nem hallgatja meg a kérését, azon túl, hogy tudja, eleve a betegsége is a vétkei miatti büntetése, amiatt is szorongani fog, hogy Isten figyelemre sem méltatja, talán mert nem imádkozik elég jól. Ebből aztán újabb szorongások fejlődnek ki, és mivel Isten azt kéri, mindenkor örüljünk, és ne féljünk, csak higgyünk, de ő mégis fél, így egész biztos lesz abban, hogy nem elég erős a hite, ezért aztán még jobban szorong, és így tovább. Ez a negatív spirál juttatja el aztán a vallási neurózisig.  

ekkleziogen5.jpgMérgező környezet

A haragos istenképű infantilis hit nem ritkán a gyermekkorban elszenvedett sérüléseink mentén alakul ki. Ha a neurotikus környezete nem tud biztonságot adó szociális hálóként működni, mert a bűnlajstromát vizsgálva megítélő módon próbál gondoskodni az "elveszett bárányról", csak tovább erősödik a neurotikus bűntudata és az eredetileg segítő szándék destruktívvá válik. Ebben a mérgező környezetben nem tud felnőtté fejlődni az infantilis személyiség.

A legtöbb lelki zavar a gyenge önbecsülésből ered, de valódi önbecsülés csak úgy jöhet létre, ha az ember nem azt teszi, amit elvárnak tőle, hanem amit ő maga is akar. De a vallási neurotikus elbizonytalanodik önmagában és abban, mit is akar valójában. Döntéseit meghatározza a környezete véleménye. Mások  elfogadása biztonságot jelent számára, az az illúziója, hogy erősödik az önbecsülése, ha szeretik,

Amíg olyan közösségben él, ahol az emberek aszerint ítélik meg egymást, ki mennyit jár templomba vagy mennyit imádkozik, nem lesz képes valódi kapcsolódásra, mert vagy képtelen lesz őszintének lenni másokhoz vagy önmaga előtt is titkolni fogja a gyengeségeit. Mivel kezelni nem tudja a "nem megfelelő" indulatait, érzéseit, például az agresszióját vagy a nem partneréhez kötődő szexuális fantáziáit, próbál mindig szelíd és kedves lenni, és különböző elhárító mechanizmusokkal csökkenteni a feszültségét. Ellentétébe fordítja dühét úgy, hogy eltúlozva kedves és barátságos, passzív-agresszív viselkedéssel próbálja elfojtani a haragját, de közben belül erkölcsi fölényt él meg, vagy önmaga ellen fordul és a valaki felé irányuló nem elég krisztusi érzéseit bűntudatérzéssé alakítja át, és úgy gondolja, ő tehet arról, hogy az illetőre haragszik, ezért ő kér bocsánatot tőle. 

Ha egy idő után a döntései nem afelé viszik, hogy azt az életet élje, amit szeretne, ha neurotikus szorongásai miatt képtelen boldogulni az életben, boldog házasságot kötni, gyermeket vállalni, számára megfelelő munkát találni, barátokat szerezni, rájön, hogy a hite nem előre viszi, hanem sokkal inkább visszahúzza. Sajnos sok esetben ilyenkor a neurotikus nem a torz vallásfelfogásán változtat, hanem Istennek fordít hátat.

Isten, aki szeret

„Léteznie kell valamiképpen annak a lehetőségnek is, hogy Istent másképp képzeljük el – anélkül, hogy megkérdőjeleznék létét” – írja Endraß és Kratzer a Megbetegítő hit című tanulmányukban, amelyben az ekkléziogén neurózis kifejlődéséről és az onnan való kiút módjáról írnak. 

A félelem megfojtja az életet. Minél korlátozottabb valakinek a lelkiismerete annál több tilalmat szab. Isten nem egy szigorú, megfélemlítő apa, aki ott rejtőzik mindenhol és fenyegető jelenlétével engedelmességre bírja az alattvalóit. A bibliai parancsolatok merev betartása anélkül, hogy az egyéni helyzetre és az egyén szükségleteire alkalmaznánk, a bibliai elvekkel szembemenő és az élettel teljesen ellentétes irrealitást hoz létre.

Kiút a neurózisból

A haragos Isten félelmet szül. Szorongó, felelősséget vállalni nem merő, tehetetlen kisgyermekké válunk az árnyékában. A neurotikus hitből eredő félelmek nem múlnak el máról holnapra, mert az évek alatt zsigeri szintű szokássá szilárdulhattak. Nem elég gondolati szinten változtatni, s azt mondani, értelmetlen a félelem. ekkleziogen4.jpgA gyógyuláshoz vezető úton elsőként fel kell ismernünk vallási neurózisunk, integrált ember- és Istenképet kell megfogalmaznunk az irgalmas Isten képének segítségével, és vissza kell nyernünk az önmagunkba vetett bizalmunkat, hogy azután másokban és Istenben is újra bízni tudjunk. 

Gyermekkorunk sarokba állító istenképének búcsút mondani és kilépni a felnőtt életbe bátorságot kér tőlünk. De az egészséges Istenhit ezután már nem megkötni fog, hanem erővel tölt fel, segít örülni a jónak és küzdeni a nehézségek idején. 

Geszvein Erika
tanácsadó szakpszichológus
www.apszichologusom.hu

Felhasznált források:

Endraß, E., Kratzer, S. (2006). Megbetegítő hit? Kiutak a válságból, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest.
Gyökössy, E. (1993). Életápolás, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest.

Meláth, F (2012). Megbetegít vagy szárnyakat ad a hit? Az ekkléziogén neurózisról egy segítőkapcsolat alapján. Embertárs folyóirat.
Pál, F. (2009). Tükör által homályosan. Kairosz Kiadó, Budapest.
Ryan, R.M., Deci, E.L. (2000). Intrinsic and extrinsic motivations: Classic definitions and new directions. Contemporary Educational Psychology 25, 54–67.

 

 

A testvérféltékenységről

Hogyan segíthetünk a trónfosztott testvérnek elfogadni egy kicsi érkezését? 7 lelki fájdalomcsillapító technika

 

Ha megtörténne, hogy házastársunk egy szép napon bejelentené, hogy újabb házasságot köt és mától mindannyian közösen fogunk élni, meg kell osztanunk a beköltöző új házastárssal a ruháinkat, ételeinket, figyelmünket, időnket, neki több törődésre lesz szüksége, ezért mi kevesebbet kapunk, minden rokonunk és barátunk csodájára fog járni, ajándékokkal halmozza el, mi pedig háttérbe szorulunk, alkalmazkodnunk kell és még szeretnünk is őt…akkor megélhetnénk, milyen az elsőszülött gyermekeknek, mikor testvére születik.

Jogosan kérnénk, hogy házastársunk vigye el az új betolakodót, mondván, hogy a poligámia nem fér a világképünkbe. A nagytestvér viszont hiába kéri, hogy vigyük vissza a kórházba a kicsit, meg kell szoknia, el kell fogadnia az új felállást. Ráadásul mindezt gyermekként, mikor a világ még amúgy is nagy és bonyolult, megküzdő képessége pedig még gyenge. Sose kérjük ezért a nagyot, hogy szeresse a kistestvérét, a szeretetet ugyanis nem lehet kikényszeríteni. Arra viszont megkérhetjük, hogy ne bántsa, vagy legalábbis viselje el…

Hogyan segíthetünk a trónfosztott testvérnek elfogadni egy kicsi érkezését?

7 lelki fájdalomcsillapító technika

  1. Ismerjük el az érzések jogosságát! Nem kell szeretni az új családtagot. A felnőtteknek is idő kell ahhoz, hogy megismerés révén megkedveljenek valakit, ezt a gyermeknek is elmondhatjuk. Most még csak fekszik és sír, de majd megtanul mászni, járni, beszélni, és minden más lesz. Nem baj, ha nem mindig szereti, az sem, ha haragszik rá. Ha látjuk gyermekünkön a negatív érzéseket, segítsünk neki megfogalmazni őket! „Dühös vagy rá, mert ennyit sír? Zavar, hogy itt van velünk?”
  2. Adjuk meg képzeletben a nagy gyermeknek azt, amit a valóságban nem tudunk! Néha elég kimondani helyette, ezzel is legitimizálva a negatív érzéseit.„Nem szereted, ha itt van a testvéred, néha szeretnéd, hogy elmenjen, ugye? Örülnél, ha elkérné a játékaidat, nem pedig elvenné, ha építené veled a tornyot, nem pedig lerombolná, igaz?”
  3. Váljunk csapattá! Akár fiú, akár lány a nagy testvér, a kicsiről való gondoskodásunk vagy dühíteni fogja, vagy azonosul vele és velünk együtt csinálja. Ebben segíthetünk neki, ha van kedvenc babája, állata, akit ugyanúgy gondozhat, mint mi a kicsit. Az sem baj, ha ezen a szimbolikus „testvéren” el lehet verni a port, következmények nélkül ki lehet élni rajta a felgyülemlett agressziót. Segítsünk kifejezni a negatív érzéseket, akár ilyen módon szimbolikusan, akár kreatívan, megkérve, hogy rajzolja le az érzéseit, ha nagyobb, írjon levelet a kicsinek. Házi bábterápiát is tarthatunk, segíthetjük a családban való új pozíciók megtalálását, ha kap a gyermek egy öltöztethető mackócsaládot, akik köré különféle kalandos meséket szőhetünk, akár a saját fantáziánkra hagyatkozva, akár a gyermeket bevonva a meseszövésbe, hangsúlyt adva a két testvér kapcsolatának, persze nem direkt módon semmiképpen sem túl egyértelművé téve a mesék tanulságát.
  4. A negatív érzések elfogadása nem jelenti az agresszió elfogadását. Segítsük a düh szóbeli kifejezését, összecsapás esetén figyelmünket az agresszor helyett a sértett félre fordítsuk, hogy ne erősítsük meg negatív figyelemmel a bántalmazást. Ha a nagy úgy érzi, nem kap elég pozitív figyelmet, még a szidás is jobb érzés számára, mint az elhanyagoltság megélése! Ezt semmiképp nem szabad szokássá erősítenünk. Fontos, hogy elismerjük a tulajdont, melyik játék kié, a legtöbb vita ugyanis ebből ered. Lehetnek közös, de privát holmik is, utóbbiaknak lehet egy saját, külön polc vagy szekrény felirattal, saját jellel ellátva. Hogy odaadja-e a játékát, és mennyit ad, ne mi döntsük el és ne is erőltessük, de kérdések formájában ösztönözzük az önzetlenségre! Kérdezzük meg, hogyan lehetne elosztani, dicsérjük meg minden alkalommal, ha spontán módon önzetlen, mutassunk példát adakozásban, ajándékozásban, féltett tárgyak kölcsönadásában és mondjuk el, milyen előnyökkel jár az önzetlenség!teddy_1.jpg
  5. Bízzunk a helyzet jóra fordulásában! Ahelyett, hogy folyamatosan instuálnánk a testvérrel való helyes bánásmódra, vagy tiltanánk, hogy bántsa, feltételezzük róla a legjobbat! Mondjuk inkább azt: „tudom, hogy tudod, hogyan kell óvatosan bánni a kisbabákkal”. A megelőlegezett, és még az alaptalan bizalom is elkezd önmagától működővé válni, az eddig testvérét bántó „rossz” gyermek elkezd azonosulni új önmagával. Ha jónak látjuk, „jó gyerek” pozícióba tesszük, és ezt hangoztatjuk, ennek a címnek a megtartásáért kezd majd küzdeni ahelyett, hogy a kicsi ellen harcolna. Sokat segítethetünk azzal is, ha az agresszív nagytestvért a testvére és mások füle hallatára sokat dicsérjük. Koncentráljunk a képességeireahelyett, ami még nem megy neki. Lássuk bele a jót azokon a területeken, ahol még gyengének bizonyul, és idővel, mintha megérezné, meg fog felelni a pozitív képnek!
  6. Se ne dicsőítsük, se ne hasonlítsuk össze negatívan a testvéreket! A rivalizálás legjobb ellenszere, ha nem késztetjük őket versengésre. Véletlenül se hasonlítsuk egymáshoz őket se pozitívan dicséret, se negatívan szidás formájában. Bennünk jó érzéseket keltene, ha a főnökünk azt mondaná nekünk, hogy „a kollégája olyan gyors, próbáljon a nyomába eredni” vagy „ön sokkal lassabb, mint a kollégája, próbálja meg utolérni”? Nyilván nem. Viszont motiválhat, ha egy csapatnak tekintjük őket, és közös bíztatást kapnak például az elinduláskor, ahelyett, hogy negatív légkört teremtenénk „nézd, a testvéred már rég kész van” megjegyzéssel. Vita esetén lehetőleg ne álljunk egyik testvér pártjára se, viszont ismételjük meg az elhangzottakat és kortól függően bátorítsuk őket, hogy egymással beszéljék meg. Ha nem helyezzük magunkat döntőbíró szerepbe, hanem segítjük őket, hogy egymással rendezzék a konfliktusaikat, elkerülhetjük, hogy félóránként rohangáljanak hozzánk igazságot tenni, illetve ami ennél sokkal fontosabb, megtanítjuk őket, hogyan kell konfliktust felvállalni és megoldani. S mindezt már gyermekkorukban!
  7. Nem kell egyenlő mértékben adni! Minden gyerek más, és sokszor másra van szükségük. Az egyiket azzal lehet boldoggá tenni, ha olvasunk neki, a másikat azzal, ha birkózunk vele. Nem kell tehát egyenlő mértékben még a banánkarikákat is leszámolni, koncentráljunk az egyéni igényekre. Ne azt mondjuk, hogy ugyanannyira szeretjük őket, hanem hogy önmagukért. Nem egyenlő időt kell szánnunk rájuk, hanem annyit, amennyire szükségük van. Minden gyerekkel töltsünk kettesben is időt, és sose beszéljünk ilyenkor a másik testvérről!

A testvér érkezése minden gyermeket másként érint. Van, aki jobban, van, aki nehezebben viseli. Minden esetben segíti viszont a gyermeket, ha a szülőhöz fűződő viszony érzelmi töltete pozitív marad, így ő is képes lesz szeretettel és toleranciával fordulni a testvére, testvérei felé. Ez nem olyan magától értetődő és nem mindig könnyű. Az új taggal bővült család átrendeződéséhez időre és energiára van szükség, ami a család minden tagját érinti.

Geszvein Erika
tanácsadó szakpszichológus

A nagy PORNÓ-teszt

Teszteld le, átprogramozta-e már az agyad a pornó?

Olyan életet szeretnék, amit élvezek, szeretnék boldog lenni. Amikor reggel felébredek, azt akarom érezni, hogy ez egy szép, új nap, ami tele van izgalmakkal, örömmel, aminek minden percét élvezhetem. Vonzódni szeretnék a páromhoz, intelligensnek, csinosnak, kedvesnek érezni őt évek múltán is, örülni, hogy velem van. Szeretnék nagy baráti társaságot, hogy mindig legyen kit felhívnom, ha magányos vagyok.

A pornó mindezt lehetetlenné teszi. Persze nem rögtön, csak ha már bekaptad a horgot, észrevétlenül. Egy 2007-es kutatás szerint (Viegas, J. 2007) pusztán attól, hogy valaki sűrűn lát nőkről szexuális színezetű képeket, tudattalanul elkezdi párját leértékelni, és nemcsak a külső megjelenése, hanem az érzelmi melegsége és intelligenciája tekintetében is. Ha az egyszerű képek ilyen erős hatást gyakorolnak egy férfira, képzeljük el, milyen erős a hatása egy pornófilmnek? A természetes szex soha sem tudja felvenni a versenyt az internetes pornó kínálta ingerekkel, a videók ugyanis ún. szupernormális ingerekkel árasztják el az agyat. 

porn2.jpg

A mesterségesen megnövelt méretek, legyen szó péniszről vagy mellekről, a csoportos aktusok, az eltúlzott kéj szinte sci-fiszerűvé teszi az élményt. Megvan a lehetőségünk újabb és újabb videókra váltani, percenként újabb és újabb partnerrel ”lenni”, anélkül, hogy  a valódi emberi kapcsolatteremtés sokszor félelmetesnek tűnő és bizonytalan útját be kellene járnunk. Az agykutatás szerint az evolúció szempontjából fontos ingerek – például a szexuális ingerek, a magas kalóriatartalmú ételek vagy a közösséghez tartozást erősítő viselkedések – az agyunk jutalomközpontjára hatnak. Így az ember újra és újra meg kívánja tenni a jutalmat ígérő cselekedetet. A pornográf szexualitásban megjelenő szupernormális ingerek a valódi szexnél (és a csokinál és mások meghallgatásánál is) jóval erősebb választ váltanak ki a szervezetből.  Ha ez a fajta szupernormális jutalom újra és újra elárasztja az agyat, a szervezet minimuma, ingerküszöbe elkezd beállni erre az extrém magas ingerszintre és idővel elkezd függővé válni tőle. Hasonlóan, mint a drognál, egy idő után egyre nagyobb adagra lesz szükség ugyanahhoz a hatáshoz, és minden más inger leértékelődik.

A szexuális tartalmú képek iránti érdeklődés a szexualitás teljesen normális része! De az internetpornó nem az, ugyanis észrevétlenül átprogramozza az agyat és mérhető változásokat idéz elő benne. Egy idő után nem elég a megszokott inger: új forgatókönyv, új téma kell az orgazmus eléréséhez, az új pedig felülírja a régit. Egy idő után a meglévő valódi szexpartnertől nem tud kielégülni az agy, mert az agyi plaszticitás kompetitív sajátossága miatt érzéketlenné válik a hétköznapi örömökre és a szélsőséges örömöket kezdi hajszolni.

Az internetes pornófüggőség 4 fokozata:

1. Az első gyanús jel, hogy ugyanarra az ingerre tompább válasz jön, ez az ún. deszenzitizáció vagy érzéketlenedés fázisa. A kezdődő pornófüggő elkezdi kevésbé észrevenni a hétköznapi örömöket és egyre éhesebb lesz az izgalmi szintjét emelő tevékenységekre és anyagokra. Egyre több időt tölt el pornónézéssel.

2. A függőség következő fokozata, mikor elindul a sóvárgás a pornó iránt és a gyönyör perceire emlékezve felerősödik a vágy. Ez a szenzitizáció vagy túlérzékenyedés fázisa, amikor a pornó minden másnál vonzóbb és fontosabb kezd lenni.

3. Harmadik lépésben kimutathatóan csökken az agy prefrontális lebenyének aktivitása (hipofrontalitás), ami kontrollvesztéssel és a cselekvések következményeinek gyenge felmérésével áll kapcsolatban. Elindul az agyi kötélhúzás, egy részünk akarja az ingert, másik részünk érzi, hogy ez már túl sok, abba kéne hagyni.

4. Végül a stressz-idegpályák diszfunkcionálissá válnak, bármiféle stressz esetén azonnal bekapcsol a pornó iránti sóvárgás.

porno7.jpg

Ha a függő nem jut pornóhoz, elvonási tünetek jelentkezhetnek. Előfordulhat, hogy szinte ledermed, megbénul a hiányérzettől, extrém fokú kimerültséget érez, rendkívül szétszórt, képtelen tartósan figyelni, türelmetlen, van, aki  éjjel-nappal nyugtalan, esetenként előfordulhat hiperaktivitás és depressziót, sőt mániás-depresszió is. A szexualitásban is különböző zavarok alakulhatnak ki, merevedési zavar, orgazmusképtelenség, korai vagy késői magömlés, a valódi partner iránti vágy megszűnése, csökkent szexuális fogékonyság vagy csökkent libidó. Idővel mindez nemcsak partnerrel, hanem a pornónézés közben is fellép.

Ha szexuális problémáid vannak, és nem tudod, hogy ezek a pornónézés miatt vannak-e, egy egyszerű teszt segítségével eldöntheted:

TESZT

1. Vizsgáltasd ki magad urológiailag, hogy teljesen egészséges vagy-e!
2. Végezz önkielégítést a kedvenc pornódra, és jegyezd le 1-10-ig, milyen mértékű volt az erekciód!
3. Végezz önkielégítést pornó nélkül és pornóról fantáziálás nélkül, és ugyanígy skálázd az erekció mértékét!

ÉRTÉKELÉS

Ha a 2. pont esetén erősebb erekciót tapasztaltál, és a 3. pont esetén gondjaid voltak, valószínű, hogy a pornó miatt vannak a problémáid, és nem csupán megfelelési kényszer vagy teljesítményszorongás okozza.
Ha a 3. pontnál megfelelő volt az erekciód, de valódi emberrel mégsem megy, akkor valószínűbb, hogy szorongás áll a háttérben.
Ha a 2. és 3. pont is problémás, egészségügyi zavar állhat fenn, ami eredhet súlyosabb pornófogyasztásból.

Bár a pornó átprogramozza az agyat, de agy vissza is alakítható. Aki hosszabb ideig képes tartózkodni a pornótól, még ha már valóban függővé is vált, idővel felébred benne a vágy, hogy elkezdje keresni az emberi kapcsolatokat. Ez lehet, hogy hosszú hónapokba telik, de kitartó munkával az agy újra visszaáll a pornófüggés előtti állapotára. 
ferfi11.jpg
Szabadulás a pornófüggőségből 9 lépesben

A tapasztalat szerint csak időszakos megoldást hoz az enyhébb pornótartalmakkal való lépésről lépésre való leszokás és nem igazán működnek a pornópótlékok sem, mint például a társkeresőzés és azon való fantáziálás. A legfontosabb, hogy valódi emberekkel kell a valóságban találkozni, hogy újra kedvet kapj az élethez, találkozz emberekkel, esélyt adj a szerelemnek és a valódi örömök megtapasztalásának. Eleinte ez nyűg lesz számodra, mert az agyad számítani fog az eddig izgalom révén megkapott dopaminmennyiségre. Légy kitartó! Gary Wilson Pornóra kattanva című könyve (Kiskapu Kiadó, 2015) 9 lépést ajánl követni, hogy aki függővé vált, újra örülni tudjon az élet apró örömeinek is és újra saját életét élhesse!

1. Töröld az összes pornót! Mindenhonnan, a számítógépedről és az okostelefonodról is!
2. Rendezd át a szobát, ahol eddig pornóztál, hogy megszűnjenek az erős ún. jelölő ingerek, amelyek emlékeztetik az agyadat a pornóra!
3. Használj pornóblokkoló programokat, hogy véletlenül se ess kísértésbe!
4. Számold a pornómentes napokat!
5. Ha már elég erősnek érzed magad, megpróbálkozhatsz az ún. jelzőinger-kioltó tréninggel vagy más néven a megkísértés-válaszreakciót megelőző terápiával. Fontos, hogy ez nem mindenkinél működő technika. Ha félsz, hogy túl nagy a csábítás, és már egy pillantás is elég, hogy elcsábulj, inkább erősítsd akaratodat más módszerekkel (sport, meditáció stb.). Ha mégis kipróbálod, a következőt tedd: amint megnyitsz egy pornóoldalt, rögtön zárd be, és ezt ismételgesd!  
6. Keress támogató csoportokat, csatlakozz fórumokhoz vagy szerezz magadnak egy kontrolltársat, akivel segítitek egymást a pornómentességben! Ha nem boldogulsz, érdemes pszichológust is felkeresned!
7. Írj naplót a haladásodról! Az újraindítási folyamat nem lineáris, hanem hullámzó.
8. Keresd meg a számodra megfelelő stresszkezelő módszereket, hogy stresszhatás esetén legyen mihez nyúlnod pornó helyett. Például testedzés, szabad levegő, társas érintkezés, meditáció, relaxáció, hobbi, alkotás.
9. Minél kevesebb időt tölts otthon, főleg az első időkben!

Ha mégis elkap a leküzdhetetlen vágy, a következők segíthetnek. (Ezt a listát érdemes magadnál hordanod!)  Tedd fel a következő kérdéseket, hogy kijózanodj!

7 lépéses vágyleküzdő lista

1. Mit érzek?
2. Mennyi az idő?
3. Ki van még a közelemben?
4. Mit csináltam az előbb?
5. Hol vagyok?
6. Milyen hasznos dolgot csinálhatnék?
7. Érdemes előre egy tervet írnod, hogy mit fogsz csinálni, ha érzed, hogy mindjárt visszaesel. Ezt is jó, ha magadnál tartod egy papírra írva. „Ha ez és ez történik (kiváltó inger) ezt és ezt fogom tenni (új rutin), mert ez és ez a jutalom (jutalomérzések). Ne felejtsd el, hogy egy régen berögzült szokást kell átírnod, és a szokás hatalma nagy.

Utógerjedés és átmeneti szexhalál

Két gyakori dolog van, ami könnyen visszaesésre csábíthat. Jó, ha tudsz róla, és nem ijedsz meg, hanem ugyanúgy kezeled, mint bármelyik megvonási tünetet, tudva, hogy idővel el fog múlni. Az egyik az ún. utógerjedés, mikor valódi szexuális aktust követő orgazmus után megerősödik a sóvárgásod a pornó iránt. Tudatosítsd, hogy ez csupán a szervezeted neurokémiai ingadozása, és kövesd a 7 lépéses vágyleküzdő listád! Semmi nem garantálja, hogy ha már egyszer leszoktál a pornóról, később függőség nélkül visszatérhetsz hozzá. Jobb nem kísértésbe hoznod magad. Még akkor sem, ha átmenetileg csökken a libidód, és ettől megijedsz. Átmeneti szexhalálnak nevezik azt az állapotot, amikor a libidód gyakorlatilag nullává válik. Az impotenciától való iszonyú félelem a legtöbb embert visszakergeti a pornóhoz, mivel végtelennek tűnő hónapokig is eltarthat, míg a nemi vágy természetes módon helyreáll. Ne felejtsd el, hogy bár a pornó átprogramozza az agyad, de agy kitartó munkával vissza is alakítható.

Geszvein Erika
pár-és családterápiás
tanácsadó szakpszichológus

 

Hogyan bírjuk együttműködésre a gyerekeinket?

Ne könyörögjünk a gyereknek!

Nem lehet könnyű gyereknek lenni. A felnőttek egész nap majdnem minden megnyilvánulásukkal valamilyen más cselekvésre próbálják rávenni őt, mint amit csinálni szeretne. A folyamatos instruálás nem csak a szülőnek fárasztó.

Hogyan bírjuk együttműködésre őket anélkül, hogy százszor el kéne mondanunk valamit?

1. Ne magyarázzuk túl!

A játékában elmerülő gyermeknek rettentő fárasztó, ha valaki állandóan korrigálja a viselkedését. Nem is fontos és nem is érthető az a sok magyarázat a bacilusokról, a koszról és a kutyapisiről, ami azt követi, miért kell játszótér után kezet mosni. Sok esetben elég, ha egyszerűen annyit mondunk: „Kézmosás!” Persze ne csináljunk katonaiskola-hangulatot rövid, szigorú parancsszavakkal, de bízzunk benne, ha egyszer-kétszer elmagyaráztuk már, hogy miért kell kezet mosni, nagyon jól tudja, nem kell századszorra is elmondanunk. Adjunk magyarázatot, ha kell, tanítsuk meg, mi az oka a kérésünknek, de ne magyarázzuk túl.

egyuttmukodes_1.jpg

2. Ne könyörögjünk!

A gyerek nem süket. Az esetek többségében nem kell százszor elmondani valamit, pláne nem kell könyörögnünk neki, nagyon jól hallotta, amit kértünk. Ahelyett, hogy belehergeljük magunkat és minden újabb ismétléssel koptatnánk a tekintélyünket, az energiánkat tegyük inkább abba, hogy megértsük, mi akadályozza meg őt a hallott kérés teljesítésében! Ahelyett, hogy „nem hallottad, hogy azt mondtam, vedd fel az előkét, hallod??!” Próbáljuk meg kitalálni, vajon mi akadályozza meg őt az együttműködő viselkedésben. „Talán nem vagy még éhes.” Lehet, hogy túlságosan belemélyedt a játékba, vagy hatalmi harcba akar kergetni minket (nyilván nem rossz szándékból, hanem mert ez az életkori feladata). Engedjünk teret és időt neki jól viselkedni! Kis idő múlva térjünk vissza a kérésre, vagy mondjuk el neki, hogy még egy mese és jönnie kell, így felkészülhet. A kérésünk sokszor úgy ér célt, hogy felhívja a figyelmét az éhségérzetére, így egy kis idő múlva önként jönni fog.

3. Választhasson és várhasson!

Legyen tere és ideje tehát megfelelően viselkedni. Választhasson és várhasson, míg felkészül a kért viselkedés megvalósítására.  Mi van, ha magán akarja hagyni az új harisnyáját és úgy venni fel a pizsamát? Lesz baja belőle? Nem. Akkor? Mi van, ha semmi áron nem akarja levenni a kabátot a lakásba érve? Lesz baja belőle? Nem. Előbb-utóbb melege lesz, és önként le fogja venni. Engedjük megtapasztalni! Persze ha a koszos cipőjét nem akarja levenni a lakásban, azt már hiszti ide vagy oda sem engedem meg, anyaként nem csinálhatok magamnak plusz feladatokat csak, hogy ne hisztizzen.egyuttmukodes6.jpg

4. Ne zavarjuk össze!

Ha egyszerre több dolgot kérünk tőle, vagy ha egymás után következő kéréseket sorolunk, ha kisgyereknek kettőnél több választási lehetőséget kínálunk fel, összezavarodhat. Főleg ne kérdezgessünk vissza egyes kérések végén, hogy „jó?”! „Gyere, vegyük fel az előkét, jó?” Máris tálcán kínáljuk a lehetőséget, hogy úgy döntsön, „nem, nem jó”, és indul a hatalmi harc. Ha nincs választási lehetősége, ne keltsük annak látszatát! Ha dönthet úgy, hogy „nem, nem jó”, akkor természetesen megkérdezhetjük, de ne zavarjuk össze!

5. Maradjunk őszinték!

Ha érezzük, hogy lassan szakad a cérnánk, nem kell kedvességet mímelnünk, és lágyan a gyermek fülébe dudorásznunk, hogy „vedd fel a cipőcskédet, légy szíves, naaa.” Emberek vagyunk, igenis érezheti a gyermek, hogy anya a határainál jár. Ha az ötödik „léccikére” sem teszi meg a gyerek, amit kérünk, biztos, hogy felcsattanunk és nagyobb kontraszttal váltunk viselkedést a kedves „légy szíves”-ből dühös „azonnal fogadj szót”-ba, és a gyermek nem fogja érteni, mi történt. Ha viszont előre szólunk, hogyan érezzük magunkat éppen, a gyermeknek van lehetősége empatizálni, és egy hatalmi harc lehetőségét önként kihagyva ezúttal együttműködni. A férjem, ha érzi, hogy a pillanatnyi hangulata nem alkalmas az ellenállás letörésére, csak annyit tesz hozzá a kéréséhez, „most harap a majom.”  Ezzel legtöbbször sikerül megértetnie, hogy most jobb szót fogadni. Ennek egy változata, például, ha nincs idő az ellenállásra, mert sietünk kell, hogy megkérdezzük, „szép szóval, vagy erővel?”  Ha egy-két alkalommal megélte, hogy ha nem száll be maga az autóba, anya, apa beteszi erővel (nem erőszakkal), viszont szép szóval is kérhetik őt, és ilyenkor beszállhat ügyesen egyedül, akkor képes lesz választani. A gyermekem néhány alkalom után megtanulta felmérni, hogy van-e annyira fáradt, hogy nem tud „szép szóval” beszállni, így inkább választotta az „erővel”-t. Ilyenkor hagyja, hogy kölcsönadjam az erőmet, és én tegyem be az autóba, és lemond az önálló beszállás, hosszan mojolós biztonsági öv becsatolásának saját sikeréről, egyszerűen azért, mert érzi, hogy túl fáradt. Ő így őszinte hozzám, azt nem tudná még részletesen elmagyarázni nekem, hogy fáradtnak érzi magát.egyuttmukodes5.jpg

6. Legyen saját sikere a jó viselkedés!

A „kapcsold le a lámpát”, „vedd fel az előkét” utasítások helyett sikerélményhez juttathatjuk! „Égve maradt a lámpa!”  - mondhatjuk, és ő vidáman megy és lekapcsolja, amit közös öröm követhet. „Mit felejtettünk el?”- kérdezhetjük evés előtt, és ő boldogon rá fog jönni, hogy az előkét felvenni. Ezek sikerélményt keltenek benne ahelyett, hogy frusztrálnánk az örökös kérésekkel.

7. Saját történet

A gyerekek arra mennek, amerre több kaland várja őket. Keresik az örömöt, ez az életelemük. Az angol így fejezi ki: „much more fun”, azaz „még több vidámságot”! Ha a fenti módszerek egyikével sem sikerül megfelelő viselkedésre bírnunk, ahelyett, hogy kifogyva a szelíd módszerekből dühösen felcsattannánk, van még egy mentőövünk! Kerüljük ki a hatalmi harcot egy saját (ha lehet, igaz) történet elmesélésével. Ha humoros, még a jó hangulatot is megteremthetjük, és tudjuk, hogy jó hangulatban könnyebb jól viselkedni. „Képzeld el, gyerekkoromban egyszer süteményt ettem lefekvés előtt, és én sem akartam fogat mosni…” Ezzel nem csak eltereljük a figyelmét az ellenállásról (amivel csak még több törődést, figyelmet akar kiharcolni), hanem empatizálni is elkezdhetünk a gyermekünkkel (milyen nehéz volt nekünk is gyerekkorunkban ez az állandó fogmosáskényszer).  Így magunkat is jobb állapotba hozhatjuk, hogy megértsük és szeretettel vegyük rá együttműködésre, továbbá azt is megadjuk neki, amiért nem akart szót fogadni, a történet mesélése közben időt és figyelmet adunk neki. Sok esetben már közben el is kezdhetjük a fogmosást, el is feledkezik az ellenállásról. A gyermekem sokáig minden fogmosásnál elmeséltette a saját történetemet, egészen addig, míg egyértelművé vált számára, hogy lefekvés előtt fogat kell mosni. Nem csak az én mentőövem lett a saját történet, hanem az övé is. Ha érezte, hogy szüksége van a saját történet megerősítő hatására, ahhoz, hogy együttműködjön, kérte a mesét. Az este rettegett pillanata helyett örömteli közös program lett a fogmosás.

Geszvein Erika
pár- és családterápiás
tanácsadó szakpszichológus

Így vegyük rá gyermekünket a jó viselkedésre!

Milyen a hatékony dicséret?

Mindenki tudja, hogy sokat kell dicsérni a gyerekeket, mert számukra ez a megerősítés egy cselekvés megismétlésére. Mindenki tudja, hogy így lehet őket aktivitásra és önállóságra buzdítani. Feltéve, hogy megfelelő módon dicsérünk. Nem mindegy ugyanis, hogy a gyermek egy dicsért cselekedetet csak a mi kedvünkért és csak a mi jelenlétünkben tesz-e meg, vagy saját belső indíttatásból is így tenne akkor, amikor mi nem látjuk. 

Hogyan dicsérjünk és hogyan ne?

A külső kontrollos dicséret idővel árthat!

Ha a gyermekünk rajzol valamit és mi csak rögtön rávágjuk, hogy „jaj, de szép”, vagy sikerül bilibe pisilnie, és azt mondjuk, „jaj, de ügyes vagy”, ezzel idővel ún. külső kontrollossá fejlesztjük őt. Sok és csak ilyen típusú dicséret hatására a gyermek, ha örömet akar nekünk szerezni, megismétli a cselekedetet, de nem saját indíttatásból, hanem, csak azért, hogy mi örüljünk. Nem magának akar megfelelni, hanem a külső elvárásoknak. Így fordulhat elő az is, hogy ha borsot akar törni az orrunk alá, mert például éppen dackorszakban van, és el akarja érni, hogy rá figyeljünk, szándékosan a bugyijába pisil majd a bili helyett. Nem azért, mert rosszalkodni akar, hanem mert egyrészt nincs más eszköze a figyelemfelkeltésre, másrészt, mert a „jaj, de ügyes”-bilibe pisilést a mi kedvünkért csinálja, nem a saját igénye miatt.dicseret3.jpg

Hogyan dicsérjünk jól?

1. Részletező dicséret

Az egyszerű, tényszerű, instant dicséret helyett (például: „de szép, ügyes, okos vagy…”) amikor csak tehetjük, próbáljuk meg inkább leírni, amit látunk! Ez sokkal hitelesebbé teszi a dicséretet, és a gyermek tanul is általa. Nem külső elvárásoknak akar majd megfelelni, hanem belsővé válik a motivációja. Ha az önálló öltözködésére ahelyett, hogy azt mondjuk „de ügyes voltál” részletesen elmondjuk, miben találtuk ügyesnek  („hűha, ez igen, egyedül sikerült felvenned a nadrágod, még zoknit is húztál mindkét lábadra és pulcsit is választottál magadnak”) a gyermek megéli, hogy valóban figyelnek rá, a részletezés által újraéli/gondolatban újragyakorolja a cselekedetét, és ezek után ő maga fogalmazhatja meg magának, hogy valóban milyen ügyes. Nem az a lényeg, hogy ne nevezzük meg a méltatott tulajdonságot, hanem az, hogy segítsük a gyermeket afelé, hogy képes legyen önmagát megdicsérni. Megfogalmazhatjuk, mi volt igazán dicséretre méltó, például így:  „Hűha, egyedül sikerült felvenned a nadrágod, ezt nevezem önállóságnak” vagy  „Mennyi szín, milyen sok-sok pici pötty, ez ám az aprólékos munka!” Persze ez nem jelenti azt, hogy soha nem mondhatjuk, hogy "ügyes vagy", "szép vagy", és mindig litániát kéne zengenünk a cselekvés részletezésével, mert ez nyilván fárasztó és ha csak ilyen módon dicsérünk, nem is életszerű, amit a gyerekek azonnal kiszagolnak. A részletező dicséret elve arra szólít, hogy ha egy új készséget sajátít el a gyermek (például szobatisztaság) vagy ha korábban hiába próbáltuk rávenni egy viselkedésre, és most először sikerül (például óvatosan lapoz a könyvben), akkor sokkal hatékonyabb részletezve, figyelmesen dicsérni, hogy valóban belsővé váljon a motivációja. 

2. A belső kontrollos dicséret

Ha segítjük a gyermeket az érzelmek megélésére (például azáltal, hogy kifejezzük a sajátunkat, elmondjuk neki, ha dühösek, szomorúak, boldogok vagyunk, és segítünk neki, hogy nyűgös pillanataiban együtt találjuk meg az ő bajára illő érzelmet is) azzal a későbbi lelki egészségét váltjuk meg. Aki gyermekkorában felismeri, és megtanulja kifejezni az érzéseit, az felnőttként kevésbé fog szomatizálni, azaz testi-lelki betegségekben kiélni a feszültségét. Azzal, hogy segítünk neki a saját érzéseiről beszélni, segítjük a belső kontrollpont kialakulását. Ha azért csinál valamit, hogy büszke lehessen önmagára és nem azért, hogy anya büszke legyen rá, akkor is érték lesz számára az a bizonyos viselkedés, ha anya éppen nem látja. Ahelyett, hogy azt mondanánk, „büszke vagyok rád, hogy rendet raktál” dicsérjük inkább ilyesmi módon: „Igazán büszke lehetsz magadra, jó érzés bejönni ebbe a szobába!”dicseret9.jpg

3. Tanulj tinó?

Ha a sikert nem üdvözöljük, hanem mintegy a gyermekünk fölé helyezkedve azt mondjuk, mi tudtuk előre, ezzel egyáltalán nem a belé vetett bizalmunkat fejezzük ki, hanem nagyon sokat árthatunk. („Én tudtam, hogy úgyis ötöst kapsz!”) A bölcsességünket hangsúlyozzuk, messze magasabbra helyezzük magunkat tőle, főleg, ha ki is oktatjuk felemlegetve a korábbi kudarcot („Másodszorra látod, sokkal többet tanultál, át is mentél a vizsgán.”) ahelyett, hogy őt és a mostani sikert méltatnánk. Hiába tesszük mindezt jó szándékból, tanító célzattal, elrontjuk a gyerek kedvét. Bízzunk benne, hogy ő is leszűrte a tanulságot, ne rontsuk el a közös örömöt prédikációval! Fogalmazzunk inkább ekképpen: „Jó, hogy ennyire kitartóan tudsz küzdeni, és csak azért is megcsinálod, amit akarsz!”

4. Önbeteljesítő jóslat

Építő kritika nincs. A gyermekünk gyengeségeit nem érdemes kritikaként megfogalmazni, mert minél többet hallja, annál erősebben azonosul a negatív tulajdonsággal, és rövid idő után feladja, hogy más akarjon lenni. „Úgyis azt mondják, hogy buta, ügyetlen, rendetlen vagyok, minek törjem magam.” Sőt már a ki nem mondott, pusztán csak fejben megfogalmazott előzetes elvárás is önbeteljesítő jóslatként működik. Ha egy gyerekben nem hiszünk, rossznak, erőszakosnak, rendetlennek gondoljuk, idővel olyanná is kezd válni. Ha segíteni szeretnénk, hogy fejlődjön azokon a területeken, ahol gyengébbnek bizonyul, először az erősségeit emeljük ki, szidás helyett emlegessünk fel egy korábbi sikert, majd ebben a pozitív légkörben erősítsük meg, hogy bízunk benne, hogy képes újra ugyanerre. Ha még sosem sikerült neki, tételezzük fel, hogy ezúttal fog, és ahelyett, hogy intenénk ( „Jaj, vigyázz, ki ne öntsd a vizet, vigyázz, küszöb, nézz az orrod elé, el ne ess!”)  fogalmazzunk így: „nagyon ügyesen tudod hozni a vizet, látom, tudod, hogy küszöb jön és óvatos léped át, nagyon jó”. Mindig pozitívan fogalmazzunk, ne azt mondjuk, hogy „ne legyél már ennyire türelmetlen”, hanem azt, hogy „tudom, hogy türelmesen meg tudod várni, míg elkészül a sütemény, a múltkor is, emlékszel, milyen sokáig tartott, csak vártuk, vártuk, vártuk, míg egyszer csak elkészült, és hamm, mind megettük.”

dicseret5.jpg

5. A kudarc fájhat, de taníthat

Engedjük meg a gyermeknek a negatív érzések megélését, ne bagatellizáljuk el a kudarcot!(„Ugyan, ne sírj már, nem lehetsz mindig mindenben győztes, azért ez nem akkora tragédia!”) A pozitív légkörű nevelés nem jelenti a negatív érzelmek tagadását, és nem jelenti azt sem, hogy a hibákról ne vegyünk tudomást. A hibákat tanulási lehetőségként közelítsük meg és fogadjuk el őket! Ez akkor igazán hiteles, ha a szülő példát mutat benne. Könnyen előfordul, hogy szülőként egy hiba után káromkodva vagy önmagunkat negatívan minősítve ( „Jaj, de hülye vagyok!”) észre sem vesszük, hogy milyen rossz mintát adunk át, („A francba, mindig is béna voltam a sütésben, minek próbálkozom egyáltalán?”) miközben a gyermekünktől pedig ennek ellenkezőjét várjuk el.

Óvatosan a dicséretekkel!

A megdicsért viselkedés ugyanis ismétlődni fog. Sokszor, nagyon sokszor! Főleg, ha jól dicsértünk. Úgyhogy jól gondoljuk át, mit dicsérünk!

 

Geszvein Erika
pár- és családterápiás
tanácsadó szakpszichológus

 

 

Így lesz önálló a gyermeked

Az önállóságra nevelés 7 lépése

Ha egy gyerek jól érzi magát, semmi oka rosszalkodni. Hogyan segíthetjük hozzá, hogy jól érezze magát, de közben ne kényeztessük el?

A magatehetetlen csecsemő hamar cselekedni akaró gyermekké cseperedik. A gyermeknevelés lényege, hogy a kezdetben teljesen ránk támaszkodó gyerekeink önálló, autonóm felnőttekké váljanak. Az önállóságra nevelés azonban nem egyenlő azzal, hogy egy idő után megunjuk, hogy állandóan utánuk pakolászunk, úgyhogy mától arra kötelezzük őket, hogy egyedül rakjanak rendet maguk után. Mint minden új dolog bevezetése, ez is fokozatosságot igényel.

Az önállóságra nevelés 7 lépése

1. Nézzünk önmagunkba!

Legelőször vizsgáljuk meg saját hozzáállásunkat! Tényleg megengedem, hogy elkezdődjön egy fokozatos leválás? Akarom, hogy óvodába járjon, egyedül aludjon el, a család helyett a barátaival menjen nyaralni, stb...? Nehéz megélni, hogy már nincs akkora szüksége rám, mint korábban? Néha nem könnyű a féltésünkön túllépni és önállóságot engedni valakinek, akit eddig mi pelenkáztunk, altattunk, etettünk, tartottunk meg, nehogy elessen stb...

onallosag2.jpg

2. Engedjük választani és dönteni!

Bizonyos döntéseket bízzunk a gyermekünkre, életkorától függően biztosítsunk neki választási lehetőségeket! Egy idő után képes lesz eldönteni, hogy ha itt a lefekvés ideje, szüksége van-e még egy kis meseolvasásra a mesefotelben, vagy mehetünk rögtön aludni az ágyba, hogy a kék vagy a piros pulóvert szeretné-e felvenni, hogy gyalog jön a játszótérre vagy kismotoron.  Ezzel a gyermek megtanulja megfigyelni saját érzéseit, és ami nagyon fontos, hogy megéli, van beleszólása a saját életébe. 

3. Hagyjuk erőfeszítéseket tenni!

Több időt kell hagynunk az elindulásra, ha a gyermek éppen cipőt kötni vagy öltözködni tanul. Persze, hogy egy felnőtt gyorsabban nyitja ki a befőttes üveget, cipeli fel a lakásba a bevásárlószatyrot, zárja ki a bejárati ajtót, de ha mindent megcsinálunk helyette, hogy tanulja meg? Ha önállóságra akarjuk szoktatni, nem mulaszthatunk el egyetlen alkalmat sem, hogy ő maga küzdjön meg a feladattal. Természetesen segíthetünk neki, és ha kudarcot vall, elmondhatjuk, hogy ”ez néha nehéz” vagy adhatunk tippeket, hogyan csinálja (”néha segít, ha...”). Ne vigasztaljuk viszont úgy, hogy ”ó, hisz ez nagyon nehéz” vagy ”ez senkinek sem könnyű”, mert ezzel nem csinálunk neki kedvet, hogy tovább próbálkozzon.  A kudarc érzését se bagatelizáljuk el, és ne is tagadjuk le, az empátia a legtöbb, amit adhatunk. Így taníthatjuk meg, hogy a kudarc ellenére újra próbálkozzon. Mindehhez tartozik az is, hogy sose végezzünk el olyat a gyermek helyett, amire már maga is képes.  

onallosag1.jpg

4. Tiszteljük a testi határait!

Talán nem is gondolnánk, de aláássuk az önállóságra törekvését, ha örökké igazgatjuk a ruháját, elsimítjuk a szeme elől a haját, rászólunk, hogy ne túrja az orrát vagy hogy húzza ki magát. Amennyire lehet, uralkodjunk magunkon, és egy kicsit vonuljunk vissza, mint gondos, állanóan figyelő, aggódó szülő. Így taníthatjuk meg, hogy gondoskodni tudjon önmagáról.

onallosag3.jpg

5. Nem süket, ellenkezőleg, csupafül!

Sose beszéljünk a gyerekről elmarasztalóan a jelenlétében, a gyerek mindig mindent hall. Néha még azt is, amit mi nem. Nem beszélhetünk róla úgy, mint egy tárgyról, se arról, hogy mennyiszer kakil még be, se arról, hogy mennyire utálja az iskolát. Ha valaki megkérdezi tőlünk, szeret-e óvodába járni, válaszoljon rá a gyermek, hisz őt érinti a kérdés. Ezzel segítjük megfogalmazni az érzéseit, és megmutatjuk neki, érezhet bárhogy, minden érzés jogos.

6. Ne erőltessünk!

Sose erőltessünk semmit, amiben szerintünk már önállónak kellene lennie, bízzuk rá, mikor áll készen. Ezt akár mondjuk is el neki: ”Tudom, hogy abba fogod tudni hagyni az ujjszopást, ha készen állsz rá/úgy döntesz.” Így megélheti, hogy bízunk benne és nem érzi magát sürgetve, nem nyomasztják az elvárásaink.

7. Csak azt ne, hogy ”NE!”

Ha azt akarjuk, hogy önálló legyen, ne halmozzuk a tilalomfákat, mert akkor folyton kifelé akar majd megfelelni (vagy éppen dacolni fog és azért se). A szó mágikus erejű. Ugyanaz a mondat más hatású másként megfogalmazva! Ha megkérdezi vacsora előtt pár perccel, bekapcsolhatja-e a tévét, ahelyett, hogy azt mondanánk, ”nem”, mondjunk például ilyeneket:

1. ”Öt perc múlva megérkezik apa, és vacsorázunk.” (Ezzel tájékoztattuk, mi következik a napirendben, új dolog felé tereltük a figyelmét, ahelyett, hogy megpróbáltuk volna letörni az önálló akaratát.)

2.”Előbb terítsünk meg és várjuk apát meleg vacsorával!” (Ezzel ahelyett, hogy afelé terelnénk, mit ne akarjon, lehetőséget adunk arra, hol cselekedhet önállóan.)

3. ”Segítségre volna szükségem a terítéshez, mielőtt apa hazaér.” (Ezzel leírjuk az okot, amiért nem engedjük, ahelyett, hogy azt mondanánk, ”nem”!)

4. Hadd gondoljam át!” (Mindig kérhetünk időt, ha nem akarunk elhamarkodottak, majd következetlenek lenni. )

Az önállóságra nevelés mint a gyermeknevelésben minden, tanulási folyamat. Ha teret és időt engedünk a gyermeknek saját maga ”felnövesztéséhez”, kevesebb kényszerre és dacra számíthatunk.

 

Geszvein Erika
Pár-és családterápiás
tanácsadó szakpszichológus

Az örömteli dackorszak 11+1 lépése

Pofon vagy simogatás?

Az örömteli dackorszak 11+1 lépése

A hagyományos nevelés olykor kissé bosszúálló. A gyerek rosszalkodását megtorolva próbálja rávenni a gyereket, hogy viselkedjen úgy, ahogy akkor viselkedne, ha jól érezné magát. Azért nem működik a büntető nevelés, mert ha valaki azt mondja, nekünk, ”menj a sarokba és gondolkodj el azon, amit tettél” biztos, hogy nem kezdenénk el azon gondolkodni, mit tettünk, sokkal inkább foglalkoznánk a szégyennel, dühvel, csalódottsággal, lázadással, bosszúval, amit a büntetés okozott bennünk. Ami pedig még fájdalmasabb: később biztos, hogy nem ahhoz az emberhez fordulnánk az érzelmi problémáinkkal, aki korábban rendszeresen ilyen érzéseket keltett bennünk!

A dackorszak pár év, ellenben egy életre szóló jó vagy rossz kapcsolatot alakítunk ki ezalatt a gyermekünkkel. Magam is anya vagyok, tudom, hogy türelemből és nyugalomból mindig kevesebb van, mint amennyi elkelne. A pozitív pszichológia követőjeként mégis azt mondom, hogy csak úgy lehet rávenni a gyermeket valamire, ha kedvet csinálunk neki hozzá. Mi, felnőttek is sokkal szívesebben dolgozunk jó hangulatban.

“Honnan vettük azt a bolondos ötletet, hogy ha azt akarjuk,hogy gyermekeink jobban viselkedjenek, ahhoz az szükséges, hogy először rosszul érezzék magukat?” -írja dr. Jane Nelsen, a Pozitív Fegyelmezés című módszer megalkotója, aki szerint pozitív légkörben jobban megérthetjük, hogyan nevelhetjük egyszerűbben és könnyebben a gyermekeinket.

Pozitív gyereknevelés

  1. A rosszalkodás oka az elkeseredés és a megfelelő készségek hiánya. A gyerekek a figyelmünket akarják elnyerni, de ehhez életkorukból adódóan még rossz módszereket választanak, így a viselkedésükkel sokszor csak haragot provokálnak. Pedig ők csak tartozni akarnak valahová, érezni akarják, hogy fontosak és szükségünk van rájuk.dac3.jpg
  2. Ha a gyerek rosszul viselkedik, annak legnagyobb részben a szülő az oka, ő a felelős (de nem vétkes), amiért a gyermeke a ”rosszalkodás” eszközéhez kell nyúljon, hogy valamit elérjen. Ha a szülő azt akarja, hogy a gyereke uralkodjon magán, erre neki kell megtanítania,de nem szavakkal, hanem példamutatással. Semmi értelme dühösen rákiabálni a gyerekre, hogy ”most meg miért üvöltesz?”. Egyrészt a gyerekek legritkábban tudnak a ”Miért?”- kérdésekre válaszolni, másrészt nem valószínű, hogy meg tudja fogalmazni, hogy mit érez, az érzések különböző árnyalataira éppen a szülőnek kell megtanítania őt. Arról nem is beszélve, hogy egy ” Most meg miért üvöltesz?” -re biztos, nem nyugszik meg, legfeljebb levegőt vesz a következő, most már a szülő haragjával is feldúsított dührohamhoz.
  3. Ellenséges hangulatban békés megoldást találni lehetetlen! Legelőször pozitív légkört kell kialakítanunk, hogy a gyermeket saját térfelünkre állítsuk. Csak akkor tudunk változni, ha akarunk. Segítenünk kell a gyermeknek, hogy jobban érezze magát, mert csak akkor tud jobban viselkedni.dac1.jpg
  4. A felelősségre vonás sosem lehet megszégyenítés. Ha óvatosságra intjük, de ő dacolva velünk végül pórul jár, például figyelmeztetjük, hogy felmostunk, csúszhat a padló, de ő mégis rohangál és elesik, felesleges a ”Na ugye, látod, látod, én megmondtam!”-típusú megrovás. Sőt, aláássa a tanulság megfogalmazásának lehetőségét, mert a gyermek a felnőtt megszidása révén benne keletkező szégyennel kezd foglalkozni ahelyett, hogy megjelenhetne benne a belső belátás, és megfogalmazná magának a cselekedete természetes következményét. Sokkal hasznosabb, ha prédikáció helyett empatikusan segítünk megérteni az érzéseit.
  5. Hagyjuk, hadd tapasztalja meg a gyermek a saját tettei következményét, persze csak ha nem életveszélyes a helyzet, amibe a gyerek beleviszi magát. Ha pedig valami másra akarjuk rávenni, mint amit ő akar, ne kezdjünk hatalmi harcba! Azt mondjuk el, hogy mi mit fogunk tenni, és ne azt, hogy mit követelünk tőle. Például elmondhatjuk, hogy mi megyünk a konyhába, ha nem hajlandó felöltözni, mert meg kell főznünk az ebédet.dac4.jpg
  6. Nem baj, ha a gyerek jól érzi magát miközben rendbehoz valamit, amit elrontott. Nem fog attól rászokni a tányérja kiborítására, ha megkérjük, hogy segítsen összetakarítani a kiborult ételt, és ő ebben láthatóan örömét leli. Miért kéne rosszul éreznie magát miközben a hibáiból tanul?
  7. A gyermek érezni akarja, hogy képes dolgokat megtenni, hogy szükség van rá, hogy képes befolyásolni azt, ami történik vele, szüksége van az érzései megértésére, a másokkal való együttműködésre, alkalmazkodásra és helyes értékrend és ítélőképesség kialakítására.
  8. Tegyük aktívvá a gyereket! Ahelyett, hogy állítanánk, kérdezzünk!
    Például ha kiömlik a teája, ahelyett, hogy utasítanánk, mit tegyen, kérdezzük meg, mit is kell ilyenkor csinálni. Öröm lesz számára, ha meg tudja mondani, és jókedvében örömmel meg is fogja csinálja. A gyerekek működésének titka, hogy mindig azt választják, ami több örömöt ad számukra, egész nap a vidámságot keresik. Bármire rávehetjük, ha kedvet csinálunk neki hozzá. Viszont semmi olyat ne tegyünk meg helyette, amit maga is meg tud tenni. Éreznie kell, hogy képes megtenni dolgokat, ez segíti az önállóság felé és növeli az önbizalmát, továbbá csökkenti az akaratosságát.jokapcsolat3.jpg
  9. Az egyéni akarat kialakulásának módszere a hiszti. Sikeres kezelésére egyetlen szempontot kell észben tartani: mindig keressük meg a viselkedés mögötti motivációt! Például ha vendégeink vannak és a gyerekünk tör-zúz, hisztizik, kiabál, lehetséges, hogy csak azt szeretné, hogy vele foglalkozzunk. Ezt meg is kérdezhetjük tőle. Zaklatottan nem tudjuk leszerelni a gyereket. Ha mindketten lehiggadtunk, és erre akár jó lehet a megnyugtató távolság (például, ”Gyere, üljünk le a fotelbe megnyugodni és beszéljük meg a dolgot!”) és már nem vagyunk idegesek, csak akkor tudunk megoldást találni. Hiszti esetén az együttműködést négy lépés révén érhetjük el:
  10. 1. Mondjuk ki a gyermek érzéseit! (Ezzel érzelmi intelligenciáját növeljük és megtudhatjuk, jól értjük-e, mi a baja.)
    2. Meséljünk el egy hasonló, saját esetet! (Ezzel hitelessé válunk számára és elfogadásunkról biztosítjuk.)
    3. Mondjuk el a saját érzéseinket! (Így újra megerősíthetjük, hogy minden érzés jogos.)
    4. Biztassunk, hogy keressen lehetséges megoldásokat, majd válasszuk ki együtt a használhatóakat és egyezzünk meg!

A hiszti sikeres kezelése csakis bátorítás és a szeretet kifejezése révén történhet, hatalmi harccá alakulva csak vesztes-vesztes játszmába bonyolódhatunk. Fontos viszont az időzítés, lehet, hogy várnunk kell, míg lehiggadunk. Ha ez megtörtént, és megnyugszik a gyermek is, látva, hogy nem vesztette el a szeretünket, nyitottá válik a szavainkra. Csukott füleknek hiába beszélünk.

      11. Az erőszak nem vezet eredményre. Ha végképp nem tudjuk rávenni valamire, azt kell elérnünk, hogy ő akarja megtenni. Ahelyett hogy azt szajkóznánk, tegyen rendet, elmondhatjuk, mi mit teszünk, például amíg nincs rend, addig mi olvasunk, így lelkileg kivonulunk a helyzetből, és egy kicsit pihenhetünk. Fontos, hogy tudnia kell, mit tartunk rendnek, ehhez az kell, hogy sokszor együtt csináljuk meg, hogy megtanulja, mit jelent a rend. Kérdezgessük: "Szerinted mit kell csinálni ahhoz, hogy rend legyen?" Ha a lelki kivonulás módszerét választjuk, azt közönyösen tegyük, semmi esetre se bosszúból, és utána bíztassuk, dicsérjük. Ha nem eszik, ne erőltessük, tegyünk finom, egészséges ételeket a tányérunkra,teremtsünk vidám hangulatot, de a gyereket hagyjuk békén. Így hamarabb megjön a kedve az evéshez, mint ha erőltetjük.

+1. Amit látsz a gyerekedből, azt kapod. Mennyi jót és mennyi rosszat látsz benne? Ha elővételezzük a magában még ki nem fejlesztett sok jót, könnyebben kialakul bennük. Ha olyan mondtokat hall, mint pl: ”Tudom, hogy szépen is tudsz enni”, vagy ”Megvárom, míg meg tudjuk szépen is beszélni”, és ”Tudom, hogy találunk közös megoldást”, megelőlegezett biztalmunk légkörében örömmel megteszi, amit kérünk tőle. Először az erősségeit kell kiemelni, csak aztán mutatni rá arra, amiben még fejlődhetne.

Dr. Jane Nelsen elmondja, hogy a pozitív fegyelmezés módszere először lehet, hogy átmenetileg viselkedésromlást hoz, hisz ha hirtelen másként kezdünk el viselkedni a gyermekünkkel, az gyanús. Időre van szüksége, hogy meg merjen bízni bennünk újra, és feladja a rendszer próbára tételét, elfogadva azt. Ha ez meg tud történni, sokkal több örömünket leljük majd egymásban.

 

Geszvein Erika
pár- és családterápiás
tanácsadó szakpszichológus  

7 jel, amiből tudhatod, hogy a kapcsolatodnak van jövője

Melyik közhely igaz, a hasonló a hasonlót vonzza vagy éppen, hogy az ellentétek vonzzák egymást? Valójában egyik sem és mégis mindkettő igaz.

A sikeres párkapcsolatokban a hasonlóságok és különbözőségek érzékeny egyensúlya van jelen. A jól működő párkapcsolatok hasonlítanak a szilárd talajra épített házhoz, jöhet szél, eső, bármilyen nehézség, a ház nem dől össze. Ha a jó kapcsolat olyan, mint egy ház, akkor az alap a kölcsönös bizalom, a falak a kölcsönös elismerés, a tető pedig a kölcsönös érdeklődés. E három folyamatos tudatosítása és ápolása elegendő ahhoz, hogy a kapcsolat hosszú távon tartson. Vannak kapcsolatok, amelyeken többet kell dolgozni, mert a különbözőségek és hasonlóságok nincsenek tökéletes arányban egymással.

Akár párválasztás előtt állsz, akár már kapcsolatban vagy, nem árt tudatosítanod, mi az a 7 dolog, amiben ha egymásra tudtok hangolódni, valószínű, hogy van jövője a kapcsolatotoknak.

jokapcsolat1.jpg

1. Hasonló értékrend

Bár nyilván nem azzal kezdesz az első randin, hogy kifaggatod a másikat a gyermeknevelési elveiről vagy a pénzhez való viszonyáról, mégis fontos tudnod, hogy az élet alapvető értékeiről hasonlóan gondolkodtok-e. Nem mindegy, hogy érték-e számára a tanulás, hogy milyen alapvető viszonyulásai vannak a szexben, vagy, hogy például fontosak-e számára a családi kapcsolatok.

2. Hasonló meggyőződések

Vallási, spirituális, morális, erkölcsi, etikai, kulturális és politikai téren nem biztos, hogy mindenben száz százalékig egyetértetek, a túl nagy különbözőségek azonban megnehezíthetik egymás kölcsönös megértését. Például ha te rendszeresen meditálsz, ő pedig imádkozik, párosotoknak van közös metszete, ha viszont ezeket valamelyikőtők nevetséges dolognak tartja, nehezebb lesz elengedni magatokat a kapcsolatban.

3. Ha átvesztek egymástól néhány szokást

Amíg nem megy át egyikőtök kaméleonban, addig nincs gond. Természetes, hogy megtetszenek a másik egyes tulajdonságai, ez jelezheti a párod elfogadását, azt, hogy nem megváltoztatni akarod őt, hanem megváltozni általa. Lehet, hogy átveszed egy kedves szófordulatát, vagy egy vicces hóbortját, esetleg te is elkezdesz szeretni olyan dolgokat, amiket korábban utáltál. Amíg a saját identitásod megvan, és nem válsz teljesen a másik tükörképévé, mindez teljesen egészséges.

4. Ha teljes szívvel támogatjátok egymást   

Legyen szó bármiről, nem azt nézed, hogy ez téged hogyan érint, hanem, mintha együtt sem lennétek, azt tartod szem előtt, hogy az ő élete szempontjából fontos lenne-e az új állás, hobbi, barátság, vagy bármi, amihez a támogatásodat kéri. Hosszútávon csak az önzetlen szeretet maradhat, még akkor is, ha magadnak is akarod a másikat. Bár a kapcsolatok kezdetben az anya-gyerek kapcsolat szimbiózis időszakárhoz hasonlítanak, a későbbiekben ahhoz, hogy mindketten külön-külön és a kapcsolatban együtt is boldogok és elégedettek legyetek, meg kell születnie a kölcsönös, szabad együttműködésnek.

jokapcsolat2.jpg

5. Ha meg tudjátok osztani egymással az érzéseiteket

Ha egy életre tervezel, biztos lehetsz benne, hogy öreg napjaidat azzal az emberrel töltöd majd nagy boldogságban, akivel tudsz beszélgetni az érzéseidről. Ne aggódj, ez a képesség tanulható, mindössze annyi kell, hogy a másik is fontosnak tartsa a kölcsönös, őszinte kommunikációt.

 

6. Csak szex és más semmi?

A szexualitás fontos, de a tartós kapcsolat titka, hogy a szexualitás mellett az intim együttlét más minőségei is megférjenek. Kell lennie olyan érintéseknek, simogatásoknak és olyan pillantásoknak is, melyek nem testi együttlétté alakulnak, hanem a másik másfajta szerepeihez szólnak.

7. Ahol a figyelmed, ott az erőd

A rózsaszín köd idején természetes, hogy szinte csak a másikra figyelsz. Ha ezt fenn tudod tartani, még ha nem is teljes kizárósággal, akkor biztos lehetsz benne, hogy lesz jövője a kapcsolatodnak. Főleg, ha igyekszel a másik pozitív oldalát keresni, még akkor is, ha éppen nézeteltérésben vagytok. A másik pozitív oldalára, erőforrásaira, képességeire való érzékeny figyelem erőt ad neked is és neki is, jöjjön bármilyen nehézség.

 Geszvein Erika, pszichológus, az Impressz magazin szakértője

A nagy szorongás-teszt és 13 + 1 tipp a szorongás legyőzésére

Jobb félni, mint szorongani? A szorongás tárgy nélküli, szabadon lebegő félelem.

Miért szorongunk?

Amikor történik velünk valamilyen esemény, rögtön megjelenik róla a fejünkben néhány gondolat, amelyekhez azután érzések kapcsolódnak, s ezekre valamilyen akarati impulzussal reagálunk. Ez a folyamat olyan gyorsan történik, hogy a gondolatok és érzések sokszor nem is tudatosulnak.

A szorongást okozó téves, irracionális gondolatokat általában észre sem veszünk. Minden olyan gyors, hogy csak azt érezzük, valami nem oké, ezért gyorsan teszünk valamit a negatív érzés oldására, például megeszünk egy csokit, megiszunk egy sört, rágyújtunk egy cigire vagy rákiabálunk a gyerekünkre.

szorongás.jpeg

Szorongás és pánikbetegség esetén a nem tudatosuló irreális gondolatokat kell elkapnunk, tudatosítanunk, és módosítanunk reálisra. Ha sikerül, a szorongás és a pánik megszűnik.

Teszt: Mennyire vagy szorongós? Jelöld be azokat az állításokat, amelyek jellemzőek rád.

□ Kreatív vagyok, jó a fantáziám, néha már-már túl élénk is.
□ Előfordul, hogy napokig nem tudok megszabadulni egy rossz gondolattól.
□ Szeretek megfelelni, mindenkinek szimpatikus lenni.
□ Komoly elvárásaim vannak önmagammal szemben.
□ Tökéletesnek kell lennem és annak is, amit csinálok.
□ Fontosnak tartom a megbízhatóságot.
□ Olykor túl erős az önuralmam, nem szólok, amikor kellene.
□ Gyakran csak utólag vagyok dühös, az adott szituációban semmit sem érzek.

□ Hajlamos vagyok elhanyagolni a testi szükségleteimet.

Kiértékelés: Minél több jellemző rád a felsorolásból, annál erősebb a szorongásra való hajlamod.
(A teszt nem standardizált, csupán szemléltető erejű.)

Ezeknek a jellemzőknek mind van pozitív oldaluk, például a fantáziálás okozhatja azt, hogy beképzeljük a tünetet, de használhatjuk arra is, hogy egy elképzelt mentális képpel kioltsuk a szorongást.

Teszt: Miért vagy szorongós? Háttérokok - Válaszolj igennel vagy nemmel.

□ Volt alkoholista a családodban?
□ Emlékszel gyermekkorodból rossz bánásmódra (testi, lelki, szexuális bántalmazás, elhanyagolás)? 
□ A szüleid is szorongósak voltak?
□ Sokat kritizáltak a szüleid?
□ Az otthoni szabályok merevek és szigorúak voltak, vagy néha kaptál engedményeket?
□ Voltak megdönthetetlen családi bölcsességek (pl. a szépségért szenvedni kell, stb...)?
□ Fontos volt a látszat, hogy a külvilág azt lássa, milyen jó ez a család, gyermek, stb.?
□ Lehet, hogy túlságosan is védtek, a széltől is óvtak a szüleid?
□ Az érzésekről beszélni ritkaság volt vagy egyenesen tabu?  
□ Volt olyan emléked gyerekként,  hogy a felnőttek sugdolóztak, s azt mondták, ”nem rád tartozik” amiről beszélgetnek? 
□ Az, hogy mennyire ismertek el, függött attól, hogy mennyire jól teljesítettél az iskolában?
□ Féltél, hogy elveszíted a szüleidet, volt olyan élményed, mikor magadra hagytak és nagyon féltél?
□ Voltak rád osztva olyan felnőtt feladatok, amikről utólag tudod, nem lett volna szabad gyerekként rád bízni pl.  kellett-e testvéreidről vagy akár szüleidről gondoskodnod, mosnod, főznöd, szüleid házassági problémáiba belefolynod, békíteni őket, stb?
□ Volt féltve őrzött titok a családban (származás, betegség, alkoholprobléma, félrelépés, stb...)

Kiértékelés: Minél több pontra válaszoltál IGEN-nel, annál hajlamosabb vagy a szorongásra.

szorongas6.jpgA szorongás tünet, gyakran valamilyen múltbéli emlék nem tudatosuló kísérése a jelenben. A szorongás megoldásának két lépése van. Először a tüneteket kell csökkentenünk, hogy újra teljes értékű életet élhessünk, majd mikor megerősödtünk, ki kell derítenünk és fel kell dolgoznunk a háttérokokat. A szorongást oldó technikák csak akkor működnek, ha nem elégszünk meg a tünetek csökkentésével, hanem a kiváltó okokat is megtaláljuk.

13 + 1  módszer a szorongás tüneteinek csökkentésére

1. Relaxáció (jelre működő, progresszív vagy autogén tréning)
2. Légzőgyakorlatok
3. Bátorító, erősítő önközlések 
4. Figyelemelterelés (érzékszervek bevonása, összpontosítás, társalgás, munka, játék, stb.)
5. Életmódbeli változások (kevesebb koffein, több alvás, stesszmentes ételek, sport, napi relaxáció)
6. Blokk módszer (torzult gondolatok, önközlések feljegyzése, majd vitatkozás önmagukkal, végül pozitív önközlések megfogalmazása és rendszeres ismételgetése)
7. Jó nap törvénye (akkor dolgozni a szorongás hátterének megfejtésén, mikor épp nem szorongunk)
8. Fantáziálás (olyan képzeletbeli képek alkotása, amelyek kioldják a szorongást)
9. Na és? –módszer (a legfélelmetesebb gondolatra feltenni a kérdést, ”Na és? Akkor mi lesz?” Addig válaszolni és újra kérdezni, míg megnyugtató válaszhoz nem érünk.)
10. Ez a múlt vagy a jelen félelme? 
11. Fókuszpont technika (egy nyugtató szó mantraként való ismételgetése)
12. Mozgás, nagy ballisztikus mozdulatok, pl. karkörzés
13. Cédula módszer (a létező módszereket felírni, szorongás esetén a cédulát elővenni)
+1. Ha semmi sem segít, pszichológus, önsegítő csoport felkeresése

szorongás8.jpeg

A fenti módszerek életmódprogrammá tételével és a szorongás háttérokainak felderítésével bárki képes megszabadulni a szorongástól, azonban előre fel kell készülünk a ránk váró akadályokra is:

1. A változás kényelmetlen. Hosszú távon jobb lesz, de rövid távon az új dolgok (pl. az új, szorongáscsökkentő technikák) újfajta szorongást okozhatnak. Mindez azonban csak átmeneti.
2. Ha új dolgokat próbálunk ki, a következmények ismeretlenek, ez elijeszthet bennünket, ha nem vagyunk igazán elszántak a problémánk megoldására. 

3. Ki kell kísérleteznünk a számunkra leghatásosabb módszert, ez kitartást és türelmet kíván.
4. A szorongás megszüntetése munkával jár. 
5. A másodlagos nyereségek, melyek miatt tudattalanul ragaszkodunk a problémához, elvesznek. 
6. Az évek alatt szokásunkká válhatott a szorongás (és az irracionális gondolkodás), a szorongások átírására külön módszert kell alkalmaznunk.

Tegyen egy kísérletet! Becsülje fel a jelenlegi szorongás szintjét, végezze el a fenti gyakorlatokat, majd 4 hét múlva osztályozza újra, hogy érzi magát! 

 Geszvein Erika, pszichológus

Légy verhetetlen VITA-partner 4 apró trükkel!

Kihívásnak éled meg, ha vitába keveredsz valakivel, vagy ha csak lehet elkerülöd a konfliktust? A legjobb talán a kettő keveréke, ha nem félsz felvállalni egy konfliktust, és tudsz úgy vitatkozni, hogy a végén mindenki nyertesnek érezze magát.

A legtöbb ártatlan vita azért fajul el, mert a feszültség hatására tudattalanul korábbi, például gyermekkori rossz emlékek aktiválódnak az agyunkban és ezzel elbizonytalanodást és félelmet okoznak, amik ellen védekezni kényszerülünk. Vagy támadni. Ahogy sikerül. Pedig a viták és a konfliktusok jobbá tehetik a kapcsolatokat, ha tudunk jól vitatkozni.

Változz verhetetlen VITA-partnerré 4 lépésben!vita_konfliktusmegoldás.jpg

1. V, mint VILLÁMRELAXÁCIÓ

Ha vitahelyzetbe kerülsz, az első lépés, hogy nyugtasd le magad! Tiszta fejre van szükséged, hogy győzhess a vitában. Tanulj meg relaxálni (pl. autogén tréning), majd sajátítsd el a villámrelaxációt. Segítségével egy mozdulattal, például a két ujjad összeérintésével testileg és lelkileg is relaxált állapotba kerülhetsz. Ez nem csak az egészségedet óvja meg a stressz-szint csökkentésével, hanem ahelyett, hogy izzó aggyal érveket és ellenérveket keresnél képes leszel uralni a helyzetet. Erről szól az autogén tréning, amely a test-lelki folyamatok kontrollálását tanítja meg.

2. I, mint ISMERD EL, amit a másik jól csinál, vagy fejezd ki, miben értesz egyet vele. Ezzel megágyazol a közös nyugalomnak is. A benned lévő nyugalom után a köztetek lévő háborús légkör is oldódik egy kicsit, vitapartnered nem azt fogja érezni, hogy támadod, hanem, hogy elfogadod, így ő is nyitottá fog válni a te gondolataid be- és elfogadására.  Figyelem, tilos hazudni! Csak olyat mondhatsz elismerésként, amit komolyan is gondolsz! Hiszen nem manipulálni és átverni akarod, hanem kölcsönösen egyenrangú félként kommunikálni vele.

Tovább