Mennyire vagy jó a hazugság felismerésében?

Azt hihetjük, hogy a hazugság az a fajta félrevezető kommunikáció, ahol az egyik fél rosszul jár. De ez valójában nem igaz! Mindkét fél rosszul jár. Miért hazudnak nekünk és honnan ismerhetjük fel, ha hazudnak nekünk?  

A hazugság detektálására többféle módszer létezik. Vannak speciális készülékek, ilyen a poligráf hazugságvizsgáló, mely a vegetatív arousalt, az emberi szervezet általános éberségi és izgalmi állapotát méri, s ennek megfelelően több fiziológiai jelet (a szívritmus, a légzés, a vérnyomás, a bőr elektromos vezetőképességének változását). Létezik olyan műszer, ami a hangstressz-szintjét analizálja, a hangszalagok normál tremorjának grafikus képét vizsgálja. Vannak olyan verbális és nonverbális jelek is, amelyek szabad szemmel, laikus számára is olvashatók. Azt viszont mindenképpen tudnunk kell, hogy 100%-os bizonyossággal egyik módszerrel sem állíthatjuk valakiről, hogy hazudik, ugyanis a zavar jelei más okból is megjelenhetnek. Néha az igazság zavarba ejtőbb (és fájdalmasabb) mint a hazugság. 

hazug_megcsal.jpg

Teszt - Mennyire jó a hazugság felismerésében?

  1. Szokta-e figyelni a másik testbeszédét? Feltűnik-e, ha a másik zártan kommunikál, a szája előtt matat, keresztbe teszi a karjait, lábait, feszült a testtartása, beszéde feltűnően hangosabbá, gyorsabbá válik, túl sokat pislog vagy inkább kerüli a szemkontaktust, ha zavartan, tőle szokatlan módon gesztikulál?
  1. Ha gyanakszik, hogy valaki hazudik Önnek, el szokta-e ismételtetni a történetet? Veszi-e a bátorságot, hogy további, részletező kérdéseket tegyen fel? Visszakérdez-e többféle formában későbbi időpontokban is az esemény részleteire?
  1. Feltűnik-e Önnek, ha valaki nagyon bizonygatja az igazmondását olyan kifejezésekkel, mint hogy „őszintén szólva”, „becsületszavamra”, mikor egyébként ez nem szavajárása? 
  1. Beugrik-e rendszeresen a „csak” kezdetű kéréseknek? „Csak beszélgettünk”, „Csak még öt percet kérek.”
  1. Észreveszi a mesterséges mosolyt, a nem őszinte, hirtelen kezdődő, hirtelen elmúló mosolyt? Meg tudja különböztetni az őszinte mosolytól, ahol ragyognak a szemek, sugárzik az egész arc?
     
  2. Fel tudja idézni, milyen szokott lenni ellazult állapotában a beszélgetőpartnere arca, viselkedése, testtartása, és fel tudja sorolni mi változott meg rajta a zavartól, miközben arra gyanakszik, hogy hazudik Önnek?  

Ha hazugság gyanúja merül fel, legjobb, ha azonnal rákérdezünk és megpróbáljuk tisztázni a zavar okát. Nem az a lényeg, hogy nagy leleplező akciót hajtsunk végre, hanem hogy megértsük, miért hazudtak nekünk? 


Miért hazudnak nekünk? 

A hazugságok leggyakoribb oka, hogy a hazudozó valamilyen előnyhöz szeretne jutni az igazság meghamisítása által, szeretne jobb színben feltűnni, menekül a fájdalmas valóság bevallása elől, fél a megítéléstől vagy meg akar felelni másoknak. Egyes kutatók szerint a legtöbb férfi azért hazudik, hogy jobban érezze magát, míg a nők általában azért, hogy valaki más jobban érezze magát a szavaitól. Hazugság nem csak a konkrét hamis tény közlése, de tulajdonképpen az elhallgatás vagy eltitkolás is. Mivel az emberek a kommunikációt a megismerés eszközeként használják, a hazugság mindenkiben ellenszenvet kelt. Akkor miért hazudnak mégis az emberek?

hazugsag_gyerek.jpg

Hogyan és mikor alakul ki a hazugságra való képesség?

Az én-tudat három éves korban való kialakulásától kezdve a gyermekek képessé válnak a hazugságra, de ezeket nem szerencsés hazugságnak nevezni, ugyanis inkább túlzások, és nem rosszindulatúak. Hatéves korig a gyermek még összekeveri a valóságot a képzelete szülte dolgokkal, maga is hisz a gondolatai által teremtett valóságban, hiszen a fantáziájában él. Ha a gyermekünk sokszor állít valótlant, szülőként vizsgáljuk meg, nem támasztunk-e túl magas elvárásokat a gyermekünk felé, elég figyelmet, elismerést, szeretetet adunk-e neki, nem büntetjük-e túl szigorúan, elég megértőek vagyunk-e vele, bízhat-e bennünk, fél-e tőlünk vagy a haragunktól, ugyanis sokszor ezek az okok állnak a gyermekkori „hazudozás” kialakulásának hátterében.

Mit tegyünk, hogy a gyerekünk ne hazudozzon nekünk?

Ha a család túlzottan merev szabályokkal rendelkezik és az elvárások jóval meghaladják a gyerek képességeit, a gyermeknek nincs más eszköze a boldogulásra. Mit válasszon, féljen hazudni, vagy féljen a büntetéstől, amit az igazságért kap? A gyermekünk hazudozása legyen számunkra egy segítő jel, hogy változtassunk nevelői attitűdünkön. Ha hat-nyolc éves kora után elmúlik a konfabulálás, sikeresen változtattunk a gyermekünkhöz való viszonyunkon! Ha nem, érdemes pszichológushoz fordulnunk, aki segíteni fog megtalálni a gyermekünk számára nehéz helyzeteket, és tanácsot ad abban, hogyan tudunk segíteni gyermekünknek, hogy bátran merje vállalni szülei előtt az igazságot. A példamutatás többet ér mindenféle magyarázatnál. Ha a gyermek azt látja a szüleitől, hogy ők is hazudnak, ha azzal könnyítenek a helyzetükön, ő miért mondana igazat? Ha arra tanítják, hogy színleljen örömöt, ha olyan ajándékot kap, aminek nem is örül, valójában hazugságra tanítják. 

hazugsag_ujj.jpg

Melyik a legveszélyesebb hazugság?

A legveszélyesebb hazugság az, amikor önmagunknak hazudunk. Le lehet élni egy életet úgy, hogy folyamatosan azt hazudjuk magunknak, jó úgy minden, ahogy van, csak nehogy be kelljen ismernünk, hogy rossz döntést hoztunk, és nem jó számunkra a jelenlegi helyzet. Mivel védjük az énképünket, nehezen ismerjük be, ha valami olyat teszünk, amiben meghasonlunk, ezért inkább meggyőzzük saját magunkat az érzéseink ellenkezőjéről. Például a dohányosok mind tudják, hogy a dohányzás káros, mégis dohányoznak különböző okokból, és érveket keresnek a dohányzás mellett, így csökkentve rossz érzéseiket. Azt mondják például, hogy a dohányzás segíti őket, hogy ne hízzanak el, jobb stresszlevezető, mintha innának, vagy, hogy úgyis mindenkinek meg kell halnia valamiben.

hazugsag_cigi.jpg

Nem olvasnak cikkeket a dohányzás káros következményeiről és nem aggasztják magukat „fölöslegesen”, szelektíven csak a dohányzás őket igazoló tényeire és az élvezetére fordítanak figyelmet. Ha nem így tennének, olyan belső feszülést élnének meg, amit nehezen viselnének el, hiszen a viselkedésük és az érzéseik közötti ellentmondás feloldhatatlan lenne. Leon Festinger 1953-as kutatásai során azt tapasztalta, hogy ez a kellemetlen érzés, a kognitív disszonancia az egyik legerősebb motiváló tényező. Ezért mindenképpen redukálni kell, hogy elviselhető legyen. Azért kell hazudunk önmagunknak, hogy jobban érezzük magunkat.

A legkevesebb lelki energiát az őszinteség kívánja meg, de rögtön ezután jön a saját hazugságokban való hit, és érthető módon a másoknak beadott hazugságok emésztik fel a legtöbb lelki erőt. Az, hogy emlékezetünkben tartsunk egy meg nem történt eseményt minden hitelessé tévő részletével együtt, nagyon sok energiát kíván meg. És közben azzal a lelki stresszel is számolnunk kell, amit a disszonancia okoz bennünk, ráadásultudatosan kell kontrollálnunk a viselkedésünket, nehogy eláruljuk magunkat – így energetikailag (sem) kifizetődő a hazudozás. 

hazugsag.jpg

Nem akkor vagyunk őszinték, ha semmit sem hallgatunk el, minden lehetőséget megragadunk, hogy feltárjuk, mi jár a fejünkben, hanem ha fel tudjuk ismerni azokat a helyzeteket, amikor fontos, hogyan és mit mondunk. Mindenki önmagán átszűrve, saját szubjektumán keresztül adja tovább a valóságot, ami ezáltal torzulhat. Olyan ez, mint mikor készítünk egy fotót, de a fények "előnytelenül" mutatják a ráncainkat. Rárakunk a fótóra egy szűrőt és a fotó fókuszát a ráncainkról egy másik részletre igazítjuk. Hazudunk-e ezzel? Ártottunk másoknak? Áltattuk magunkat? Randevú előtt küldjük át ezt a képet magunkról egy ismeretlennek, aki kíváncsi ránk vagy önbizalmunk megerősítésére használjuk a képet? Ha a főnökünk megkérdezi, milyen volt a csapatépítés, elmondjuk a lesújtó véleményünket, vagy kiragadjuk a pozitívumokat és csak azokról számolunk be? Ilyenkor hazudunk, ártunk-e vele? Tudnánk segíteni, ha a negatívumokból is megosztanánk, megfelelően kommunikálva? Vagy félünk, hogy akkor elveszítenénk az elfogadását és a szeretetét? 

Ha döntenünk kell, hogy mit mondjunk egy nehéz helyzetben vagy mondjunk-e egyáltalán valamit, négy dolgot kell mérlegelnünk:

1. Mi a motivációm azzal, hogy ezt elmondom?
2. Segítek azzal, hogy ezt elmondom?
3. Igazat mondok azzal, hogy ezt elmondom?
4. Fontos az, hogy ezt elmondjam? 

Az emberi beszéd szerepe az, hogy egymásnak átadott gondolataink, érzéseink által rendet teremtsünk a világban, hogy segítsük egymást jobb megismeréshez, a világ megértéséhez.

A témáról 2016. 12. 14-én a Kossuth Rádió Trend-idők című műsorában beszéltem. Az adást itt hallgathatod meg: http://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2016-12-14_153903&ch=mr1

Geszvein Erika
tanácsadó szakpszichológus