Újévi fogadalom- De most tényleg!

Év végén sokat leltárt készítenek az elmúlt időről, átgondolják, mi volt jó, és mi volt kevésbé jó. Ez nagyon praktikus módszer, elősegíti a fejlődést és a változást. Ha tudatosítjuk a hibáinkat, és mellette a vágyott céljainkat is, hamarabb elérhetjük.

Nemcsak újévkor érdemes átgondolni az elmúlt év eseményeit, hanem bizonyos időközönként, születésnapkor, bizonyos életszakaszok lezárulásakor, vagy bármilyen okból történő „új élet kezdésekor” is. Ahhoz, hogy át tudjuk gondolni, mik voltak a sikereink, miket léptünk meg, és mi az, amiben még fejlődnünk kell önreflexióra van szükség és őszinteségre magunkkal szemben.  Ahhoz, hogy a hibáinkat ne kövessük el újra meg újra, hogy javítani tudjunk az életvezetésünkön, s ezáltal fejlődhessünk, érdemes őszintének lenni önmagunkhoz és leltárt készíteni az eddigi életünkről.
Ennek legegyszerűbb módja, ha a naptár végiglapozgatásával listát írunk a jónak és rossznak megélt dolgokról. Fontos, hogy elismerjük a sikereinket, felfedezzük, mi az, amiben jók vagyunk, mert ezen képességek kihasználásával leszünk képesek az új céljaink felé haladni.

Hogyan láthatjuk reálisan önmagunkat?

Szánjunk magunkra néhány percet, és válaszoljuk meg írásban (akár egy hasonló gondolatokra rendszeresített önismereti füzetben) a következő kérdéseket:

Mik az én legelőnyösebb külső tulajdonságaim?
Mik a legnagyszerűbb belső tulajdonságaim?
Melyik volt életem legsikeresebb időszaka?
Mi az, ami a legjobban megy, amiben a legjobb vagyok?
Mit tehetek azért, hogy még előnyösebb legyen a külsőm, mely belső tulajdonságaimat lenne érdemes fejlesztenem?
Ki az eszményképeim, példaképeim?
Miért és miben?

Érdemes néhány jó barát segítségét is kérni. Küldjük el a kérdéseket néhány bizalmasunknak (a saját válaszaink nélkül természetesen), hogy össze tudjuk hasonlítani a saját válaszainkat barátainkéval, és így világossá váljon, mennyire látjuk magunkat reálisan. Persze az is kiderül ekkor, hogy ők mennyire jól ismernek bennünket.

Hogyan írjunk jó célt?

A jó cél megfogalmazásának 5 alapszabálya van, amelyeket ha betartunk, nem esünk abba a hibába, hogy „rosszul kívánjunk” . Hiszen nem elég azt kívánni, hogy legyen egy vállalkozásunk, úgy pontos a „rendelés”, hogy legyen egy jól működő vállalkozásunk. Ahelyett, hogy legyek újra olyan sovány, mint húszévesen a jó cél az, hogy legyen újra olyan sovány mint húszévesen, de az egészségem megtartásával.

 Az öt alapszabály tehát:

1. A jó cél megfogalmzható egy rövid, tömör, konkrét, pozitív, egyszerű, önkritikus, reális, humoros mondatban, amit ha még rímesre is faragunk, egyhamar megragad a lelkünkben. Például Testem-lelkem ragyog, egészséges vagyok.

2. A céljainkat megfogalmazni még könnyű, de megvalósítani más sokkal nehezebb. Ennek oka, hogy számtalan olyan tudattalan negatív hiedelem él bennünk hozott szülői programként vagy rossz tapasztalatok következményeként, melyek meggátolnak minket, hogy tudatosan és tudattalanul is ugyanarra törekedjünk. Az elszólásaink árulkodnak a tudattalanunkról. Ezért érdemes átgondolnunk mik ezek az akadályoztató érzések és gondolatok. Például nekem semmi se sikerül, vagy hülye vagyok én mindenhez, úgysincs kitartásom. Ezután meg kell vizsgálnunk, mi a bizonyíték ezekre az állításokra, és mi szól ellenük. Hány olyan szituációt tudunk felidézni, ami ezeket bizonyítja, és hány olyat, ami cáfolja. Ilyen események gyűjtéséhez is érdemes barátok segítségét kérni, mert magunkat sokszor negatív szűrőn át látjuk, de mások emlékezetét kölcsönkérve objektívebb képet tudunk alkotni.

3. Meg kell fogalmaznunk a célunkkal kapcsolatos konkrét lépéseket, melyekhez akár határidőket is kitűzhetünk. Például beírom a naptáramba, hogy hétfőn, szerdán és szombaton reggel 7-től 8-ig futni megyek, péntek délután pedig a ma este összeállított listámmal elmegyek egészséges zöldségeket, gyümölcsöket és bioételeket vásárolni.

4. Ha már megvan a cél, megvannak a lépések, dolgozunk a belső gátlásokon, félelmeken is, meg kell vizsgálnunk a külső akadályokat. Mi akadályoz meg, hogy megtegyem a konkrét lépéseket. Például nehezen kelek fel reggel, főleg hogy futni menjek, úgyhogy este egy órával korábban le kell feküdnöm. Péntek esténként már nagyon fáradt vagyok, ha hazaérek, biztos nem indulok el újra, hogy bevásárolja, tehát keresnem kell egy üzletet a munkahelyemhez közel, hogy a hazafelé vezető úton elintézhessem.

5.S végül el kell köteleződnünk a cél mellett. Ha tényleg akarjuk, ha tényleg eldöntöttük, akkor vállalnunk kell, hogy ezúttal tényleg végigcsináljuk. Adjunk magunknak egy kis könnyítést azzal, hogy meghatározzuk, hogy például egy hónapig kitartóan csináljuk az új életmódprogramot, és ha lejárt az idő, visszatekintünk, érdemes-e folytatni, kell-e valamit változtatni. Így kevésbé lesz ijesztő, és frusztráló és könnyebben meg tudjuk tenni az erőfeszítéseket a kísérleti időtartamra az új életünk érdekében.

 

Geszvein Erika, pszichológus