Mindenki vissza tud emlékezni olyan helyzetekre, amikor mást tett, mondott vagy kérdezett, mint amit szeretett volna, s maga is meglepődött rajta, miért viselkedett így. Ennek oka egy bizonyos kilencvenhat százalék a négyhez.

Ismerős a fogadalom: „Holnaptól minden másként lesz!” Aztán mégis minden ugyanúgy megy tovább. Hogyan lehetséges, hogy ha valaki számtalan tanácsadó könyvet elolvas, eljár pszichológushoz, rájön, min kellene változtatnia, mégsem teszi meg a megfelelő lépéseket, sőt sokszor éppen az ellenkezőjét teszi, mint amit szeretne? Ennek oka a tudattalanban gyökerezik.

Amikor sétálunk az utcán, nézelődünk, autót vezetünk, amikor tanulunk vagy a családunkkal vagyunk, az önmagunkkal kapcsolatos érzéseknek, gondolatoknak, eseményeknek mindössze 4 százalékát érzékeljük! Az érzéseink egy pillanat alatt meg tudnak változni, sokszor nem is tudjuk, mitől lett hirtelen rossz kedvünk. Mindaz, amit érzékelünk magunkból és a külvilágból, ahogy Freud egy hasonlatában leírta, csak a jéghegy csúcsa, a tengerben úszó jéghegyből a felszín fölötti rész. Amit nem látunk, az a jéghegy víz alatti teste. Ez a 96 % mélyben lévő rész felelős a tudattalan  cselekedeteinkért. „Őszinte akartam lenni, mégis hazudtam, nem tudom, miért!” vagy „Nem akartam megbántani, nem értem, mi ütött belém, hogy így viselkedtem!”  sőt akár „Őt szeretem, mégis megcsaltam, nem tudom, mi történt velem!”

Tudattalanunk tartalmazza azokat a programokat, melyeket gyermekkorunkban belénk táplált az élet, azaz hogy sikerre vagy kudarcra vagyunk-e ítélve. Egy Adler nevű pszichológus ezt (nem tudatos) életstílusnak nevezte.

Ezt ismerhetjük fel, ha például már a sokadik párkapcsolatunk megy tönkre, ha újra és újra elveszítjük az állásunkat, folyton ugyanazokat a hibákat követjük el. Mintha „meg lennénk átkozva”, ismétlődnek a kudarcok. A sikerekre ez ugyanúgy igaz, csak azok felett nem szoktunk elmerengeni. Ha valaki örök mázlista, szerencsés a szerelemben, vagy a nehézségek dacára is talpon marad, ahogy mondani szokás a jég hátán is megél, ott egy pozitív életstílus fedezhető fel.  

A negatív életstílus megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. Tudatos munkára van hozzá szükség, melynek első lépése, hogy felismerjük életünkben az ismétlődő „mintázatokat”. Ezután hoznunk kell egy döntést, hogy meg akarjuk változtatni, ugyanis az életstílusunk olyannyira a miénk, hogy előfordulhat, hogy nehezen válunk meg tőle. Mint mikor egy rossz kapcsolatból nehezen lépünk ki, mert már úgy megszoktuk.

A döntés után jön a gyakorlás. Ha lefekvés előtt átgondoljuk, mi minden történt aznap, majd újra végigfuttatjuk a filmet, de most már a jobbik verziót, kijavítva a hibáinkat, idővel egyre tudatosabbá válunk, észrevesszük a régi beidegződéseket és lassan a valóságban is megváltoztatjuk őket!

Ha valamit nagyon szeretnénk, de minden törekvésünk ellenére mégsem sikerül, előfordulhat, hogy a tudattalan életstílusunk nem engedi megtörténni. Lehet, hogy tudattalanul rettegünk, nehogy megtaláljuk az Igazit, aki mellett aztán el kell köteleződnünk,  vagy félünk, hogy ha átadjuk magunkat a másiknak, fájdalom érhet, főleg, ha erre korábban már számtalan olyan példát láttunk, melyek megerősítették életstílusunkat. A kudarcsorozat megtörése ennek a 96%-os tudattalan résznek a feltérképezésével, tudatossá tételével lehetséges, akár önállóan, belső, tudatos munkával, akár pszichológus, akár kineziológus segítségével.  

Einstein szerint az agyunknak csak 10%-át használjuk ki. Adler szerint ehhez hasonlóan a cselekedeteinknek, érzéseinknek, gondolatainknak is csak töredéke, 4 %-a tudatos. Ez egy nézőpontból tűnhet ijesztőnek, egy másikból azonban lehetőség a fejlődésre! Használjuk ki rejtett tartalékainkat tudatos munka által!

Geszvein Erika

pszichológus