Mikortól számít kórosnak a fogyás, a fogyókúra? Tehát mik azok a jelek, melyeknél már felmerül a gyanú, hogy valaki anorexiás?

Az anorexia a népesség 1-4 %-ban fordul elő, általában 12-18 éves korban, lányoknál gyakrabban, de a szubklinikai zavarok például falásrohamok, koplalás már az egyetemisták 60%-nál megtalálható. Az anorexia alaptünetei közé tartozik a súlyfóbia, a testképzavar, a súlyhiány és az amenorrea. Az anorexiások mások alakját reálisan meg tudják ítélni, azonban a sajátjukat tévesen érzékelik. A súlyhiánynak legalább 15%-osnak kell lennie a BMI azaz testtömeg-index normál tartományához képest, amit úgy számítunk ki, hogy a testtömeget elosztjuk a testmagasság négyzetével. Ennek normális értéke 18,5-25 kg/m2 között van nőknél. Ennél alacsonyabb testsúlynál már gyakran elmarad a menstruáció is.

A fogyókúra kontrollált formában történik, egészséges határokon belül marad és része a sport, az egészséges táplálkozás, és a fogyókúrázó mindvégig reális meg tudja ítélni saját testsúlyát, és azt, ahol a fogyásban tart. Fogyókúra alatt nem tűnik el az étvágy, a menstruáció és a szexuális vágy, és a fogyókúrában nem használatosak a purgáló vagy más néven kompenzáló tevékenységek, mint az önhánytatás és hashajtózás.

A fogyókúra másik jellemzője a yo-yo effektus. Minden embernek van egy saját ún. stabilizációs pontja, azaz saját optimális testsúlya. Ha egy szigorú diétával a bevitt kalóriamennyiség hirtelen kevesebb lesz, mint amivel ez a testsúly megtartható, a szervezet mindenáron azon lesz, hogy saját egyensúlyát visszaállítva a bejutó táplálékból zsír formájában minél többet elraktározzon, és a gazdaságosabb működés érdekében lelassítsa az anyagcserét. Ezért nehéz a fogyás, és a diéta hosszú, gyomorkorgató óráihoz képest pillanatok alatti a visszahízás. Anorexia esetében azonban már olyan szélsőségekbe csap át a fogyás, hogy a szervezet teljesen legyengül és nem tud ilyen módon kompenzálni.

Milyen szerepe van az anorexia kialakulásában a társadalomnak, a családnak?

A mai társadalom embere „moho sapiens”, már nem azért eszik, hogy éljen, hanem azért él, hogy egyen.  Az elfajult szépségőrület, melyet Amerikában már el is neveztek beautizmusnak, könnyen vezethet evészavarokhoz. A beautizmus jelszava: a szép jó, a csúnya rossz. Ha valaki állandó elégedetlenséget érez a testével kapcsolatban, hamarosan szorongani kezd emiatt, és előfordulhat, hogy egy idő után már nem csak a tükör előtt, hanem tartósan, társaságban is hatalmába keríti az érzés. Így a túlzott szépséghajszolás az eredeti céllal ellentétesen visszahúzódóvá teheti, s idővel akár depresszióssá is válhat.

Az anorexia hátterében nagyon gyakran találunk konfliktusos családi miliőt, igen gyakran az anya-lánya kapcsolatig vezethetőek vissza a tünetek. Ha megnézzük a betegség szimbolikáját, érthetővé válik. Az anorexiás lány elveszíti nőies alakját, megszűnik a menstruációja, aszexualizálódik. Családokkal végzett kutatások nagy száma utal rá, hogy az anorexiás lányok gyakran nem csak a nőiességet utasítják el, hanem a nőiesség mintáját nyújtó anyával is konfliktusaik vannak.  

Hogyan függnek össze az egyéb testkép- és evészavarok az anorexiával, pl. az ortorexia, a bigorexia (izomdiszmorfia), az exorexia, a drunkorexia?

Ezek a testképzavarok hasonlóak abban, hogy mindben fontos a külső megjelenés, amit valamilyen korlátozó magatartással érnek el. Ortorexiásokra jellemző az extrém-egészséges életmód, megszállottan kezdenek hinni mindig a legújabb diétákban, nem fogyasztják el az ételt, ha a tálat a diéta által kizárt étel érintette, tévhitekben élnek, például megvetik a gyümölcsöt, mondván, hogy candidát okoz.  Az ortorexiások ezzel próbálják biztosítani életükben a rendet, a túlzások és a kényszeresség folytán mindez azonban már jelentősen ronthatja az életminőséget. A bigorexiás az anorexiással ellentétben nem látja elég nagynak a testét, ez főleg férfiakra jellemző, akik egészségtelenre fújják az izmaikat tömegnövelő szerekkel, s közben még mindig véznának, vékonynak, gyengének látják önmagukat. Az exorexiás kényszeresen, egészségtelen mértékben sportol, akár napi 5-6 órát is. A drunkorexiás fiatal az esti buli napján visszaszorítja az elfogyasztható kalóriamennyiséget, mert hozzászámolja az esti alkohol tartalmát is.

Mi a teendő, ha valaki úgy érzi, problémái vannak az evéssel és az alakjával? Mit tehet egy szülő, ha azt gyanítja, gyermekének problémái vannak?

A kommunikáció minden kapcsolat alapja. A szülő első lépésként próbálja megbeszélni a tinédzser gyermekével a problémáit, és próbáljon vele minél több időt tölteni, sok olyan tevékenységet közösen végezni, ami örömmel jár, ami új élményt hoz.

Ha a probléma fennmarad, akkor külső segítséget kell igénybe venni.

Anorexia esetén hatékony a kognitív viselkedésterápia, ami a gondolkodásbeli torzulásokat segít helyreállítani, az autogén tréning, ami egy relaxációs módszer és a reális testképet segít kialakítani és megtanítja, hogy a test nem ellenség, és a családterápia, ami segít, helyreállítani a család egyensúlyát anélkül, hogy valaki más átvenné a „problémás” szerepet. Mindezek azért nagyon fontosak, mert az anorexiások egy része többször visszaesik. Fontos, hogy a beteg gondolkodása reálissá váljon, rendet tudjon tenni az életében és ki tudjon tűzni olyan értelmes célokat, amikért érdemes élni és cselekedni, és ami örömmel tölti el.

Geszvein Erika, pszichológus

http://napidoktor.hu/reggeli-napidoktor/10393/a-koros-sovanysag-belso-es-kulso-tenyezoi